Címerhatározó/Szeged címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Szeged címerével foglalkozik.


Szeged-cimer-kicsi.PNG

Álló, kékkel és arannyal hasított reneszánsz pajzs. Jobb oldali, kék mezejében két jobb haránt ezüst pólya helyezkedik el. A bal oldali arany mezőben kiterjesztett szárnyú, balra néző, fegyverzett fekete félsas karmában aranyos jogart tart. A pajzs felső élén zárt rostélyú, szembe néző, ezüst harci sisak található, nyakában arany szalagon arany medalion. A sisakon nyitott, ötágú (három levél között két gyöngy) rubinokkal és zafírokkal díszített, arany leveleskorona van, a sisakdísz zöld talajon álló, jobbra lépő ezüst bárány.

A foszlányok: jobbról vörös és ezüst, balról kék és arany.

A címerleírást készítette: Dr. Szegfű László, a történettudományok kandidátusa, főiskolai tanár

A török kiűzése után a szegediek kiharcolják ismét a szabad királyi város rangját, amelyet lll. Károly 1719. május 21-én újít meg.

A város kiváltságlevelében megfogalmazzák címerének leírását is: "álló, hasított katonai pajzs, jobb felén két folyó - a Tiszát és a Marost jelképezve - kék mezőben fut és folyik alá, a pajzs bal oldalán felezett sas kiterjesztett szárnnyal, lába karmával aranyos jogart tartva ezüst mezőben, természethűen lefestve látható ... a pajzson épp csak ráhelyezett rostélyos vagy nyitott katonai sisak van királyi diadémmal, és egy a korong felett álló ezüst bárányt díszként elővezetve... a sisak csúcsáról innen (jobbról) ezüst és vörös, onnan (balról) pedig arany és kék foszlányokkal vagy szalagokkal" ékesített. Az eltérés a bal mező esetében szembeötlő, hogy ez mikor következett be, nincs adatunk rá, de az 1993-ban kiadott " Szeged város jelképeiről " szóló közgyűlési rendeletben már úgy szerepel.

Szeged címere is, miként minden jól megfogalmazott szimbólum, a város fejlődésének vezérfonalát mutatja. A ma használatos címer töredékes prototípusát egy 1704-ben állítólag a Tiszából kihalászott, megrongált pecsétnyomón láthatjuk " Sigillum Regiae [Civitatis Se]gediensis * A. 1200 * " körirattal. A pecsét nyilvánvalóan hamisítvány, amelyet a hajdani szabad királyi városi jogállás visszaszerzését célzó bizonyítéknak szántak.

Az első ismert városi nagypecsétjén (1474) Zsigmond pénzeinek sasos veretképe szerepel, és körirata " Szeged város pecsétje a sassal " ( cum Aquilla). A legelővesztést kivédendő, Szeged városa Mátyás királlyal, II. Ulászlóval és másokkal többször is írásba foglalva megerősíttette legeltetési jogait.

Végül 1498 pünkösdjén II. Ulászló a hőn áhított szabad királyi városi rangra emelte Szegedet. Címeréül valószínűleg elismerte hallgatólagosan az említett nagypecséten megjelenített sast. (Nem lehetett ez tőle idegen, hiszen az ő címerének is domináns eleme a sas). A XVII. század közepén a nádor bérleti díjat követelt a kun puszták használatáért. És ismét felmerült az eladományozások lehetősége. (1702-ben, amikor az uralkodó elzálogosította a kun pusztákat a Német Lovagrendnek) A Tiszai Militia Szegeden és Szabadkán állomásozó tisztjei, akik maguk is bekapcsolódtak a ridegmarha-tartásba s az akkor Szegedre települt csanádi püspök is ki kívánta terjeszteni joghatóságát a városra.

Ezért került - a korai városcímereknél szokatlanul - harci sisak a címerpajzs fölé, annak kivédésére, hogy a város katonai "megszállása" állandósuljon, és sisakdíszül a szabad papválasztás jogát is jelképező, "Isten Báránya" (agnus Dei) a püspöki jogigények ellen. VI. Károly császár Luxemburgban 1719. május 21.-én adta ki Szeged szabad királyi jogállását megerősítő diplomáját, benne a város "megújított" címerének festett képével és leírásával.


  • Irodalom:

[1]

Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged. Szab. Kir. Város közönsége. 1899-. I. köt., A legrégibb időktől a XVIII. század végéig. 1899. 58-60. l.

A város címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[2]


Lásd még: