Címerhatározó/Mesteri címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Mesteri család címerével foglalkozik.
Mesteri 1421
[szerkesztés]Vas vármegye levéltárának érdekesebb okmányai közé tartozik bizonyára azon két eredeti czimerlevél, melyeket Zsigmond királyunk a Sye-Dömötör és Szentbenedeki családoknak adományozott.
...
Találunk azonban az emlitetteken kivül még más két Zsigmondkori armalist levéltárunk nemesi irományai között, sajnos azonban, csak másolatban.
A Babai s a Kotsi és Mesteri családok czimerlevelei a két okmány; az előbbi 1418-ból, s az utóbbi 1421-ből.
...
Babai György armalisát – a mint az oklevélben olvasható – a király önszántából adta, míg a Kotsi czimer Hedervári ajánlatára 80adományoztatott, a mit az oklevél homlokzatán olvasható följegyzés tanusit.
...
Kotsi György és Mesteri Imre 1421-ben nyerték czimerlevelüket azon érdemekért, melyeket a királynak Csehországban, Vicliff követői ellen viselt háborujában szereztek.
A kelet helye az okmányról hiányzik, de alig szenved kétséget, hogy az itthon adatott ki, mert tudva van, hogy Zsigmond 1421-ben, az okmány keltének idején, Magyarországon tartózkodott.
Ez alkalommal a czimerkérők czimerük festett mintáját is bemutatták, s annak a megerősitését kérték. Az oklevél, mely éppen úgy, mint Babai György armalisa, az ismert, de apróbb részletekben eltérő formulával állittatott ki, szószerint a következőképpen hangzik:
«Relatio Georgii de Hedrewara.
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex omnibus Christi fidelibus, tam presentibus quam futuris, presentium notitiam habituris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni cesaree vel regie maiestatis, velut e sole radii nobilitates legittimo jure procedunt, et omnium nobilitatum insignia, ab imperatoria aut regia majestate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree seu regie claritatis. Sane ad universorum notitiam tam presentium, quam futurorum harum serie volumus pervenire, quod fideles nostri dilecti Georgius filius Martini, Andreas filius Pauli de Kots et Emericus filius Michaelis de Mesteri ad nostre celsitudinis accedentes presentiam, propositis et declaratis suorum progenitorum et per consequens ipsorum fidelitatibus, et fidelium obsequiorum gratuitis meritis, per ipsos claritati nostre exhibitis, quedam arma seu nobilitatis insignia in quadam charta pictoris magisterio depicta* ipsis et fratribus suis infrascriptis, per nostram majestatem dari et conferri postularunt. Nosque attendentes predictorum suorum progenitorum virtutem et laudis preconio attolenda prćmerita opera, ac generis nobilitatem, antiquitatem, necnon fidelissima obsequiorum merita, quibus ipsi Georgius, Andreas et Emericus ab adolescentie suorum gradibus (így!) sub diversitate locorum et temporum, et presertim in dicto regno nostro Bohemie, in exstirpatione Viclephistarum nostrorum notoriorum infidelium personis ac rebus suis minime parcendo, claritati nostre laudabiliter exhibitis et impensis protexto quorum cupientes eidem Georgio, Andree et Emerico regalis munificentie antidoto respondere, de regie potestatis plenitudine, animo deliberato et ex certa scientia et gratia speciali, sano etiam prelatorum, et baronum, nobilium et procerum regnorum nostrorum ad id accedente consilio, predicta arma seu nobilitatis insignia in presentium literarum nostrarum capite depicta, et pictoris magisterio distincte descripta, de uberioris dono gratie eisdem Georgio filio Martini, Andree, filio Pauli, et Emerico filio Michaelis, et per eosdem Benedicto, filio Martini ... Georgii, nec non Petro, Mathie et Thome ... eiusdem Andree ac Benedicto, Damiano ... ipsius Emerici carnalibus .... Simoni, filio Clementis de Mesteri ... nec non Georgio, filio Thome ac Dyonisio filio Dominici de Kots, ipsorum Andree et Georgii ... condivisionalibus fratribus, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis, virtute presentium conferimus, imo de abundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem eorundem Georgii Andree ac Emerici et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam 82proprio motu concedimus et presentibus elargimur, ut iidem Georgius et Andreas de Kots, ac Emericus de Mesteri, et fratres ipsorum prescripti ipsorumque heredes et posteritas universa, nata et nascitura, hec arma seu nobilitatis insignia a modo in antea in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio nobilitari gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio, ac de tanto munere singularis gratie antefati Georgius, Andreas, et Emericus ac alii prenotati, eorumque posteritates merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regiam eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuamque firmitatem presentes literas nostras, cum pendenti secreto nostro sigillo quo, ut rex Hungarie utimur, prelibatis Georgio, Andree, Emerico, Benedicto, Petro, Matthie, Thome, Benedicto, Damiano, Gasparo, Simoni, Georgio et Dyonisio ipsorumque heredibus et posteritatibus universis duximus gratiose conferendas. Datum… feria quarta proxima ante festum Beati Jacobi apostoli, anno domini millesimo, quadringentesimo vicesimo primo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo quinto, Romanorum undecimo et Bohemie primo».
A czimerrajz itt sem maradt fenn, s mert sem a Kotsi, sem a Mesteri család pecsétlenyomataira nem akadtam, a czimert biztosan megállapitani nem lehet.
Van azonban egy Kotsi-czimer, a mely talán azonos lehet a Zsigmond király által adományozottal. Bizonyos Kotsi másként Horváth Mihály és István 1742-ben régi nemességük megerősitését kérték és meg is nyerték az uralkodótól.* [* Királyi könyvek XXXIX. 217. Pozsony, 1741. okt. 21.]
Ha ki lehetne mutatni, hogy ezen Kotsi másként Horváth Mihály és István a Zsigmond királytól czimert nyert Kotsi György és András leszármazói, akkor ez útmutatást adna a Zsigmondkori Kotsi-czimer megismeréséhez is.
Kotsi-Horváth Mihály és István nem uj nemességet kerestek, hanem régi nemességük megerősitését kivánták. Valószinű tehát, hogy czimerűl is azt kérték és nyerték, mely a régi okmány alapján a családnál hagyományos volt, s melyet talán pecsétjeiken használtak is.
Ha ez a következtetés beválik, akkor a Zsigmondkori Kotsi-czimer a királyi könyvek szerint a következő lehetett: Aranynyal és kékkel osztott pajzson, zöld téren álló, nyillal átlőtt nyaku hattyú. Sisakdisz könyöklő pánczélos kar, karddal. Sisaktakarók kék-arany, vörös-ezüst.[1]
- Irodalom:
BALOGH GYULA: Két Zsigmondkori czimerlevél. TURUL 1906/2. 79-82.[2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: