Hajdu Sándor:Óh, csak másokra ne szorulj

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő 8. oldal

Hajdu Sándor


Óh, csak másokra ne szorulj


Legyél, óh, minden: szívtelen
Zsarnok, vagy eldobott
Koldusrongy, véres éjjelen
Kóborló bolond,
Aki már senki, mélyre hullt –
Óh, csak másokra ne szorulj!

Aludj a földön, s testedet
Takarja rongycafat,
Míg harcok közben száz sebet
Szenvedsz és gyomrodat
Az éhség marja benn vadul -
Óh, csak másokra ne szorulj!

Tépett ruhában, éhesen
Lehetsz még önmagad
Ura, de hogyha fénytelen
Lelkedből bús szavad
Könyörgést sírva jajba fúl –
Óh, csak másokra ne szorulj!

Mert nincs a földön koldusabb
Annál, ki más kegyén
Rágódva minden kis falat
Morzsáért szolgaként
Egész a földig meghajol -
Óh, csak másokra ne szorulj!

Esztergom-Kertváros . 1942.

* * *
* * *