Heraldikai lexikon/Felix Hemmerlin

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Heraldikai lexikon(Felix Hemmerlin szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

H E R A L D I K AFelix Hemmerlin

Felix Hemmerlin (Zürich, 1388/1389-1457/1461 között, Luzern) pap, svájci heraldikai író. A neve előfordul Hemmerlein és Felix Malleolus alakban is.

Élete[szerkesztés]

Az erfurti, majd 1408-tól a bolognai egytemen tanult jogot négy évig. 1412-ben Zürichben a Szt. Félix és Regula egyház kanonoka, és valamivel később ugyanezt a tisztet töltötte be a zofingeni Szt. Mauríciusz egyházban is. 1413-ban az erfurti egyetemen kánonjogból szerzett baccalaureusi címet. Ezt követően részt vett a Konstanzi Zsinaton, ahol az egyházi reformpárthoz tartozott. 1422-ben Solothurnban a St. Ursus et Victor egyház prépostja, majd 1428-ban Zürichben kántor (éneklő kanonok). Megreformálta a kórustagok életvitelére vonatkozó szabályokat és erélyesen védelmezte a káptalan jogait a világi hatalmasságokkal szemben. 1423-ban visszatért a bolognai egyetemre, ahol a következő évben kánonjogból licenciátusi és doktori címet szerzett. Ennek okirata ma is látható a zürichi városi múzeumban, mely a legrégibb ismert eredeti doktori oklevél.

Solothurnba való visszatérése után teológiával foglalkozott és 1430-ban szentelték pappá. 1439-ben megreformálta a zürichi káptalant, de ezzel nem mindenki értett egyet. Miután egy pamfletben hevesen kikelt a közösségen belüli életvitel ellen, néhány kórustag összeesküvést szőtt ellene és súlyosan megsebesítették, de sikerült felépülnie. Megújította támadásait az egyházi visszaélések ellen. Politikailag szülővárosa, Zürich pártján állt a Svájci Konföderációval szemben, melyet legkomolyabban az 1450-ben összeálított De nobilitate et rusticitate[1] című művében támadott és ezzel számos ellenséget szerzett magának. Az 1456-os zürichi ünnepség, melyen a város egyezségén vigadtak Svájccal, jó alkalmat kínált az ellenségeinek a bosszúra. A házában elfogták és átadták a konstanzi fővikáriusnak, majd az egyházi bíróság megfosztotta zürichi kanonoki címétől és élethosszig tartó elzárásra ítélte. A luzerni ferences kolostorban szigorú fogságra vetették. Solothurni prépostságát a luzerni egyházmegyében fekvő penthazi plébániára cserélte. Egyesek Hemmerlint helytelenül a protestáns reformáció előfutárának tartják.

Műve[szerkesztés]

Széleskörű tevékenységet fejtett ki. Jogi tanulmányai mellett görögül és héberül is megtanult. Több mint harminc vitatiratot szerkesztett különféle tárgyban, főleg a koldulórendek, a beginák, Cusanus, a bíborosok, a római Kúria, a pápa ellen. Luzerni fogságában számos írást készített. Csak kevés munkáját nyomtatták ki. Néhány művét Sebastian Brant szerkesztette Bázelben, majd továbbiakat ugyanott 1497-ben.

Hemmerlin a heraldikában[szerkesztés]

Tractatus de nobilitate et rusticitate című művében külön fejezetet szentel a címertannak. Megkísérli felvázolni a címerek történetét. 146 verset vett át Conrad von Mure címerkölteményeiből, amivel megmentette azokat a pusztulástól. Említett műve 26 fejezetből áll, melyek nagyrésze a címerekkel foglalkozik. Felhasználta hozzá Bartolo de Sassoferrato művét is, mely alapvető módon hatott Hemmerlin címerelméletére.


Jegyzetek:[szerkesztés]

  1. A mű a szakirodalomban különféle címvariánsokkal és évszámokkal fordul elő, mint: Tractatus de nobilitate et rusticitate (1440), Dialogus de nobilitate et rusticitate (1444)

  • Művei:

De exorcismis (circa 1445.)

De credulitate Daemonibus adhibenda (1454.)

Opuscula et tractatus

Tractatus de exorcismis

De emptione et venditione unius pro viginti

  • Irodalom:

REBER, Balthasar, Felix Hemmerlin von Zürich (Zürich 1848)

FIALA, Dr. Felix Hemmerlin als Propst des St. Ursenstiftes in Solothurn (Solothurn, 1857)

VÖGELI, Zum Verständniss von Meister Haemmerlis Schriften (Zürich, 1873)

SCHNEIDER, Der Zürcher Kanonikus und Kantor Felix Hemmerlin an der Universität Bologna (Zürich, 1888)


Lásd még:[szerkesztés]

címerköltő, címerjog