Címerhatározó/Drágffy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Drágffy család címerével foglalkozik.


Bedöházi Drágos 1317 - ben, Károly Róbert királytól kapot cimere
Bélteki Drágffy György és testvére János 1507. március 28-én Budán II. Ulászlótól kapott bárói rangot és címert. DL 108.128
Szász cimere a Krakkói Jagelló Egyetemen
Błażowski báró , Szász cimere

Bedöházi Drágos 1317 - ben Károly Róbert király által, vitézségéért nemessi rangra let emelve és nemesi cimert kapot. Nagy Lajos király miután Moldvát Lackfi Endre erdélyi vajda által a tatároktól megtisztitotta, Bedöházi Drágost, Dragos al Moldovei aki a hadjáratokban részt vett, Moldva fejedelmévé emelte. Bedöházi Drágost, fia Bélteki Szász Sas al Moldovei követte a Moldvai fejedelemként. Bélteki Szász halála után Moldvai fejedelem lett fia Bélteki Balk, Balc al Moldovei. Kónyai Bogdán, Máramarosi vajda megtámadta Balk vajdát és elüzte a Bálteki Szász utódait Moldvából. Igy Bélteki Balk (a Balkfiak öse) és testvérei Bélteki Drág ( a Drágffyiak öse), Bélteki István aki Lengyelországban Szczepan Wengrzyn Ryboticzky nevet veszi fel, Bélteki "Oláh" János és a Szász vajda veje Dragamér, Bodony (Vidin) várkapitánya elhagyák Moldvát és a Máramarosban telepednek le. Lengyelországba 505 nemes Lengyel család használja a Bélteki István herb Drag-Sas cimerét:

Aleksandrowicz, Arszenic, Asłam, Asłamowicz, Asłamowicz, Baczański, Baczewski, Baczyński, Badowski, Balicki, Balowicz, Bandrowski, Baniewicz, Bańkowski, Baraniecki, Bardziejowicz, Batowski, Bejarski, Bejowski, Berezowski, Bereźnicki, Bereżnicki, Bereżyński, Bieliński, Bilawicz, Biliński, Billewicz, Blisiewicz, Blylewicz, Błazowski, Błażejewicz, Błażewicz, Bobaszyński, Boczański, Bodrug, Bodziewicz, Bohoziewicz, Bojarowski, Bojarski, Bojarzyński, Bojeniecki, Bondarzewski, Bonowski, Borkowski, Boryczewski, Bosacki, Bosadzki, Brański, Bratkowski, Broda, Broszniewski, Broszniowski, Browczyński, Bryling, Bryliński, Brynk, Brześciański, Brzusk, Buchowski, Bujarski, Buzdawicz, Byliński, Byszyński, Chechłowski, Chesłowski, Chnatsko, Chodakowski, Chodkowski, Chołodowicz, Chomikowicz, Chordyński, Chosłowski, Chrustowski, Ciemierzżński, Cierciowicz, Cissowski, Cucyłowski, Czahrowski, Czarnora, Czarnota Bożarski, Czarnowski, Czemierżyński, Czepucha, Czerpacki, Czołhański, Czołowski, Czuczepkowicz, Czulewicz, Danejko, Daniłowicz, Daniłowski, Daniszowski, Daszkiewicz, Dawkszewicz, Dekański, Delatyński, Demkowicz, Didkowski, Długopolski, Dmitraszko, Dmitrowicz, Dmoszycki, Dmościcki, Dmytrowicz, Dniestrzański, Dobrocki, Dobrodzki, Dobrokański, Dobrowłański, Dobrzański, Dobrzyjański, Dodajewski, Doliński, Dołżański, Doroszewicz, Drelachowski, Drelichowski, Drobnicki, Drohomirecki, Drużbicz, Dryniewicz, Dubanowicz, Dubracki, Dubrawski, Dubrowlański, Duchowski, Dumiński, Dunajewski, Duniecki, Duszyński, Dwernicki, Dwojakowski, Dydkowski, Dziedoszycki, Dzieduszycki, Dziedzicki, Dziedziel, Dziendolet, Dziewiątkowicz, Dziewulski, Dziurdz, Dziurdziewicz, Dżurdż, Dżurdżewicz, Esymontowski, Faleński, Falęski, Faliński, Fedkowicz, Filonowicz, Foland, Fryzowicz, Fugowski, Gaczyński, Garczyński, Gileczyński, Giliczyński, Gorzeński, Haczyński, Hatajłowicz, Hołobut, Hołonowicz, Hołyński, Hordyński, Horodecki, Horucki, Hossowski, Hrebiński, Hrebnicki, Hubiak, Huhernicki, Hulecki, Humiatycki, Huniatycki, Huniewicz, Hussakowski, Hussarowski, Ignaszewicz, Ilnicki, Jamiński, Jamnicki, Janiowicz, Jasienicki, Jasieński, Jasiński, Jaworski, Jermałowicz, Jermołowicz, Jugiewicz, Jurgiewicz, Jurkiewicz, Kaleczycki, Kalinowicz, Kałęczycki, Kaniowski, Karczmarzewski, Karczyński, Karmazyn, Kasprzykowski, Kiedrowski, Kimakowicz, Klaczkowski, Klechniowski, Kluk, Kłodnicki, Kniaźdworski, Kniehinicki, Kniehynicki, Kniehyniński, Knihinicki, Knihiński, Koblański, Kobylański z Błażejowa, Kokolnicki, Kołkanowicz, Kołodczak, Komarnicki, Konarzewicz, Kopcieński, Kopciński, Kopczeński, Kopiecki, Korczyński, Kornalewski, Kornelowski, Koronczewski, Kotecki, Kotel, Kotłowicz, Kraśniański, Krechowicki, Krechowiecki, Kropilnicki, Kropiwnicki, Kruszelnicki, Kryłoszański, Krynicki, Krzywczycki, Kubicki, Kuiłowski, Kulczycki, Kulhanowicz, Kumarnicki, Kunicki, Kupiecki, Kuszczykiewicz, Lastowski, Lepech, Lepiech, Leszczyński, Leśniekiewicz, Lewiński, Lichacki, Lipecki, Lipiecki, Liskowacki, Liskowski, Liśniekiewicz, Lityński, Lubacki, Lubaczewski, Lubaczowski, Lubieniecki, Łabinowicz, Łabunowicz, Łagorzewski, Łastowski, Ławrowski, Łęski, Łodyński, Łomia, Łopuszański, Łostowski, Łubieniecki, Łucki, Łuckiewicz, Łukcewicz, Maciulewicz, Maculewicz, Majtkowski, Malikowski, Malinkowski, Malkiewicz, Manasterski, Manastyrski, Mańczak, Martycz, Matkowski, Medyński, Mikulski, Misczowski, Miszczowski, Mokrzecki, Mokrzycki, Molitowski, Morkowski, Mościszewski, Mujski, Mykitycz, Myszczowski, Nahujowski, Nanowski, Nehrebecki, Nehrebecki, Niebyszczański, Niesiewicz vel. Nisiewicz, Nowosielski, Nozdryn, Obertyński, Obuchowski, Odrzewski, Odyniak, Olegnicki, Olewnicki, Opolski, Opryszowski, Orłowski, Orzeński, Ostraszewicz, Pareński, Parfanowicz, Paryłowski, Paschalski, Pasławski, Patyłowski, Pawlik, Pawlikowicz, Pilik, Płoszczyński, Płotnicki, Podgórski, Podgurski, Podhajecki, Podhorodecki, Podłuski, Pohorecki, Polański, Popiel, Popielnicki, Popin, Popkowicz, Poradowski, Porudowski, Półtorakiewicz, Procewicz, Proczewicz, Przygrodzki, Pułtorakiewicz, Puziowicz, Raczkiewicz, Radiłowski, Radzewic, Radzewicz, Radziewicz, Rafalski, Rajca, Rajkiewicz, Rasko, Rastawiecki, Rastowiecki, Raszko, Raszowski, Rayca, Raykiewicz, Robaszewski, Rodziewicz, Rozłucki, Rożniewski, Rubaszewski, Rubinowski, Rudnicki Lubieniecki, Rupczyc, Rybczyc, Rybnicki, Rybotycki, Rychlicki, Rześniewski, Rześniowiecki, Rzadkiewicz, Sasimowski, Saski, Sasowski, Sasulicz, Saszowski, Semkowicz, Seredkiewicz, Serednicki, Sernowski, Siarczyński, Sielecki, Siemakowicz, Siemasz, Siemiasz, Siemiginowski, Sienuszkowicz, Skowronek, Smereczański, Smolnicki, Sołoma, Sosiński, Strutyński, Stryjski, Stryski, Strzelbicki, Stupnicki, Sulatycki, Swarczyński, Swaryczewski, Swierzpot, Sypajło, Szachnowicz, Szandorowski, Szandyrowski, Szczomborski, Szemetyłło, Szeniowski, Szramczenko, Szumiłło, Szumiło, Szylwiński, Śnitkowski, Świebodowski, Świerzpot, Świstelnicki, Świstun, Taonewicz, Tarnowski, Tatomir, Telepianowicz, Tenewicz, Terlecki, Ternawski, Ternowski, Topolnicki, Toporowicz, Towarnicki, Trachimowski, Trzcina, Turczyński, Turecki, Tustanowski, Tychowski, Tymowski, Tysarowski, Tysskowski, Tyszarowski, Tyszewicz, Tyzdrowski, Uhernicki, Uhrynowski, Ulinicki, Uniatycki, Uniatyński, Urbański, Urocicki, Urociecki, Uruski, Usarzewski, Ussakowski, Ussowski, Ustyanowski, Waczewski, Wanczałuch, Wandrowicz, Wasylkiewicz, Wichliński, Winnicki, Wisłocki, Witkowski, Witwicki, Witwicki Pilik, Włosiański, Wołkowicki, Wołłszowski, Wołosiański, Wołosiecki, Wołoszowski, Woruski, Woryski, Worytko, Wysłobocki, Wysoczański, Zaczywilkowski, Zaderewnicki, Zakaźny, Zankowicz, Zapłatyński, Zasimowicz, Zatwardnicki, Zatwarnicki, Zawisza, Zeliborski, Zeliszkiewicz, Zesieliński, Zesteliński, Zeszteliński, Zieliborski, Ziębiński, Ziętarski, Zubr, Zukotyński, Zurakowski, Zyzani, Żeliborski, Żelisko, Żerebicki, Żórakowski, Żubr, Żukotyński, Żurakowski, Żydykowicz

