Hajdu Sándor:A bányász és a háború

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei


Bányász és költő 33. oldal

Hajdu Sándor


A bányász és a háború

A bányász nem lát semmi újat
Abban, hogy harc dúl, küzdelem,
Hogy fegyver kattog, bombák hullnak
Körötte vészes éjeken.

Megszokta ő azt, mindig harcban,
Veszélyek közt élt, küszködött,
S az élet mint egy szörnyű vadkan,
Úgy tört rá sok gond között.

Szirénazúgást mindig hallott,
Ha béke volt is, néma csend:
Ha bánya robbant, tárna omlott
S víz tört ki ott messze lent.

Ilyenkor mintha isten-ember
Lakoznék benne, úgy rohant,
Hogy karját nyújtsa, enyhe gyógyszert
Annak, ki szenved, bajba van.

Harcokban állt ő, hogyha mások
Békén is éltek, fény alatt,
Ezért oly edzett, büszke várfok
Ma is, és mindig az marad.

Keményen küzd és bátran állja
Posztját, a fontos őrhelyet,
Hívő reménnyel fejti, vágja
Korunk kincsét, a kőszenet.

S ha eljő egyszer majd a bátrak
Világa, csend lesz, győzelem,
Ő is, ki érte annyit fáradt,
Ott lesz a legszebb ünnepen.

Esztergom-Kertváros . 1942

* * *