Fájl:Határkő Vörsről, 12. század.png

Összefoglaló[szerkesztés]

Mennél ritkábbak az Árpádok korából fönmaradt emlékszerü föliratok, annál becsesebbek reánk nézve és azért bizonyára a magyar história, különösen a régi hazai jogélet minden kutatója szivesen veendi az itt közlendő két emlék közzétételét. Egyike, a vörsi emlék, régóta ismeretes, még a boldogult Lipp Vilmos hozatta el a somogymegyei Vörs helységből a szombathelyi múzeumba, a hol most is őrzik. A másolat, melyet róla közölhetünk, fénykép után készült és azt főt. Dr. Burány Gergely szívességének köszönhetjük.

A másik emlék-fölirat Bulkeszről Bácsinegyéből való, a hol ez év elején szántáskor a földben találták. Ezt is hü másolat után közöljük. Föntartási állapota sokkal kedvezőbb mint a vörsi kőé és azért, míg ez utóbbi teljes elolvasása nem sikerült és megfejtése valószinüleg még sok fáradtságot fog a szakértőknek okozni, addig a bulkeszi kő majdnem teljesen el van olvasva és megfejtve.

I. A vörsi kő fénykép után készült horganyedzésű ábráit ide zárjuk. Anyaga meszes quarcz, legnagyobb szélessége Г76 méter, legnagyobb magassága 76 cm.*). Az egész föliratból megmaradt nyolcz sor a végéről ; hogy elejéből mennyi hiányzik, nem lehet biztosan tudni, teljesen cáak a 6. és 8. sor van meg, a többi csonka. A betűk jellege után ítélve XII, századi fölirattal van dolgunk.

...

A fölirat könnyeb b megfejtése kedvéért az előbb adott hasonmást a túlsó lapon ismétlem és kipontoztattam...

1. (Tempore Ste)ph(an) i regis Jan(us)
2. (? filius volui)t sibi occupare
3. terram . ? . a) Nicolao filio Us non
4. (obstante) iusticia et meta confirmante
5. ????. . o(mn)ia in præsesencia Ompud bani
6. (et) palatini co(mit)is Laurencii pristaldus
7. Longus Symeon hoc signum
8. lapidis est illius temporis.

A fölirat értelme egészben világos és csak egyes kiegészítések fölött lehet vitatkozni.

Lehet hogy az első sorban István király uralmának folyó éve is említve volt, lehet hogy Jan(us) után a 2. sorban nemcsak apja neve állott ; annyi bizonyos, hogy ez a Janus földet foglalt és e miatt pör támadt, melynek befejezésekor ezen okmányszerű emlék természetével biró követ felállították. A per tárgya, a birtok neve valószínűleg a 3. sor elején állott, az elfoglalt föld tulajdonosa pedig Uz fia Miklós. A 3. sor végén és a 4. sor elején következő non obstante kiegészítést Dr. Fejérpataky ajánlotta, «non obstante iustitia et meta» oly formula lévén, mely birtokperi okmányokban gyakori.

Az ezután következő confirmante (nyilván ellentétben a korábbi occupare-val) megmondja, hogy mikép végződött a birtokper. Miklós, Uz fia visszakapta a földjét és a következő megcsonkult 5. sor elején meg is volt mondva, hogy mit confirmáltak neki. A hiányzó pár szóból az utolsó OIA = omnia valószínű, a mihez bona-t egészítetenénk ki és mivel úgy képzeljük, hogy a jelen meta elhelyezése és a kő hitelesítése volt az ítélet végrehajtásának egyik főmozzanata, a hiányos betűk kiegészítését így képzeltem P h S I = per hoc signum.

A metális köjel új helyén való felállítása megtörtént Ompud bán és nádor személyes jelenlétében, tehát nyilván jelentékeny személyek lehettek, a kik között a per folyt.

Szerencse hogy Ompud jelen volt, mert így a kőfölirat kora megállapítható. A Kovács-féle index szerint Ompud az 1165—1174-ik években volt bán és azonkívül legalább 1165—1172-ig egyúttal nádor is volt. ... A hitelesítésnél közreműködött Laurentius cornes. A Kovács-féle indexben az 1161 —1173 évekből ismeretes egy Laurentius comes, tehát lehet, hogy ugyanő a metabéli Lörincz.