+++++++

Petri Mór:

{361.} A DRÁGFI-CSALÁD.
(Drágfy, Drágffi, Drágffy.)

A Drágfiak eredetéről dr. Karácsonyi János azt írja, hogy Drág a Bélteki Drágfi-család névadója. 1365 körül jött be hazánkba s Máramarosban a hűtlen Bogdán vajda jószágait kapta. Nem volt erdélyi vajda, hanem csak oláh vajda.* [* Pallas Nagy Lexikona V. kt. 486. l.]

A Drágfi-család közelről érdekelt bennünket, mert Miklós Belső-Szolnok, Bertalan, György, János, Gáspár és (másik) György nevű tagjai Kraszna és Közép-Szolnok vármegyéknek főispánjai voltak s a Drágfiakat uralta Kővár, Aranyos és Szilágy-Cseh vára egész vidékével. Mindjárt első szereplésök tőlünk indúl ki, mert a család őseinek, Drág, Balk és Jánosnak még Nagy Lajos adományozta (1367–1378) Kővár várát az egész nagy kiterjedésű vidékével. Csakhamar (1388-ban) megint hallunk rólok, mert Turbucza (Tharbacha) és Goroszló birtokokat jogtalanul foglalták Kővárhoz, holott azok a helyek Aranyos várának tartozékai s így a Jakcsiakat illeti.

1410-ben vizsgálat folyik Balk fia, Sandrin, Drág fiai, Imre, Sandrin, kővári vajdák részére, Kusalyi Jakcsi György fiai, János, László, Dénes ellen, kik előbbieknek Kolbaszvanfalva (így!) birtokán nyolcz jobbágyot elhajtottak, egyet pedig felakasztottak és Tótfalu birtokot felgyujtották.* [* Leleszi conv. B. 140. f. 10. nr. 15.]

