Magyar: Az 1852-es Győri molnárcéh pecsétjének (Xántus János Múzeum, Győr) rekonstruált nyomata

Méret: átm: 42 mm, m: 56 mm

Leírás

A kor divatjának megfelelően klasszicizáló elemeket mutat. A rézből esztergált nyomólap és a vele egy anyagból készített, csonka gúla alakúra reszelt nyélnyúlvány a fafogantyúba foglalást szolgálta. A pecsétlőlap sima felületén gyöngy keret alatt fut a szabályosan szerkesztett körirat és évszám: „N(emes) GYŐRVÁROSI MOLNÁR CZÉH PECSÉTJE 1852”. A molnárcímert füzérdíszes, lebegő talpazaton álló oroszlánok tartják. A pajzs nélkül rajzolt jelvény hagyományos felépítésű: alul a nagykerék (szakmai szempontból hitelesen ábrázolt oldalsó fogazással), fölötte a malomvas a szokott rend szerint. A korábbi pecsétnyomóhoz (lásd 43.) képest új elem a malomvas fölött álló, nyitott szárú íves körző. A molnárcímereken látható szerkezeti elemek és a faragómesterségre utaló körző képe a molnármesterség malomépítő tevékenységét jelzi. A remekfeladatokból is kitűnik, hogy az őrlés mellett a faipari tevékenység a molnármesterségnek lényeges részét jelentette. Az 1632-től érvényben lévő szabályzat remeklési előírása az őrlési feladatok előtt megfogalmazza a ,,faragómolnári” teendőket: ,,Az Mester Remekek avagy darabok penigh ezek, Egy Nagy Kereket fogazzon megh, Egy Nagy Korongot Orsózzon megh, Egy gombra való Keresztfát Kalacsfátul chinallyon megh.. .”( XJM céh. 54.2.1. pag. 1.). Az 1744-es szabályzat hasonló műszaki feladatokat jelöl meg az őrlés mellett: ,,… egy hetes Kiskorongát orsojával edgyűt helyesen meg csinalon és aszt helyre föl álittsa, az Köröszt vasat az malomkűben helyessen belé vágja …” (XJM céh. 54.2.2. pag. 2.)