Fájl:Allegorikus Zrínyi címer, Móró 1664.png

Allegorikus Zrínyi címer. Restás, 395-398.

A Moró-kötet Zrínyi Miklóshoz intézett ajánlásában (Epistola dedicatoria) a szerző a hősét laudálja, s a legerősebb bajnoknak, a haza díszének és szemefényének nevezi (Heroes inter pugil fortissimo, Patriae decus lumenque). A méltatáshoz felhasználja a Zrínyi család címerét is, aminek a képét a címlapot követően közli. Arra kéri a hadvezért, hogy a kedvező körülményeket megragadva álljon helyt, és a győzelmeinek a tornyos jelvényét, amelyek a dicsőségét jelzik, mintegy a számunkra rendíthetetlen védőbástyát a továbbiakban is terjeszsze ki (gloriosaque tua, tuorum turrita triumphorum insignia, nobis tanquam inconcussa antemuralia Plus Ultra promove). Az ajánlásban Moró tehát egy évszázadok óta alkalmazott toposzt alkalmaz a Zrínyi családra: az eredetileg az Ernuszt-címerben szereplő kőből rakott tornyot (turris), aminek használatát I. Ferdinánd 1554. április 15-én engedélyezte a Zrínyiek számára,²⁸ [Az oklevél a következőképpen írja le a címerképet: „murum scilicet propugnaculi ex lapidibus quadratis inter se quodammodo thessalatim conjunctis extructi speciem prae se ferentem, supra quem turris structura simili eminet, habens in se speculam, cujusmodi imprimis nemorum forma, inferme rotunda et sursum versus in longum producta cernetur”. Barabás 1899, II. 317–318.; Varga 2016, 158–159.] átértelmezi, s a „kereszténység védőbástyája” (propugnaculum Christianitatis) fogalommal azonosítja.29 A címerpajzs jobb oldali mezejében szereplő sárkány (draco) az ősi Zrínyi-címerként ismert vörös mezőben lebegő kettős fekete szárny helyére a sisakdíszről került a pajzsra, amit Moró úgy értelmez, hogy a sárkány mint családi jelkép készen áll a harcra, hogy karmaival megragadja és végleg legyőzze a keresztény név félholdas ellenségeit, majd sürgeti Zrínyit, hogy az oszmán nemzetség végső pusztulását készítse elő és fegyverkezzen (gentilitiumque Draconem tuum, alias ad rapiendum unguibus ac in praelia instructum, ad debellandos Christiani Nominis hostes Lunigeros, postremamque Gentis Othomannicae perniciem instrue ac obarma). A görög mitológiára való utalással, ahogy „a Heszperiszek kertjében az aranyalmákat egy sárkányra bízták hajdan Atlas leányai, úgy az egykor virágzó hazánk ragyogó aranyalmafájára is a te nemzetséged sárkánya vigyázzon éber szemmel virrasztva, hogy óvja és védelmezze”. (Hoc, inquam, Nobile florentis nostrae quondam Patriae POMUM auro coruscum, solertiori curā quam olim Hesperidum hortis mala aurea Draconi custodienda Sacra fidebat Atlantiadum cohors, indefessisque vigiliis, insomnibus pervigilibusque oculis GENTILITIUS DRACO TUUS ad fovendum excubet tuendumque.30) Az ajánlás szövegébe ékelt metszeten a magyar címerrel díszített országalmát védelmezi két oldalról a sárkány és a torony alakja.

Erre a Zrínyi-címerre utal a kötetnek az a verse, amely így írja le a címerképeket: „Ezt adja elő a Zrínyiek híres címere: jobbra egy sárkány áll az erőszakos ellenséggel szemben, a bal oldal tartalmazza az erős tornyot, hogy ne jusson át az ellenség.”31 [„Haec sua ZRÍNIADUM praeclara insignia produnt: / Dextrā parte Draco violentos fertur in hostes, / Laeva tenet Turrim validam, ne transeat hostis.” Moró 1664, 12a.]

Zrínyi Miklós életében két olyan könyv jelent meg 1663–1664-ben amelyek, a bennük található alkalmi versek által Zrínyi katonai sikereit laudálják, amit összekapcsolnak Zrínyi családi örökségével, és utalnak a további törökellenes tervekre is. Ezek közül az egyik, a pozsonyi evangélikus iskola magyar tanítója, Pozsony város hites írnoka (liberae et regiae civitatis Posoniensis cancellarius juratus scriba), nemes Guttovieni József Carmen acrostichum címmel, míg a pozsonyi kanonok és a székesegyház szertartásmestere, Moró Ignác István (1623–1676[!])Bustum lamentabile címmel jelentetett meg kötetet (ez utóbbi egy emblémáskönyv). Móró jeles költő volt, versei nyomtatásban is napvilágot láttak, amivel elismerést vívott ki („Poeta insignis. Applausus plures versibus in lucem in prelo dedit.”). E versek a közelmúltig lappangtak, néhány évvel ezelőtt Restás talált rá a verseket tartalmazó Bustum lamentabile című kötetre az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) internetes katalógusában.

Carmen acrostichum, in felicem Natalis recursum excellentissimi comitis, domini, domini Nicolai perpetui a Zrínio. Per Josephum Guttovieni, nobilem Hungarum. Apud Susannam Rickesin viduam, Viennae, 1663. (RMK III. 2196)

[Moró Ignác István]: Bustum lamentabile afflictae gentis Hungaricae. Typis Matthaei Cosmerovii, Viennae, 1664.

Restás Attila: Zrínyi Miklós pozsonyi csodálói. In: BÍRÓ CSILLA – NAGY DÓRA szerk.: Magyarságkutató Intézet évkönyve 2022. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 62. Budapest, 2023. 378-414. [1]