1424-ben történt osztozkodás a Bélteki Balk fia Sandrin utódai és a Bélteki Drág utódai között. A Balk, vagyis Sandrin-fiaknak jutottak a következő oláh falvak: Berencze, Kerpemés, {362.} vagyis Gyertyános, Körtvélyes, Szakállasfalva, Koltó, Bozonta, Aranyos, Kolczér, Hidegkut, Alsó- és Felső-Fentes, Hosszúfalu, Fejérszék, Magosfalva, Pribelfalva, Dánfalva, Lukácsfalva, Somkut, Bucsonfalva, Balkfalva, Varaj, Nyires, Lemény, Litka, Kucsolátfalva, Alsó- és Felső-Berekszó, Kecskésfalva, Tótfalu, Somos, Kolbászfalva, Redefalva, Bikáczafalva, a három Várcza, Bazafalva vagy Illyésfalva, Kopálcsfalva és Gardánfalva. A Drágfiaknak pedig: Csarna-Kápolnok, Kovács-Kápolnok, Rév-Kápolnok, Alsó-Kápolnok, Monostoros-Kápolnok, Garbonácz, Kékes, Karulya, Kolcsa, Kovács, Remete, Váralja, Prizlop, Buny, Körtvélyrév, Vilma, Kis- és Nagy-Jeder, Nyires, Kozla, Baba másként Aranymező, Tölgyes, Paptelek, Babocsa, Egerhegy, Tóhát, Györtelek, Somos és az inkább Közép-Szolnok vármegyéhez számítható: Felső- és Alsó-Aszuágy, Örményes, Borzlik, Patakfalva, Vadafalva és másik Gardánfalva. Ugyancsak ekkor megfelezik egymás között a zálogban bírt: Sülelmedet, Ardót, Csehet, Görcsönt.

1459 október 4-dikén Kusalyi Jakcsi Erzsébet Bélteki Drágfi Miklós és neje, a fenti Erzsébet nővére, Euphrosinam, meg fiai: Bertalan, Ferencz és György számára akarja bevallani birtokait, a mi ellen Kusalyi Jakcsi György és rokonai nevében tiltakozik Deésházi Kelemen.* [* Dl. 36.392. Km. Prot. E. min. p. 61. n. 1.] Ugyanekkor Miklós, neje és Jakcsi Erzsébet ügyvédeket vallanak.

Erről a Miklósról, a ki György fia (ez a György pedig a Drág fia) s a ki Kállay Agatát vette nőül, ebben az időben gyakran esik szó. Igy 1460-ban mint belsőszolnoki főispán, halállal fenyegette mindazokat, a kik a Szakácsiba Mátyás király parancsára hirdetett megyei gyűlésen meg fognak jelenni. Azért márczius 7-dikén tiltakozik a főispán ellen Nagydobai Csiszér Gergely a Kusalyi Jakcsok nevében.* [* U. o. pag. 80. nro. 2.] Részére akar elidegeníteni bizonyos birtokokat Jakcs, János, a mi ellen 1461 január 2-dikán tiltakozik Jakcs Péter.* [* U. o. 102. e. n. 1. Eleje hiányzik.] Erdewalyabelthewki {363.} Drágfy Miklós előfordúl azon oklevélben, a mely szerint márczius 5-dikén Lelei István Jakcs György és gyermekei nevében eltiltja Jakcs Jánost Kusaly, Hadad, Ujlak, Monó, Széplak, Deésháza, Horvát, Bogdánd, Nádasd, Szér, Apácza és Györtelek birtokok elidegenítésétől; elfoglalta Babocza, Kolbászfalva, Rédefalva, Somos és Tóhát birtokokat, a mi ellen márczius 23-dikán tiltakozik Kusalyi Jakcs János, a ki ama birtokokat Kusalyi Jakcs Péternek zálogosította volt el. Ugyanekkor zálogba veszi Kusalyi Jakcsi János Cseh, Sülelmed, Tóhát, Nyíres, Csokmán, Kazol, Aranyosmező, Bikácza, és Felső-Vácza falukbeli birtokait. Május 14-dikén Kusalyi Jakcsi fia György, Miklósnak – ki a rokonai: Bélteki Drág fiai Sandrin s György s Balk fia Sandrin mindennemű tartozásaira nézve őt kielégítette – menedéket vall. A Drágfiak birtokai: Kusalyvára, Cseh, Sülelmed, Tóhát, Nyíres (Belső-Szolnok vármegye), a tartozás fejében, a Jakcsoknál zálogban voltak.* Október 28-dikán Mayadi Lászlót ügyvédül vallja.* [* 139. nr. 3.] 1462-ben Miklós bizonyos pénzösszeg lefizetése mellett visszakapja Kusalyi Jakcsi Györgytől a szatmár- és középszolnokvármegyei Cseh, Sülelmed, Tóhát, másképen Fekonda, Nyíres, Kaczol, Aranymező, más néven Baba, Csokmány, Babocza, Kolbászfalva, Kedefalva, Bedefalva, Somos, Bikácza, Felső-Várcza, Tótfalu, Örményes, Györtelek, Görcsön részbirtokokat és Borzlyuk, Csompasztelke praediumokat.* [* GKG. A. fasc. XX.] 1464-ben teljesen kielégítette Kusalyi Jakcsi Jánost, a ki azért visszabocsátja neki a fent elősorolt birtokokat.

1467 január 9-dikén Sarmasági Elek feloldotta az ellene elkövetett hatalmaskodás következményei alól.* [* Dl. 36.393. Km. Prot. F. min. pag. 12. nr. 3.]

1470-ben Bélteki Mihály hűtlenségbe esett. Birtokait a Drágfiak kapták, mi által a Balkfi Sandrinfi-vagyon egyesűlt {364.} a Drágfi-vagyonnal. Mindamellett Mihály némely részeket – úgy látszik – haláláig megtartott e birtokokból, szerzett birtokait pedig szintén.

1472-ben Miklóst és fiait: Bertalant, Ferenczet, Györgyöt és Pétert beiktatják a középszolnoki Bréd, Mojgrád, Kucsó, Paptelek, Szélszeg birtokokba meg Debren és Monó részbirtokába.* [* Lelesz, Stat. D. 228.] Ő és fia Bertalan a váradi káptalannak 1474-ben kelt okirata szerint zálogba veszik Álmosdi Csire Istvánnak középszolnokvármegyei Peér, Ete, Szeődemeter magyar és Csán, Usztató s mindkét Szopor oláh birtokon levő birtokrészeit az említett Peér és Alsó-Szopor birtokokon szedni szokott adóval és mindennemű haszonélvezeti joggal 2000 tiszta magyar aranyforintért.* [* Orsz. lvt. Dl. 30.046.] Ugyancsak ő és fiai: Bertalan, György és Péter elcserélik a középszolnoki Oláh-Kékes birtokukat örökre Gyulafalvi Ivánka Györgynek több máramarosi birtokáért. Utóbbi ezen birtokoknak a fiait megillető részéről is gondoskodni tartozik.* [* Lelesz, Prot. Parvi foliis 50., 51.] Az 1475-diki adólajstrom szerint a már felsorolt községeken s Kővár rendes tartozékain kívül birtokos még a következő helységekben: a két Csaholy, Monó, Szekeres, Keczel, Inó, Udvarhely, Nádasd, Kucsó, Mojgrád, Karika, Nyirsid, Debren, Náprád, Kis- és Nagy-Goroszló, Ököritó, a két Szopor, Mindszent, Bogdánd, Dabjon, Bréd, Csalános és Csokmány.

