Címerhatározó/Berzsenyi címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Berzsenyi család címerével foglalkozik.


egyházasbersenyi Bersenyi[szerkesztés]

Berzsenyi címer az egyházashetyei kúria homlokzatán
A Berzsenyi család ősi címere

Berzsenyi címer.jpg Egyházasbersenyi Bersenyi címer.png

Bersenyi. (Egyházasbersenyi)

Elterjedt dunántúli család, melyből 1559 május 16-án Miksától, mint atyja, I. Ferdinánd helytartójától megerősítő adományt nyer a veszprémvármegyei Egyházasberseny birtokára néh. Egyházasbersenyi Bersenyi Kálmán fiának, Jánosnak fia György, a ki mostohaapja, anyjának, Zsófia asszonynak második férje, néh. Enderszegi-Csáffordi Orbános Balázs után Orbánosnak is neveztetett. Utódai átszármaztak Vas vármegyébe, a hol az 1756. évi nemességvizsgálatnál nemességük elismertetett, bár az ízenkénti leszármazást nem igazolták Györgyig. Az itt Hetyén és Nemesmagasiban megtelepedett családnak három ága szakadt át vármegyénkbe, a XVIII. sz. második s a XIX. sz. első felében. Egyik águk a Kötcsén birtokos volt Antalok közé házasodott, de már a második-harmadik ízen leányágra adta át itteni örökségét: az Ujváriakra, Padosokra, Robozokra. A másik ág Thulmon Magdolna által Sörnyén és Vrácsikon lett birtokossá. Ennek férje Bersenyi Benedek († Hetyén 1750 körül), gyermekeik: Ádám, János (szül. 1734) nőtlenek, István (szül. 1738), Benedek (szül. 1742, nős Horváth Zsófiával, gyermekeik elhaltak, özvegye utóbb, 1814 után, Kisfaludi Madarász Zsigmondné) és Éva (szül. 1740) Noszlopy Sándorné. István († 1808 körül) már Somogyban élt, nejével Oroszváry Erzsével († 1806-1808 között) nemzé Károlyt († 1806, 1800 óta nős Dely Terézzel), Istvánt, Józsefet és Terézt (Madarász Károlynét). Istvánnak első nejétől, Nagyalázsonyi Barcza Annától fia István, alszolgabíró, ki atyja öcscsének özvegyét, Váczy Borbálát vette nőül. Ettől gyermekei: Pongrácz (szül. 1822) és Lajos (szül. 1826). Istvánnak második nejétől, Csöglei Biró Annától, Sámuel és Thulmon Anna leányától gyermekei: Pál (szül. 1813, Nyitra megyébe szakadt), Julia Vajda Albertné, Jozefa Dávodi Bakó Lászlóné, Zsuzsa, Erzse és Jusztina Kosinczky Ferenczné. Józsefnek, id. István testvérének, ki 1816-ban esküdt és Váczy Borbálának, Mihály és Farkaspatay Farkas Zsófia leányának gyermekei: Imre-Pál (szül. 1810, Némedy Annával, József szül. 1835 és Mátyás szül. 1840 atyja) esküdt, Etel (szül. 1811. Sipos Ferenczné), Móricz-József (szül. 1813, Augustin Annával [esk. 1837] Adalbert, Gusztáv és Sándor [szül. 1846], atyja) 1846-ban esküdt és Antal-Boldizsár (szül. 1814) vrácsiki birtokos. A család régebbi vagyoni helyzetét idősb Istvánnak és fiának ifjabb Istvánnak tékozlása nagyon megrendítette. Váczy Borbálával az addig lutheránus Bersenyiek tőle leszármazó tagjai katholikusokká lettek. A harmadik ágból Dániel, a költő, Benedek öcscsének, Mihálynak unokája, Lajos (1744-1819) és Thulman Rozália fia (szül. 1776 V. 6. † 1836 II. 24.) jött 1808-ban vármegyénkbe, Niklára. Itt 1818 november 9-én hirdettette ki nemességét. Dukai Takács Juliától gyermekei: Lidia (szül. 1800, Barcza Károlyné), Antal (szül. 1806), Farkas (szül. 1803. nős Rádóczi Gyarmathy Máriával) esküdt, majd alszolgabíró, 1849-ben Noszlopy Gáspár kormánybiztossága alatt első alispán; a Berzsenyi István-féle javak zártartója és László (szül. 1809) a szabadságharczban honvédtiszt. Czímere (pecsét után, mert armálisa nincs), a mint azt az itteni családtagok használták kék pajzsban zöld mezőn jobbjával görbe kardot tartó, balját ragadozásra nyujtó, jobbra fordult ágaskodó arany oroszlán. Sisakdísz: a koronán álló, felemelt jobbjával ágat tartó jobbra fordult madár (galamb, daru). Takaró: kék-arany, vörös-ezüst. (Borovszky)

++++++++

Gőzsy:

Az (Egyházas nagyberzsenyi) Berzsenyi elterjedt dunántúli család. 1559. május 16-án nyertek megerősítő adományt a Veszprém megyei Egyházasberzseny birtokára. A családnak három ága költözött át megyénkbe [Somogyba] a XVIII. század második és a XIX. század első felében. Az egyik a Kötcsén birtokos Antalok közé házasodott, a másik Sörnyén (ma településrész Somogysárdon) és Vrácsikon (ma Újvárfalva) lett birtokossá. A harmadik ágból származó Berzsenyi Dániel, a költő 1808-ban költözött megyénkbe, Nikiára. Itt 1818-ban hirdették ki nemességét. Fiai közül Farkas alszolgabíró, majd 1849-ben alispán lett, László pedig honvédtiszt volt a szabadságharcban.

A család címere: kék csücsköstalpú pajzsban zöld talajon jobbjával görbe kardot tartó, balját ragadozásra nyújtó, jobbra fordult, ágaskodó arany oroszlán. A rostélyos sisakon lévő koronán felemelt jobb lábával ágat tartó, jobbra fordult ezüst daru áll fél lábon. A takaró jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.[1]

  • Irodalom:

Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai. Nemesi címerek a Somogy Megyei Levéltár üvegablakain. Kaposvár, 2000. 68-69.[2]

  • Külső hivatkozások:

[3]

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs