Finnugor népek meséi/Finn mesék/Miért hűséges a kutya az emberhez?

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Finnugor népek meséi

Miért hűséges a kutya az emberhez?

Finn népmese:


Előző oldal: A próbatétel « » Következő oldal: A mókus, a kesztyű meg a tű


Az idők kezdetén az állatok nagy egyetértésben, békességben éltek. Kutya, farkas, róka, medve, mivel jól megfértek egymással, együtt sétálgattak az erdőben.

De mi történt egyszer?

Az állatok gazdag zsákmányt szereztek, és elhatározták, hogy szétosztják egymás között. Osztozkodás közben civakodni kezdtek. Azon veszekedtek, kinek jusson a legjobb és a legnagyobb rész.

Mivel a medve volt mindnyájuk közt a legerősebb, a farkas meg a legfalánkabb, a kutya és a róka nem tudta megvédeni a maga jussát.

Elszaladt hát a kutya az erdő öregéhez, Tapióhoz, elpanaszolta neki a baját, és kérte, állítsa helyre a régi békét. Tapió, az erdő örege el is ment, hogy kibékítse a civakodó állatokat. A medve meg a farkas az öreg elé léptek, szánták-bánták bűnüket, fogadkoztak, hogy ezentúl megint egyetértésben élnek. Így aztán a régi béke helyreállt, s Tapió, az erdő örege hazatérhetett.

Ámde újabb nagy zsákmányt ejtettek az állatok, s megint osztozkodniok kellett. Az erős medve és a falánk farkas most is nagyobb részt követelt magának, mire a kutya ismét Tapióhoz futott, elsírta a bánatát, és kérte, tegyen igazságot. Az erdő örege megint kibékítette őket, és egyetértést teremtett közöttük.

De alighogy eltávozott, megint megkezdődött a morgás, sőt az erősebbek most még jobban zúgtak, még nagyobb részt követeltek maguknak. A kutya ismét elrohant az erdő urához, panaszt tett, és kérve-kérte, teremtsen rendet.

Csakhogy mire Tapió megint odaért, hogy lecsitítsa a civódókat, a medve meg a farkas már elhordta az irháját. Így szólt akkor a bölcs öreg.

- Megszöktetek előlem? Sebaj! Majd találkozunk még! Most pedig csapdát állítok nektek.

A medvének csapdát állított, a farkasnak tőrt vetett. Azután hazament, s a kutya meg a róka is vele tartott. Nemsokára jött is a medve meg a farkas, falni szerettek volna a zsákmányból. De mi történt ekkor? A medve nagy falánkságában megfeledkezett az óvatosságról. Alighogy a zsákmányba beleharapott, a csapda felső része lecsapódott, egyenest rá a medve farkára. A medve rettentően felüvöltött. A farkas rögtön odarohant, segíteni a barátjának, ámde a nagy sietségben belefutott a tőrbe. Most hát versenyt üvöltöttek, sóhajtoztak, mindenáron ki akartak szabadulni szorult helyzetükből. A medvének végül is sikerült kiszabadulnia, csak a bundájának egy darabja maradt a csapdában. A farkas csak üvöltött, s hívta a barátját, hogy segítsen.

Végül is elszakadt a tőr kötele, s a farkas a földre rogyott fájdalmában. Nagy keservesen mégis feltápászkodott, s ahogy maradék erejéből tellett, elhordta az irháját.

Így bomlott fel mindörökre a kutya, a róka, a medve meg a farkas békés szövetsége. Azóta a kutya nem sétálgat együtt ezekkel a fenevadakkal, inkább az emberhez csatlakozott.

Ki is tart gazdája mellett, jóban-rosszban egyaránt.


Előző oldal: A próbatétel « » Következő oldal: A mókus, a kesztyű meg a tű