1477 szeptember 15-dikén Mátyás király parancsára és kolozsmonostori konvent több szatmárvármegyei és Magyar-Csaholy, Középső-Csaholy, Felső-Csaholy, Zölcze, középszolnoki birtokokba iktatja ellentmondás nélkül. Miklós 1481-ben halt meg.* [* Nemz. Múz. Becski-lt.]

Miklós fiának Bertalannak kérelmére, a ki főpohárnok erdélyi vajda volt s férje Hédervári Dorottyának engedélyezett 1468-ban Mátyás király országos vásárt Cseh birtoknak.* [* GKG. C. fasc. VI.] {365.} Bertalan 1481-ben kezdte építtetni az erdődi várat, a kőfalának magasságát hatvan, a szélességét harmincz, a tornyokat nyolczvan, a kapu szélességét négy singnyire. 1486 november 27-dikén adományul kapja Mátyás királytól a krasznavármegyei Somlyó-Ujlak, Maladé és Szoros birtokokat. 1487-ben beiktatják a középszolnoki N.-Paczal, Bajom birtokok meg Monakur, Damjantelek, Kistelegd, Mocsolatelke és Rede praediumok felébe.* [* Leleszi conv. Stat. D. 214.] 1489 szeptember 3-dikán a kolozsmonostori konvent előtt ő és Kusalyi Jakcs Ferencz elhalasztják Mutos, Várcza, Róna, Turbucza középszolnoki birtokok felett folytatott peröket.* [* Dl. 27.964.]

Ugyanebben az évben itéletet és iktató parancsot nyer Csáki Benedek, Csáki Ferencz fia ellen, a Csáki Ferencz birtokainak egy negyedéről, Gyöngy, Gyéres, Esztró birtokokról, Darócz városról, malommal a Krasznán, Szent-Király, Szent-Márton vagy Genyéte, Margitfalva birtokokról, utóbbiban egy malommal a Berettyón. Jobbágyai elhajtották az erdélyi püspök középszolnoki Kis-Nagyfalu birtokáról egy jobbágyának a lovát, a miért 1490-ben vizsgálatot tartanak ellenük*. [* Lelesz, A. 59. f. Anni 1490. No. 12.] 1491 deczember 13-dikán a kolozsmonostori konventnek meghagyja Ulászló király, hogy tekintetbe véve az ő és elődje Mátyás király iránti hű szolgálatait, iktassa Sándorfalva, Balkfalva, Oroszfalva s más birtokokba, melyek Kővár középszolnoki várhoz tartoztak és melyeket Hunyadi János kormányzó vett el a vártól. Előtte, mint erdélyi vajda (waywoda) és Közép-Szolnok meg Kraszna vármegye főispánja előtt 1493-ban Bőnyei Tamás és János, kik egymással sokáig pereltek, kibékűlnek. Zálogba vette Kusalyi Jakcsi Ferencztől ennek középszolnokvármegyei Kusaly, Szér possessióit és más beregmegyei possessiókat, 1494-ben azonban visszaadja ezeket Kusalyi Jakcsi Ferencznek s kapja helyettök a középszolnoki Széplak, Bősháza, {366.} Horváth, Benedekfalva possessiókat Szongolithegye nevű szőlőhegygyel, továbbá a szintén középszolnoki Középső-Várcza possessiót és Görcsön possessióbeli részbirtokot.

1495-ben Jakcsi Ferencz a leleszi káptalan előtt Cseh, Sülelmed, Ardó, Aranymező, Györtelek, Alsó-Várcza, Bikácza nevű összes birtokait meg nem határozott időre átadta neki és fiainak, Imre, György és Jánosnak, zálog czímén, minden érték megállapítása nélkül, csupán ama köteles tiszteletből, melyet Bertalan iránt érzett huzamos időn keresztül tanusított szivessége és testvéries szeretete következtében.

1497 augusztus 8-dikán Ulászló király vizsgálatot rendel Bertalan vajda és emberei ellen, kik rablók módjára elfogták Szopron a püspök szolgáját, a ki Fehérvárról Tasnádra leveleket vitt a püspöknek, megsebesítették és kifosztották.* [* Tört. Tár. 1897. évf. 735. lap.] Ugyancsak ő fegyveres kézzel hatalmaskodva az erdélyi püspök szolnokvármegyei Kis-Nagyfalu és Czégény jószágaira is rárontott és a rablott dolgokat Erdődre vitte. 1498 junius 18-dikán Geréb Péter országbiró pedig meghagyta a kolozsmonostori conventnek, hogy idézze a király elé Bertalan vajdát, kinek emberei az erdélyi püspök tisztjét, Nagy Miklóst, midőn Tasnádról ura parancsára útnak indúlt, Csengernél a Szamoson álló hídnál megtámadták, kifosztották, Óvárra fogságba hurczolták és lánczra verték és erről tegyen jelentést.* [* U. o. 736. l.] 1499-ben II. Ulászló meghagyta a budai káptalannak, hogy őt iktassa be a középszolnoki Inó, Dabajon, Nagy- és Kis-Goroszló, Náprád birtokokba, továbbá Udvarhely birtok felerészébe, melyeket id. Kusalyi Jakcsi László leányától, Erzsébettől kapott. A beiktatás ellentmondás nélkül való megtörténtéről a káptalan oklevelet állít ki.* [* A protonotariusnak 1584-ben Gyulafi László fiai: László, István és László számára kiadott átiratában. GKG. Marosnémeti lvt. Cista C. fasc. XII.]

Kusalyi Jakcsi Györgynek a középszolnoki Korond, Bogdánd, {367.} Szeér, Nádasd, Nagyszeg, Böősháza, Bendekfalva, Aranyosfalva meg két beregmegyei birtokát 200 aranyon vette meg.* [* Orsz. lvt. Km. conv. Lad. 26. D. n. 35.] 1501 Szt.-Demeter napján halt meg.

