Fájl:A Kiskun Kerület címere, 1727-1761.jpg

Összefoglaló[szerkesztés]

A Kiskun Kerület címere

BKMÖL IV. 504. A Kiskun Kerület Kapitánynak Protocolluma 1727-1761.

(Bács-Kiskun Megyei Levéltár)

Irodalom:

Bronztű sisak. Történelmi képeskönyv Bács-Kiskun megyéről. Szerkesztette: Füzi László. Kecskemét, 2002. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007. [1]

A másfél évszázados török uralom alatt a Duna-Tisza közére települt Kiskunság, a Tiszántúlon hazát lelt Nagykunság és a Zagyva mellékét elfoglaló Jászság népe ugyanúgy viselte a terheket, mint az Alföld magyarsága: sarcolta a török, a nyomorúságban tengődő végvári katonaság, gyakran Erdély felől is igényt tartottak javaira. A hármas szorítás alatt elveszítette népességének jórészét, és vagyonának tetemes hányadát. Nem csoda hát, ha a kiváltságok megújítása nem volt folyamatos. Ezt használta ki a felszabadító háborúk után a Habsburg ház. A mindig üres kincstár feltöltésére, de legalább a súlyos adósságok enyhítésére a töröktől visszafoglalt területek felett rendelkezési jogot szerzett az udvar. A fegyverjog (jure armorum) középkori elve alapján a bécsi udvar jogot formált az egész területre, amelyet a töröktől foglalt vissza. (...) Megbízták az egri kamarai prefektust Pentz János Kristófot, hogy járja be és értékelje fel a Jászkunságot. 1699-ben ez meg is történt, mintegy 700.000 rajnai aranyforintban állapította meg a Jászkunság értékét. A tárgyalások során a vételárat a közvetítő Kollonics leszállította 500.000 forintra. Ezen az áron adták el a Hármas kerületet a Német Lovagrendnek. Ezzel az aktussal a Jászkunság sorsa közel fél évszázadra megpecsételődött, jobbágy állapotba került a föld népe. (...)

A rég óhajtott szabadság visszaszerzésének az ideje 1745-ben jött el. A mindig pénz hiányban levő Habsburg ház háborúba keveredett Frigyes német választófejedelemmel. A háborúhoz pedig pénz és katona kell. Ezért Mária Terézia kegyesen megengedte, hogy a jászkunok visszaszerezzék a régi szabadságukat, ennek fejében kiállítottak ezer lovas katonát a királynő szolgálatába. (...)

1745. május 6-án hirdették ki a királynő levelét, melyben az önmegváltást, a redemptiot engedélyezi: „Mi Mária Terézia Isten kedvező kegyelméből Magyarország királynéja jelen levelünk rendiben adjuk tudtára mindeneknek akiket illet, hogy mint a jász és mindkét vagyis nagy- és kiskun királyi korona kerületeink és az azokban fekvő összes helységek küldöttjei, eszélyes (eszes) és körültekintő híveink: Horváth András, Nánássy János és Varró István, az igazságszolgáltatásnál személyes jelenlétünk helytartója, valóságos belső titkos tanácsosunk, általunk őszintén kedvelt hívünk Tekintetes és Nagyságos gyakori Grassalkovich Antal gróf előtt múlt február hó 28-án saját és a többi összes kunok és jászok avagy filiszteusok nevében és mint törvényes és teljes hatalmú megbízottak előadtak és bemutattak Nekünk különféle, az ő bizonyos mentességeikről, szabadalmaik és előjogaikról szóló régi és ősi kiváltságleveleket, melyek különböző hajdani magyar királyoktól, dicsőséges elődeinktől származnak... Miért is meghallgatva és megfontolva úgy némely híveink alázatos ajánlatát, mint az előbb említett Jászok és mindkét Kunság népeinek és lakóinak leg-alázatosabb könyörgését, de leginkább azért, mert az említett három kerület és azok lakosai, mostani legsúlyosabb háborús szükségünkben is, szolgálatunkra saját pénzükön és költségükön ezer felfegyverzett és más katonai szükséglettel jól felszerelt lovast adnak és állítanak, úgy a jövendőben az országnak általános vagy részleges felkelési alkalmával is erejük és a lehetőség szerint fegyvert fognak, és ezen kívül e hármas kerületeket eddig birtokló rokkant katonáink pesti házától magukat megváltandó: ötszázezer, javítások árában és költségeiben pedig tizenötezer rhénes forintokat letesznek." A továbbiakban intézkedik a redemptus levél a Jászkunság lakosságának jogairól és kötelességéről. Ez lesz az alapja a későbbi Jászkun jogi kódexnek a Statumoknak. Az önmegváltás, a redemptio egyedülálló eseménye volt a 18. századi Magyarországnak. Az ország közepén a nagy területű Jászkunság kivívta a maga függetlenségét, ezzel példát mutatott a mezővárosoknak is a maguk kiváltsága megteremtéséhez."

Bellon Tibor: A jászkunok önmegváltása - a redemptio. In.: Jászkun Redemptio. Emlékkönyv a Jászkun Redemptio 250. évfordulójára. Szerk.:Szakái Aurél. Kiskunhalas, 1995. 7-10.

[2]

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép egy ország, város, tartomány, térség, megye vagy település címerét ábrázolja. Ám a kép pontos forrását és/vagy felhasználási feltételeit felküldője még nem adta meg. Lásd: Szerzői jog, Felküldési útmutató, Képek licenceinek megadása. Amennyiben a kép lapján megtalálható a pontos forrás és licenc, kérjük távolítsd el ezt a sablont. For visitors from other countries: This image depicts a seal, an emblem, a coat of arms or a crest. This image may not have information on its source and/or copyright status. címer Ország/város/tartomány/térség/megye/település címere yes