Hajdu Sándor:A haldokló nyár

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő 15. oldal

Hajdu Sándor


A haldokló nyár

Tegnap még vígan, telt mosollyal
Tekintett rám a Nyár-kisasszony,
S ma már oly bágyadt, lágy karokkal
Simítja végig sápadt arcom..

Meghalni készül – ifjúsága
Teljében hajtva főt az ősznek,
Mint egykor ama pór leányka
Ki oly szép volt s kezem közt halt meg.

Megtört szeméből éppen így szállt
Felém az élet bús reménye,
Mint most az égbolt fátyolán át
A nyár erőtlen, halvány fénye.

Úgy fáj az élet dús színében
Meghalni látni ifjúságot –
S ezerszer jobban fáj most nékem,
Ifjú Nyár, a te halálod.

Sejtelmes érzés hinti lágyan
Lelkemre fájó őszi árnyát –
Talán azért, mert ifjan láttam
Meghalni én egy pór leánykát.

Esztergom-Kertváros . 1942

* * *