«Aranyos kárpitot adott volt ő felsége Mátyás király az én atyámnak, Drágfi Bertalannak – mondja végrendeletében János – vére hullásáért és hívséges szolgálatjáért negyvenezer forintokban», azt hagyja Szepesi János erdélyi vajdának, kinek még Budán, Lajos király gyűlése alkalmakor igérte oda, hogy családjának gondját viselje.

Fiai Imre, György és János, az országbiró, a ki a mohácsi csatában esett el. János (1514–1518) Közép-Szolnok és Kraszna vármegye főispánja, 1510-ben főétekfogó, 1513-ban főpohárnok, 1505-ben György és János zálogba veszik Kusalyi Jakcsi Lászlótól, nejétől Krisztinától és fioktól Györgytől a középszolnoki Hadad, Kusaly, Erked, Szér, Bogdánd, Korond, Nádasd, Béltek, Arad, Ujlak, Vicsa, Böősháza, Széplak, Horvát, Benedekfalva, Köőd, Kelencze, Nagyszeg, Aranyosfalva birtokokat, Onosthew praediumot és más, beregmegyei birtokokat 600 arany forinton. György középszolnok és krasznavármegyei főispán Mayadi Istvánnal, aztán ugyancsak Mayadi Istvánnal, Jánossal és Györgygyel 1508-ban beüt Ilosvai Görbet és Tarnosi Cseh Zsigmond birtokaira, meg is idézik mindnyájokat, a miért megtámadták s részben elfoglalták Ilosvai Görbet Pál és leánya, T. Cseh Zsigmondné Margit ilosvai jószágait.* [* Gencsi-lvt. nro. 882.] György magára vállalja zálogjogon özvegy Kusalyi Jakcsi Lászlóné Anna Hadad, Apácza, Bogdánd, Korond, Ujlak, Vicsa, Böősháza, Benedekfalva, Horvát, Széplak, Köőd, Kelencze és Szér részbirtokainak a védelmét, a melyeket ez férjétől nászajándékul kapott. De Anna kiköti, hogy ha Velenczéből 1509 Szent Mihály napjára visszatér, azonnal per nélkül kapja vissza; ha nem, akkor Drágfi a bekötött paraphernalis összegben tartozik azokat a rokonoknak visszaadni, ha ezek {368.} vissza akarják venni.* [* Gyulafi László fiai: László, István és László számára 1584-ben kiadott protonotariusi átiratban. GKG. Marosnémeti lvt. Cista C. fasc. XII.] Drágfi György és János zálog czímén beiktatják magukat Ilosvai Görbet Mihálynak ilosvai, lompérti, hosszúmezői, majádi, derzsidai, szoldobágyi és babukteleki részbirtokaiba.* [* Gencsi-lvt. nro 67.] György a kolozsmonostori konventnek julius 9-diki ajándékvalló levele szerint Görcsön, Böősháza és Széplak középszolnoki birtok felét édes anyjának ajándékozza.* [* Dl. 36.405. Michael p. 275. n. 1.] Julius 11-dikén özv. Drágfi Bertalanné e birtokok felét a kusalyi apácáknak (Kwssal városi – oppidum – Ferenczrendű apácza-zárda) ajándékozta.* [* Hederwarai Imre bán leánya Dorottya, Belthewki Dragffy Bertalan özvegye, a kwssali Ferenczrendű apáczazárda harmadrendű apáczája. Dl. 36.405. Michael p. 278. n. 1.] 1512-ben János és György megint zálogba veszik Kusalyi Jakcsi Lászlótól a fentebb elősorolt részbirtokot.* [* Lelesz, Prot. 2. fol. 121. an. 1512.]

Bélteki Drágfinak 1519-ben Debrenben egy Farkas János jobbágya van, a ki jelen van a szomszédos birtokú ura személyében, a mikor a Kis-Dobai Szabó Tamás fiainak átadják a Kis- és Nagy-Dobán- és Adon levő részjószágokat.

1519 október 8-dikán II. Lajos átírja a Palóczi Mihály nádor 1435 április 21-dikén kelt perhalasztását és Hédervári Lőrincz nádor 1447 junius 21-dikén kelt itéletét a János, másrészt Báthori Miklósfia István és Báthori János fia János közti perben, Somlyó vár, Perecsen, Somlyó, Csehi, Hidvég, Györtelek, Kerestelek birtoktartozékaiba való iktatás, illetve ez ellen való ellentmondás, tiltakozás tárgyában. János tárnokmester kielégítette özvegy Dománhidai Mátyásné Keczeli Szele Zsófiát apja, Márton és férje javaiból, mire ez 1520 február 8-dikán menedéket vall Drágfinak.* [* Dl. 36.402. Km. Prot. Magn. p. 167. n. 1.] 1522 szeptember 16-dikán ugyancsak ő megveszi Dobokai Miklóstól az egész Egregyet és Romlottat meg Kékes-Nyárló, Ördögkút és Csömörlő falvak felét. 1524 január 12-dikén zálogba veszi {369.} Zsombori Péter és Benedek farkasmezői birtokát.* [* Dl. 36.400. Km. Prot. R. min. p. 79.; 205. m. l.] 1524 márczius 11-dikén II. Lajos király előtt és királyi jóváhagyása mellett a maga és fiai nevében magszakadás esetén Kanizsai Lászlót és fiait, a ki Katalin férje volt, e Katalin pedig testvérének (III. Györgynek) a leánya fogadta örököseiül minden birtokára, többek közt a Közép-Szolnokban fekvő Kővár és Cseh várakra, nemkülönben a Külső-Szolnokban fekvő Paczalon levő nemesi kuriájára nézve. Hasonló értelemben jár el vele és fiaival szemben Kanizsai László is,* [* Gr. Károlyi lvtár III. 150. lap.] a kinek birtokai már nem itt vannak. János zálogba vette Somi Gáspártól ama borzovai birtokot, melyet ez a nevezett Zsomboriaktól bírt zálogban. 1526 márczius 1-sején e két Zsombori a nevezett két birtok visszabocsátásáért és bizonyos összeg fejében az őrmezői birtokukat zálogosítják el Drágfinak.* [* Dl. 36.402. km. Prot. p. 290. n. 1.]

