Címerhatározó/Mérei címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Mérei, Mérey család címerével foglalkozik.
kaposmérei Mérey
[szerkesztés]
.jpg)
Kaposmérei Mérei Tamás 1474. május 27-én Budán Mátyástól kapott címert testvéreivel Jánossal, Péterrel és atyafiával Jánosal.
DL 49.353
A czímerszerzőről, Mérei Tamásról, Gáspár fiáról közelebbi adataink nincsenek; tanult ember lehetett, legalább ezt mutatja a neve mellett álló „litteratus” jelző. Érdemeit nem a harcztéren szerezhette, mert a czímerben nincs hadimesterségre valló motivum; a czímerkép inkább az önfeláldozás, a rokonok iránt való áldozatkészség jelvénye. A királyi kegyben részesek testvérei és egy unokatestvére is. Ez a czímerszerző ág azonban néhány évtizedre rá, még a mohácsi vész előtt kihalt.
A családnak másik ága, a melyből a XVI. században élt Mérey Mihály nádori helytartó és a ma élő nemzedék ered, lényegében ugyanoly czímerrel él, a minőt Mátyás király adott; csakhogy az inkább phoenix-hez hasonló madár olyanra változott, a minőnek a pelikánt szokták ábrázolni. Így pl. Mérey Mihály 1564. évi pecsétjén leveles-koronán álló balra fordult pelikán van, mely melle vérével három fiát táplálja; a czímert jobbról fogyó félhold, balról csillag kiséri; más pecséteken pedig a czímerkép jobbra fordul. A czímer alapeszméje tehát nem változott.
(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))
Vármegyénknek a nemzetségekkel egykorú, de innen elköltözött családja. Családi származtatás szerint őse az 1280 körül élt János, kinek utódai elszaporodván, már korán megkülönböztető jelzőket, Fecskei, Karáni nevet vesznek fel. János fia Gábor (Gabrianus) fia Karáni István fia Péter, a ma is élő nemzetség őse. Péter fiának, Gábornak fia István (él 1430), atyja Jánosnak (él 1475), ki már Mérei névvel szerepel. Ennek Hány Margittól fiai: Gáspár, Mihály és János. Mihály biztosította a török támadás miatt vármegyénkből elköltöző család felvidéki szereplését. 1543-ban megerősítteti magát a somogyi birtokokban; 1544-ben személynök, 1562-ben, a nádori szék üresedése alatt, 1571-ig nádori helytartó. Ága csak négy ízt eresztett, aztán kihalt. Gáspár Keméndy Orsolyával atyja Gáspárnak, ez Csúzy Borbálával ifj. Gáspárnak, kinek Plathy Évától fia Zsigmond, ki nejének Pongrácz Zsófiának, Lengyel 624János leányának, Katalinnak Pongrácz Istvántól való leányával a Somlyai-Fajszi-örökségben osztozkodik 1722-ben. Fiuk Károly, kinek Nevedy Annától leánya, Petronella Kajtár Lászlóné és Eleonora Oliver Narcissné, Zsigmonddal vármegyénkbe jöttek Bory Ilonától való gyermekei is, a kik közül László folytatta a családot. Ennek Simoncsics Borbálától fia Ádám, ki atyja Lajos kir. táblai ülnöknek, Dióssy Annával Sándor (1778-1848) atyjának. Sándor királyi személynök, vármegyénknek főispánja s a helytartótanács alelnöke volt. Fivére, László 1814-1818-ig a vármegye főjegyzője. Ága nem élt vármegyénkben, Jánosnak és Hány Margitnak legifjabb fia 1535 előtt elvette Fajszi Sárát, János és Somlyai Anna leányát, Katalin Lengyel Boldizsárné nővérét. Vagy már ő, vagy fiuk Gergely Nyitramegyébe költözött. Ennek fia, János (él 1630) atyja Mihálynak (él 1699), kinek Ujfalussy Annától fia János, a vármegyénkbe visszaköltözött ifjabb ág őse. E Jánosnak Trencsényi Annától fiai: Imre és József. Előbbinek fiai József, Antal-József 1769-ben vármegyénk főadószedője, Szentkirályszabadjai Márffy Terézzel, József és Tallián Rozália leányával atyja Annának, Mihalovics József baranyavármegyei táblabírónak és Jánosnak, 1802-ben vármegyénk főadószedőjének, kinek Farkas Teréztől gyermekei: Gáspár († 1832) Záborszky Annával Mihály és Stephaics Julia leányával, Pál (1815-1883) 1848-49. honvédszázados és Lőrincz (szül. 1819) atyja; Borbála Záborszky Miklósné és József († 1865), vármegyénknek 1836-ban kaposvári járási föszolgabírája, 1840-1848-ig másod-, 1848-ban első alispánja. Ennek Lada Jozefától gyermekei: Miklós (szül. 1819), Ignácz (1820-1877) volt kapitány, Kristóf (1821-1877), Gyula (szül. 1825, nős volt Záborszky Ilonával, Imre és Farkas Antonia leányával), Emilia báró Majthényi Istvánné és Ida Péry Sándorné. József főadószedő fivére Antal (él 1768), atyja Zsigmondnak (kinek leánya, Lenke Rinny Ferenczné) és Ignácznak (kinek leánya Antonia Somogy Ádámné). Imrének fitestvére József, Velics Máriával atyja Teréznek, Spissich Sándornénak és Krisztinának, Sorkikisfaludi Gussics István-Imre feleségének. E leányok kezével telepedett meg e két család Tabon. Czímere, a mint azt 1474-ben Mátyás királytól nyerte: kék pajzsban szarvaival felfelé nyúló arany félholdon álló, hatágú arany csillagon balra fordult, keblét tépő, fején arany lángnyelves, zöld pelikán. Sisakdísz: a pajzsbeli pelikán. Takaró: mindkét oldalon kék-arany. (Borovszky)
Gőzsy:
A legrégebbi törzsökös magyar családok egyike. A somogyi Mérő nevű helységről kapta az előnevét. Ezt a települést 1246-ban nyerték el IV. Bélától. 1475-ben Mátyás király további somogyi birtokokat adományozott számukra. A későbbi századokban többen is viseltek magasabb megyei hivatalokat, tevékenyen részt vettek az 1848-as forradalomban és a szabadságharcban.
Az üvegablakon látható címer: kék tárcsapajzsban holdsarló felett lebegő arany csillagot markoló, balra forduló, saját keblét tépő, arany taréjos zöld pelikán szerepel. A csőrsisakon a pajzs motívuma ismétlődik. A takaró mindkét oldalon kék-arany.
Az ablak festője a számára küldött mintát megváltoztatta, ugyanis azon arany félhold volt feltüntetve. Az 1474-ben Mátyástól kapott címeradományozó oklevélben leírt címer jelentősen eltért ettől. Ott a pelikán jobbra fordul, és a vérével a félholdon álló kölykeit táplálja, ez szerepel a sisakdíszen is.[1]
- Irodalom:
Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai. Nemesi címerek a Somogy Megyei Levéltár üvegablakain. Kaposvár, 2000. 122-123.[2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: