Ugrás a tartalomhoz

Hajdu Sándor:Éjszaka a hegyek között

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Hajdu Sándor – Versei


Hajdu Sándor


Éjszaka a hegyek között

Erdős hegyek közt szállt reám
A bíborszárnyú alkonyat,
Falucska nincs, hol nyughelyet
Kapnék, s egy bögre friss italt.
Mindenhol erdő, mély vadon,
Az ösvényt nem mutatja nyom.
Egy árnyas lombú tölgy alatt
Ütöm fel fészkem, kis tanyám,
Hogy holt levélen, lágy füvön
Pihenjem át az éjszakám.
Fejem egy árva, bús szerény
Harangvirághoz hajtom én.
E halk zenéjű kis virág
Olyan sok mindent súg, zenél
Dalában erdők, fák, füvek
Ezercsodájú titka él.
Dalát én ébren hallgatom,
Habár az álom súlya nyom.
Fejem fölött az ágakon
Egy fürge mókus, kis vadóc
Ugrál nagy vígan föl s alá,
Mint csöppnyi bűvész, víg bohóc.
Míg néztem őt a fák alól,
Valaki halkan jött, s dalolt.
Aztán egy lenge, kék ruhás
Tündérleányka jött elő,
Virágkosárban áfonyát
Hozott, és málnát nékem ő.
Egyél és enyhítsd éhedet,
Az erdő küldi ezt neked.
Így szólt, s míg lelkem mélyiből
A hálaszócska föltalált,
Jánosbogárkák fényiben
Ő máris távol, messze járt.
Hiába hívtam vissza őt,
Dalolt és ment a fák között.
A friss gyümölccsel telt kosár
A fűre téve ott maradt,
A hamvas málnát, áfonyát
Míg ettem ott a fák alatt,
Emígy tűnődtem: nem tudom,
Való –e, vagy csak álmodom?

Mülhausen . 1944-45

* * *