Jánostól s Váradi Annától születet 1506-ban (?) Gáspár s 1507-ben Boldizsár. Gáspár 1529-ben Somlyói Báthori István, erdélyi vajda leányát Annát vette feleségül, két fiok született. György (1552-ben főispán, 1555-ben halt meg) s (1544-en) János, Gáspár 1530-ban Kraszna- és Közép-Szolnok vármegye főispánja. Mint már tudjuk, «a reformáta vallásnak híve és nagy terjesztője».* [* Szirmai: Szatmár, II. 164.] A váradi káptalannak 1532 pünkösd előtt való pénteken kelt levele szerint Gáspár személyében Mindszenti Seraphin tiltakozott az ellen, hogy Kusalyi Jakcsi Mihály a váradi káptalannal és király embereivel a szomszédok meghivása nélkül akarta elfoglalni Csehet egy itéletlevél alapján, de a csehi biró a jobbágyoktól elűzte őket.* [* 1584-ben Gyulafi László fiai: László, István és László számára kiadott protonotariusi átiratban. GKG. Marosnémeti lvt. C. fasc. XII.] 1533 május 18-dikán a káptalan szintén jelenti János királynak, hogy a Gáspár részére kiküldötte embereit Kusalyi Jakcsi Mihály ellenében, hogy Csehet annak visszaadják, de Jakcsi embere elűzte őket. E káptalan, más, kelet néküli jelentése szerint is, kiment {370.} Csehbe, hogy Drágfi részére azt felbecsülje, körüljárja és a birságot felhajtsa, de Jakcsi nem engedte.* [* A váradi káptalannak 1578 november 11-dikén Gyulafi László számára átadott átiratában. GKG. A. fasc. II.] János királynak Budán 1533 augusztus 26-dikán kelt oklevele szerint, midőn Budán gyűlést tartott, Bekeni Benedek királyi személynök előadta, hogy ő a király megbízásából Tasnádon járt Jakab nap után való hétfőn egy, Drágfi Gáspár felperes, Szolnok- és Kraszna vármegyék főispánja és Kusalyi Jakcsi Mihály alperes közt ifj. Jakcsi László fiának Jánosnak középszolnoki Cseh, Sülelmed, Tóhát, Nyíres, Csokmány, Kazol, Aranyosmező, Bikácza és Felső-Várcza részbirtokaiért régebben keletkezett per elintézése végett. Akkor Drágfi ügyvédje Szakácsi Perjemessi Máté régi okleveleket mutatott föl, melyek szerint e birtokokra nézve új itéletet engedélyeztek. A végső itélet Drágfinak adja e birtokokat. A nagyváradi káptalan 1538 Egyed napján kelt levele szerint Gáspár és András örökre megveszik Álmosdi Csire Ferencznek a középszolnoki Peér, Ete, Szeődemeter, Usztató, Hadad, Horvát, Széplak, Csán, Vicsa és mindkét Szoporban levő részjószágait meg más biharvármegyei birtokait. Ezt Gáspár kérelmére János király Szebenben ez év Szent Márton napján átirta és megerősítette, hasonlóképen Ferdinánd király Prágában 1544 január 28-dikán, a mikor ezen Gáspár Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék főispánja.* [* A protonotriusnak 1584-ben Gyulafi László és fiai: László István és László számára kiadott átiratában. GKG. Marosnémeti lvt. cista C. fasc. XII.] 1539-ben Gáspárt, a ki megtámadtatta Magyar- és Oláh-Csaholy birtokokat, az otthon talált embereket elverette, ezek apró marháit elhajtatta, okozván ez által több mint 4000 forint kárt, megidézteti Ártánházi Bornemissza Boldizsár.* [* Lelesz, Act. an. 1539. nro. 31.]

1545-ben Drágfi Gáspár patakfalvi, örményesi, kolbászfalvi, solymosi, köődi, borzlyuki, felsőberekszói, alsóberekszói, egerbegyi, középsővárczai jobbágyai 1–1, csáni, usztatói, alsószopori, felsőszopori, kucsói, felsőszivágyi, nagybaboczai, {371.} nagyszegi, alsószivágyi, alsóvárczai, felsővárczai, tótfalusi, kisnyiresi jobbágyai 2–2, etei, bajomi, mojgrádi, nagy-goroszlói, kisgoroszlói, tóháti, bikáczai, gardánfalvi jobbágyai 3–3, brédi, paptelki, szélszegi, illésfalvi, dabjoni jobbágyai 4–4, fürményesi, horváti, györteleki, égerháti jobbágyai 6–6, náprádi, paczali, inói, széplaki jobbágyai 8–8, ardói, sülemedi jobbágyai 9–9, királyterebesi jobbágyai 10, görcsöni jobbágyai 11, monói jobbágyai 13, udvarhelyi jobbágyai 16, csehi jobbágyai 80 kapuszámnyi adót fizettek, mosóbányai jobbágyait egy kapu után sem adóztatták meg; Vadafalván az ő részén csak 2 szabadost találtak.* [* Dical.]

Gáspár birta a krasznavármegyei Ilosván levő Péterágat is nemesi kuriával.* [* Dical.] 1544 január 29-dikén Ferdinánd király meghagyta a leleszi konventnek, hogy Gáspárt és Andrást, a János király megerősítette oklevél alapján iktassa be Peér, Ete, Szeődemeter, Usztató, Hadad, Horvát, Széplak, Csán, Vicsa és mindkét Szopor részjószágokba, a mit a konvent még ez évben teljesít, de Csáki Zsófia özv. Csire Ferenczné, Bethleni Farkas, Valkai Miklós, Erdőhegyi Imréné Margit, Csaholyi Péterné Hedvig, Sarmasági Lászlóné Erzsébet és a váradi püspök ellentmondanak, kiket a konvent ezért megidéz. Gáspár hatalmasul foglalta el Jakcsi Mihály apjától a böősházi részbirtokot is és azután átadta Böősházi Literatus Ferencznek, a kit 1547-ben int meg az említett Jakcsi Mihály ama részbirtok ügyében.* [* Lelesz, Act. an. 1547. fasc. 2. nro. 54.] 1548 előtt Gáspár cserébe adott Kusalyi Jakcsi Mihálynak a középszolnoki Udvarhely, Széplak, Inó és Bikácza birtokokon 11 jobbágyot és még más hármat.* [* Orsz. lvt. Km. conv. Lad. 26. B. u. 17.] Gáspár elzálogosította a krasznavármegyei Somlyó, Kraszna, Goroszló, Balla, Baksa, Meszesalja, Rézalja birtokait Szaniszlófi Báthori Andrásnak, Kristófnak és Istvánnak.* [* A leleszi káptalan zálogosító levele a károlyfehérvári káptalannak Bánfi Dénes, Farkas és Ferencz előterjesztésére kiadott 1760-diki átiratában. Bl. fasc. JJ. nro. 5.]

