Fájl:Harinnai Farkas Krisztina címere, 1634.jpg

Összefoglaló[szerkesztés]

Harinnai Farkas Krisztina címere, 1634

"A másik czímerábrázolás, melyet itt bebemutatunk, a Harinnai Farkas család czímere, mely egy nagyobb, preme körűl aranyozott és vésett stilizált levél-guirlanddal díszített s a XVII. század első feléből származó ezüst serlegről van véve, s mely a perem guirlandjának záró tagját képezi. Mint felirata mondja, 1634-ben Harinnai Christina tulajdonát képezte. – Harinnai Farkas Christina negyedik gyermeke volt (I.) Jánosnak és Perusich Annának1 Nagy Iván: Magyarország családai 5. k. 54. 55. 1. Ki kell itt igazítanom azon valószinűleg sajtóhiba folytán előállott ellentmondást, mely Nagy Iván idézett helyén a családfa (54. lap) adata és az 54. lapon adott részletes leírás közt van. A családfa u. i. H. Christina első férjeül Balásy Demetert, míg a részletes leírás szent-demeteri Balásy Ferenczet említi, s azt hiszem, ez utóbbi a helyes, minthogy az említett Balásy családnak egyetlen Demeter nevű tagja sem ismeretes, míg maga N. I. említett munkája I. k. 113. és 114. lapján két Ferenczet ismer. A hiba bizonynyal a családi előnév és a keresztnév felcserélése folytán állott elő. – Hogy a két Ferencz közűl melyik volt Christina férje, bajos eldönteni. Az öregebb u. i. 1605-ben már nagyon aggnak mondatik s tán éppen agg volta okozza Christina kora özvegységét; az ifjabb még 1635-ben is udvarhelyi főkapitány és főlovászmester, s ha ez volt Christina férje, úgy még akkor, mikor e serleg készült, nem jutott özvegységre. (L. u. o.)* s előbb Balásy Ferencznek, majd Huszár Mátyásnak volt neje. Családja egyike a legrégibb és legelőkelőbb erdélyi nemesi családoknak, a miről azon körülmény is tanúskodik, hogy vannak genealogusok, kik a család őseül, bár tévesen, Farkas Tamás (1320 t.) erdélyi vajdát állítják föl.1 U. o. 53. 1.* Ennek daczára czímere mindeddig tudtommal sehol közöltetett.

A most bemutatott czímerkép hullámos pólyából kiemelkedő, jobbra fordult, koronás, hármas farkú oroszlánt mutat. Színjelzés híjában lehetetlen csak hozzávetőleg is reconstruálni színeit s azért ezúttal a további kutatás számára kell azt fenntartanunk, stiljéről azonban sokkal határozottabban szólhatunk. A czímertani szempontok ez ábrázolásnál még sokkal inkább áldozatúl estek a díszítményeiknek, mint az előbb ismertetett Szentpéteri-czímernél; úgy annyira, hogy ha a szoros heraldikai mértéket alkalmazzuk, ábrázolásunk czímernek el sem fogatható. A czímer egyik lényeges alkatelemét t. i. a vértet u. i. teljesen nélkülözi, mert a levélkoszorú, melybe keretelve van az alak, ilyenűl el nem fogadható; azonban e mulasztás oly annyira meg van fejtve nemcsak a díszítményűl való felfogás, hanem a művészi stil iránya által is, hogy azon egyáltalán nem csodálkozhatunk.

Czímerábrázolásunk u. i. épp úgy mint az előbb ismertetett a renaissance egyik valóban 101jellegzetes szüleménye, csakhogy amaz a német, ez az olasz iskola befolyását mutatja. – Az olasz renaissance a czímerek hadi jellegét legjobban megtagadja s legteljesebben emeli érvényre a díszítményi alkatelemet. Festonokkal keretelt, vagy át-meg átfont, vagy pedig allegorikus alakok által hordott vagy körülvett czímerelőállításainál a czímerek úgy szólván csak azon szempontnak szolgálnak, hogy valamely díszítménycsoportnak központot adjanak, melyhez alkalmazkodjék annak egész tagolása, sőt arra sem hiányoznak példák, hogy maga a czímer egészen másodrangú tagoló szerepet játszik. Ily általános irány mellett valóban nem csodálkozhatunk hogy e téren a XVII. század első felében nálunk már oly szabadság uralkodik, hogy egy compositiónál maga a vért is áldozatúl eshetik a beosztásnak, mert valóban csak ennek esett áldozataúl czímerünkön, hol az ötvösművész a kerek koszorún belűl akarta elhelyezni még a tulajdonos nevét és az évszámot is.

A czímeralak felfogása, daczára annak, hogy a szőrzet és körmök minden kinálkozó részlete ki vannak használva a diszítménynek kedvező stilizálása érdekében, beállítása és tagjainak valóságra törekvő előadása tekintetében mégis határozottan naturalisztikus. – A keretet képező koszorú különösen érdekes azon tagosítási mód által, mely a legjobb minták ismeretére vall. E levélkoszorúkat, vagy guirlandokat a legjobb renaissance az által tagolja, hogy a füzéreket egymással szemközt menő levelekkel állítja egymás mellé. Szép példáját mutatja ennek a páviai karthausi kolostor terracotta friese.1 Müntz, Histoire de l’art p. la renaissance.* Naturalisztikusabb azon tagolási mód, mely az egyes füzéreket háttal fordítva füzi össze s a tagolás helyét még szalaggal is megjelöli. Koszorúnk tervezője mind a két tagolási módot igen öntudatosan használja, a mennyiben két-két füzérből kötött két félkoszorút helyez szemközt egymásnak s ez által nyeri az ízléssel tagolt, négy részre osztott koszorú-keretet, melyben arányosan helyezi el a félkörű feliratot, az évszámot és czímeralakot."

DR. POSTA BÉLA: Két czímer a XVII. századból. Turul, 1889/2.

[1]

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép egy ország, város, tartomány, térség, megye vagy település címerét ábrázolja. Ám a kép pontos forrását és/vagy felhasználási feltételeit felküldője még nem adta meg. Lásd: Szerzői jog, Felküldési útmutató, Képek licenceinek megadása. Amennyiben a kép lapján megtalálható a pontos forrás és licenc, kérjük távolítsd el ezt a sablont. For visitors from other countries: This image depicts a seal, an emblem, a coat of arms or a crest. This image may not have information on its source and/or copyright status. címer Ország/város/tartomány/térség/megye/település címere yes