Hajdu Sándor:A haldokló nyár
Hajdu Sándor – Versei
Bányász és költő 15. oldal
A haldokló nyár
Tegnap még vígan, telt mosollyal
Tekintett rám a Nyár-kisasszony,
S ma már oly bágyadt, lágy karokkal
Simítja végig sápadt arcom..
Meghalni készül – ifjúsága
Teljében hajtva főt az ősznek,
Mint egykor ama pór leányka
Ki oly szép volt s kezem közt halt meg.
Megtört szeméből éppen így szállt
Felém az élet bús reménye,
Mint most az égbolt fátyolán át
A nyár erőtlen, halvány fénye.
Úgy fáj az élet dús színében
Meghalni látni ifjúságot –
S ezerszer jobban fáj most nékem,
Ifjú Nyár, a te halálod.
Sejtelmes érzés hinti lágyan
Lelkemre fájó őszi árnyát –
Talán azért, mert ifjan láttam
Meghalni én egy pór leánykát.
* * *