{372.} Gáspár fiat, Jánost és Györgyöt, 1546-ban iktatták be a «biharmegyei» mindkét Paczal és szolnokmegyei Csög részbirtokokba.* [* Lelesz, Stat. D. 217.] 1547-ben Somlyói Báthori Anna, mint György gyámanyja megintette Kusalyi Jakcsi Mihályt, a ki hatalmaskodott előbbinek györteleki jobbágyain és ott kárt okozott, továbbá levágta előbbi Cseh várában a nyakkalodát.* [* U. o. act. an. 1547. fasc. 2. nro 51.] Bélteki Drágfi Gáspár fiának Györgynek a gyámja Homonnai Druget Antal, meg ennek Cseh várbeli tisztjei egy Ujfalu nevű falut építtettek, Kusalyi Jakcsi Mihálynak s Drágfi Györgynek Nagyszeg birtokán meg elfoglaltak Jakcsi birtokából Dabjon felől 57 földet a rajtuk élő jobbágyokkal együtt. Horvát felől pedig körülbelül 100 földet, a miért is Jakcsi 1547-ben meginti Drugetet meg a csehi tiszteket.* [* U. o. nro. 49.] György gyámanyját 1548-ban is megidézteti Jakcsi Mihály azért, mert e Mihálynak meg a fenti Györgynek Nagyszeg birtokán egy Kisszeg, másként Ujfalu nevű villát állított fel és elfoglaltatott előbb Jakcsi Istvánné, majd Matuznai Györgyné Katalin kezéből egy nagyszegi jobbágytelket, a mely az említett Mihályé, azonkívül bizonyos szántóföldeket.* [* U. o. 1548. fasc. 2. nro. 47.] Jakcsi Mihály továbbá János fiának Gáspárnak fiát, Györgyöt és ennek gyámját, Druget Antalt az iránt is megintette, hogy bocsássák vissza Jakcsi László nagyszegi részbirtokát, melyet zálogban bírnak.* [* U. o. an. 1547. fasc. 3. nro. 33.] Druget Antal özvegyét, Annát megidézik Perényi János és neje a fenti Gáspár nővére Zsófia, hogy engedje át az említett Drágfi Gáspár fiát Györgyöt meg nővérét Magdolnát felnevelés végett, annak Erdőd, Kővár, Cseh, Sólyomkő várait és kastélyait meg erdőszádi curiáját összes tartozékaikkal együtt gyámi megőrzés végett, a mit az özvegy Drágfi végrendelete ellenére eddig nem tett meg.* [* U. o. nro. 5.] Özvegyét, Annát, 1548-ban Báthori István, András és Kristóf testvérei a leánynegyed fejében 2000 forinttal kielégítették.* [* Bl. fasc. KK. nr. 9.] 1549-ben Drágfi özvegyének felsőberekszói, {373.} vicsai, nagyszegi, egerbegyi, középvárczai, felsővárczai, tótfalusi, felsőszivágyi, tóháti, köődi, somosfalvi, kolbászfalvi, mojgrádi, usztatói jobbágyai 1–1, alsóvárczai, alsószivágyi, gardánfalvi, nagybaboczai, kisnyiresi, papteleki, brédi, kucsói, bajomi, nyírmoni jobbágyai 2–2 kapu után fizettek adót; (az utóbbi helységben 1554-ben már semmit sem találtak a fenti özvegy részén); az illésfalvi, szélszegi, nagygoroszlói, kisgoroszlói, bikáczai, alsószopri, felsőszopri jobbágyai 3–3, horváti, etei jobbágyai 4–4, égerháti, győrtelki jobbágyai 5–5, náprádi, görcsöni jobbágyai 7–7, széplaki jobbágyai 8, inói jobbágyai 9, monói jobbágyai 14, paczali, sülelmedi, udvarhelyi jobbágyai 15–15, ardói jobbágyai 18, csehi jobbágyai 45 kapuszámnyi adót fizettek: az ő részén 1 szegény és 2 új ház volt Redefalván; 4 szegényt találtak Csányban, 5 új házat találtak Ujfaluban; 2–2 szegénye volt Kis-Baboczán és Kelenczén, 1 szegénye Papfalván; vadafalvi jobbágyait nem adóztatták meg, mert az egész helység leégett, úgyszintén 1553-ban sem (omnino combusta).* [* Dical.]

1551-ben Ferdinánd király Drágfi Gáspár fia György érdekében átír és megerősít egy, a néhai Bélteki Drágfi Bertalan birtokaira vonatkozó oklevelet. A birtokok a következők: a beregvármegyei Bene, Nagy- és Kis-Musaly, Oroszi, továbbá a középszolnoki Kusaly és Szér possessiok, melyeket Drágfi B. 1494-ben kapott vissza Kusalyi Jakcsi Ferencztől, de értök ugyanekkor átbocsátotta a már fönnebb elősorolt birtokokat.

1552-ben Györgyöt, mint szomszédot, megidézték, a mikor beiktatták Zilahi Székely Jánost egy zilahi udvarházba.* [* Orsz. lt. Km. conv. lad. 27. 8. nr. 45.]

1553-ban Drágfi úrnőnek nemesi kuriája volt Kis-Paczalon; ilosvai jobbágyait másfél kapu után rótták meg adóval.

1553-ban Kusalyi Jakcsi Mihály panaszt emelt az ellen hogy Gáspárné, Báthori Anna és gyámolt fia György meghagyására {374.} ezen Anna második férje, Báthori György meg előbbieknek Csehvárbeli várnagya magukhoz vevén György 41 györtelki jobbágyát, fegyveres kézzel törtek be Mutos birtokába és innen sok lábas marhát elhajtottak. A marhák nagyobb részét visszaadták ugyan, de a kisebb részt részben elhajtották, részben pedig leölték. Majd a várnagy magához vevén három györteleki jobbágyot, felgyújtotta Jakcsi egy mutosi jobbágyának az istállóját. A király parancsára e hatalmaskodókat megidézték.* [* Orsz. lt. Km. conv. lad. 26. I. n. 5.]

1553-ban említve van, hogy Drágfi gyámsága alatt áll Czikófalva, a hol 9 kapu után adóztatták meg az erdődi plébánosi jobbágyait.

1554-ben Drágfi György etei jobbágyai 5, újfalusi jobbágyai 7, nagyszegi jobbágyai 3, nyírmoni jobbágyai 1 kapuszámnyi adót fizettek.* [* Dical.]