A végső formula «hoc signu m lapidis est illius temporis» (7. és 8. sor) nyilván azt jelenti, hogy ennek a kőjelnek a felállítása egykorú a határ új megállapításával, és talán szorosabban fűződik itt a föl irat vége (mely a hártyaokmányokban szintén datum meghatározását adja) a fölirat elejéhez és akkor megértjük belőle, hogy a Janus foglalása, valamint Miklós confirmatiója két oly tény, mely rövid időközben történt egymásután és pedig III. István korában és hogy a confirmatio után nem sokára, mindenesetre még III. István idejében történt a föliratnak bevésése ebbe a határkőbe, melynek idomtalan, durva volta és kivált szabálytalan formája arról látszik tanúságot tenni, hogy már régen fölírat nélkül szolgálhatott határjelzőül mielőtt a confirmatiót reá vésték.

II. A bulkeszi emlék. Folyó évi januárius 20-ikán Röder Frigyes gazda a bulkeszi határban (Bácsm.) fekvő telkén szántás alkalmával két római (*?) téglára akadt, melyeknek egyikén a belévésett betűk rögtön szemébe tűntek. A tulajdonos, valamint a község ev. lelkésze, Kottler Ottó és egy bulkeszi kereskedő, Neidhöfer György urak ugyanegy nap, ez évi márczius 10-ikén küldték be a n. múzeumhoz az érdekes fölirat leírását. Most már mindkét tégla a n. muzeumé.

A téglák méretei következők, hossza: 45- 5 cm., szélessége 29^5 cm., vastagsága 62 cm. Adjuk alább a föliratot fényképi felvétel után. Első tekintetre fölismerhető, hogy az emlék teljes, hogy a föliratból nem hiányzik semmi.

Egyúttal mindjárt a legfölületesebb összehasonlítás is arra tanít, hogy készítési kora nem eshetik messze a vörsi emlék fölállítása időpontjától. ...lehet hogy a bulkeszi fölirat régibb mint a vörsi,...

Egyébként a bulkeszi író olasz eredetű volt és hogyha e szerint a szülőföldjén Dalmácziában vagy Olaszországban fönmaradt meglehetős számú XII. és XIII . századbeli föliratokat veszszük számba, melyekkel a csínnal és ügyességgel, készült bulkeszi betűk szorosabban függnek össze mint a mi ismert hazai emlékeinkkel, nevezetesen a kissé ügyetlenül írt vörsi fölirattal, ugyancsak arra az eredményre jutunk, hogy a jelen fölirat inkább a XII. század első feléből mint a másodikból származhatik.

A bulkeszi fölírat olvasása nem okoz nehézséget épen csak a végső szava homályos.

A fölirat olvasása : + Bela rex batiza | vit filium Add lehardi.

Dedit terra cum pat | ri suo ospide fui

Super hoc pristaldus Helia | cornes (test)avit (?)

A föliratban előforduló néhány név orthographiája nem enged kétséget aziránt, hogy olasz eredetű ember véste. ...

Csak hogyha e sajátszerűségeket figyelembe veszszük, bírjuk a föliratot helyesen megfejteni. A fölirat egyszerűen azt beszéli el, hogy « Béla király keresztapja volt Adelehardus fiának», ebből az okból adományozott a keresztfiának birtokot, a mikor apja vendége volt. A végén a szokásos hitelesítési formulát találjuk «erről, t. i. erről az adományozásról Illés comes tanúskodott mint kir. ember (pristaldus)».

Az egész föliratban csak az utolsó öt betű kérdéses, mely Fejérpataky László véleménye szerint fuit helyett áll itt, ez lévén a rendes szólásmód az okmányokban.

Föntebb a fölirat pakeographikus jellege után Ítélve ezt a föliratot a vörsi kőtől korra nem messze állónak mondtuk és ezért a föliratbéli Bela királyt vagy III. Bélának, vagy IV. Bélának kellene tartanunk. Ez utóbbi király korából ismerünk már egy Elias comest mint pristaldust, kire Pauler Gyula volt szíves figyelmeztetni.

Ellenben a pecsétek és érmek tanúsága szerint oly ingatag az írás jellege a XII. században, hogy semmi akadály sem forog fön arra, hogy akár II. Bélától származtassuk a föliratot.

Ugyancsak Pauler Gyula volt szíves épen II. Bélának a fönforgó esettel teljesen egyező más adományát említeni, a mikor a király mint keresztapa Boleszlónak, a ki utóbb váczi püspök lett, birtokot ajándékoz.[2]

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: a szerző személye nem állapítható meg, a kép első nyilvánosságra hozatala pedig több mint hetven éve történt. 31. § (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Fontos: az, hogy te nem tudod, ki a szerző, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem állapítható meg. A kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. the author of this image is unknown, thus its copyright expired in Hungary 70 years after its first publication.