1555-ben az ő középszolnokmegyei Cseh, Horvát, Sülelmed, Ardó, Böősháza, Görcsön, Monó, Vicsa, Kis- és Nagy-Babocza, Nyíres, Rhedefalva, Somos, Bikácza, Felső-, Alsó- és Középső-Várcza, Győrtelek, Szélszeg, Aranymező, Kozla, Csokmán, Tóhát, Köőd, Kelencze, Náprád, Kis- és Nagy-Goroszló, Kucsó, Paptelek, Bréd, Mojgrád birtokaihoz – úgy látszik – a kincstár, Báthori András vagy György, Ország Kristóf, Perényi János fiai, sőt mások is igényt támaszthatnak, a mi ellen Kusalyi Jakcsi Mihály fiai: Boldizsár, Mihály és András tiltakoznak.* [* G. A. fasc. XX.] György szintén főispán, 1555-ben halt meg.

A Drágfi család Györgyben, Gáspár fiában halt ki. Gáspár özvegye, mint láttuk Drugethez, azután Báthori Györgyhöz ment férjhez. E Báthori Györgynek adományozta 1560. Izabella és János Zsigmond Erdőd, Kővár- és Szilágy-Cseh várakat és Solyomkőt, ez utóbbi Biharban. Sőt Izabella György magtalan elhalálozása után ennek birtokait Középszolnokban: {375.} Kővárt, Csehvárát, a Paczalon, Daróczon, Görcsönben, Koltón, Katalinfalván és Kapnikbányán lévő nemesi telkeket még 1556-ban Báthori Györgynek, Szatmár, Szabolcs, Középszolnok, és Kraszna főispánjának és Somlyai Báthori Annának s örököseiknek adományozta.* [* Gr. Károlyi ltár. III. 289.]

A váradi káptalannak 1560 Márk napján kelt levele szerint Izabella és János Zsigmond Báthorinak adták Drágfi összes birtokait magvaszakadás miatt, de Báthori György és neje Báthori Anna visszaadták Sólyomkő várát a hozzátartozó falvakkal Drágfi János (országbiró) leányának Magdolnának s csak Sz.-Cseh várát tartották meg.* [* marosnémeti lt. cista. C. fasc. XXI.]

1561 előtt Bélteki Drágfi Gáspár elfoglalta Álmosdi Csire András leányának, Valkai Miklósné Petronellának több birtokát, melyeket annak halála után neje Báthori Anna birt; ezt most Valkainé följelentette.* [* U. o. A. fasc. II.] János Zsigmond megparancsolja 1561 augusztus 14-dikén Közép-Szolnok vármegyének, hogy Drágfi Gáspárnét és második férjét Báthori Györgyöt a hatalmaskodások és különösen Vicsa, Horvát meg Széplak birtokok elfoglalásáért idézze meg. Az alpereseket, kik meg nem jelentek, elmarasztalták s ez alapon Báthori István 1572 május 15-dikén elvétette a birtokokat. Drágfi Gáspár és Csire Ferencz között szintén ezekért a birtokokért folyt a per.* [* Báthori Istvánnak Csire Petronella Valkai Miklósné felperes és Gyulafi László meg Horváth Boldizsár alperesek ügyében 1572 május 15-dikén Közép-Szolnok megyéhez intézett, már ismert parancslevelében. GKG. A. fasc. II.]

Gáspár testvérének, Magdolnának, paczali jobbágyait 15 kapuszámnyi adóval rótták meg 1570-ben, bajomi jobbágyai 6, etei jobbágyai 5 kapuszámnyi adót fizettek.* [* Dical.]

1572 november 2-dikán, Bélteki Drágfi György magvaszakadtával Rátóti Gyulafi László kapta aztán Báthori Istvántól Benedekfalvát.* [* GKG. A. fasc. I. III.]

1573-ban tanuvallatást tartanak Gyulafi László kérésére {376.} a középszolnoki Benedekfalván arról, hogy e birtokot Drágfi János Vajda Jánosnak adta és kihallgatnak völcsöki, görcsöni, újlaki, monói, czikói, nagyszegi, nagydobai, lelei és bőnyei jobbágyokat, a kik azt tudják.* [* GKG. A. fasc. I. III.]

1577-ben egy Drágfi-féle ilosvai jobbágyért per folyik Ilosvai Dobai János és Dobai Miklós között.* [* Gencsi lt. No. 546.]

Drágfi-czímer, Vasárnapi Ujság 1864. évi 15. számából.jpg

A Drágfiak kihalása után a bélteki uradalom Lónyai-birtok lett s a Lónyai utódok adták el Károlyi Sándornak 3000 frtért (1713).

A Drágfiak czímere – Szirmai szerint – Drágfi Bertalannak egy 1497-diki pecsétje után: fennálló vasmacska koszorúval körülvétetve, oldalt két csillag, a tetején B. D. W. T. azaz: Bartholom Drágfi Wajvoda Transylv.* [* Szirmai: Szatm. Vm. 1840. II. 164. l.] Nagy Iván is egy horgonyos czímert közöl.* [* Nagy Iván III. k. 180. l.] A Drágfiak igazi czimerét a Vasárnapi Ujság közölte 1864-ben. E szerint az nem horgony, hanem lövésre készen tartott íj. A czímert P. Szatmári Károly az erdődi várpalota faláról rajzolta.* [* Vas. Ujs. 1864. 15. sz.]

A czímer egyébként látható a szilágycsehi templom boltozatán s az ardói templom egyik támfalán.[1]

Irodalom[szerkesztés]

Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. Budapest, 1901. II. 361-376.[2]

Pataki József: Anjou királyaink és a két román vajdaság. Kolozsvár, 1944.[3]

Forrás[szerkesztés]

  • Drágfi de Béltek family
  • Joódy Pál - Cercetarea calitắţii de nobil in comitatul Maramures. Anii 1749-1769, Editura societắ

ţii culturale Pro Maramures "Dragos Vodắ", Cluj-Napoca, 2003

  • Joan cavaler de Puscariu - Date istorice privitoare la familiile nobile romắne.Editura societắ

ţii culturale Pro Maramures "Dragos Vodắ", Cluj-Napoca, 2003

  • Prof. Alexandru Filipascu de Dolha si Petrova - Istoria Maramuresului, Editura "Gutinul" Baia Mare, 1997.
  • Wyrostek, Ludwik - Rod Dragow-Sasow na Wegrzech i Rusi Halickiej. RTH t. XI/1931-1932

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Host URL

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[4]


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs