Címerhatározó/Bernát címer
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Bernát, Bernáth családok címerével foglalkozik.
bernáthfalvi Bernáth
[szerkesztés]
Bernáth (Bernátfalvi). Régi család, melynek előbbi neve Bernald, majd Bernaldfalusi volt. Nevet adott a megye Bernátfalu helységének, melyről viszont később a család vette előnevét. Okleveles nyomai a XIV. század végétől előfordulnak.
Czimere: Törzsétől elszakasztott, vörös mezben levő férfiláb, aranyfélczipőben; a térden felül aranymarkolatu véres görbe kard van beleütve, Sisakdísz: fölfelé álló, vörös mezü, egy pallost ferdén tartó kar. Takaró: vörös-ezüst, arany-kék.[1]
A Bernáthfalvi Bernáth család Abaúj-Torna vármegyébol származó család, Bernáthfalva községből. A falu a családtól vette nevét, ők viszont ezt előnévnek is használták.
A család Vidtol származik. A családra nézve a XVI. századtól kezdve vannak okirataink. I. Ferdinándtól 1563-ban Bernáth András fiai: Bereczk, János, István és Lukács új adományt nyertek Bernáthfalvára, és új címert, mely kék pajzsban emberi láb veres nadrágban, rövid, sárga lehajtott szárú csizmában, elölrol térden felül, aranymarkolatú görbe karddal átütve. A sisakdísz veres mezu cölöpösen helyezett hajtott kar, markában rövid, egyenes pallost tart. A takaró veres-ezüst és kék-arany.
Az adományozottak atyja Bernáth Andrástól és testvére, Ferenctol származott és szaporodott el a család Bereg, Bihar, Borsod, Heves, Nyitra, Pest, Szabolcs, Szatmár, Ung és Zala megyében.
A család tagjai közül századokon át sok magas állású hivatalnok került ki:
- Ferencz fia Bernáth 1537-ben a Nógrádmegyei Bujak vára parancsnoka,
- János (1672-1723) Zemplénmegye követe II. Rákóczi Ferencznél, ennek fia János az ágostai evangélikus egyházkerület fogondnoka, 1733-ban ennek fia József udvari tanácsos, a hétszemélyes tábla ülnöke (1787-1803),
- Ferencz Zemplén megye második alispánja (1785-1790),
- László Zemplén megye fojegyzoje (1795),
- Zsigmond Ung megye követe 1825-ben, 1848-ban föispánja, 1865-1868.-i magyar országgyulés korelnöke,
- Elemér a debreceni kir. ítélotábla elnöke volt (1898-1905) és voltak még többen, akiknek neve megérdemli, hogy nemcsak a család szukebb körében maradjon fenn.
A Bihar megyei ág megalapítója Bernáth László és Bónis Zsófia 1768-ban született fia, Gedeon.
Gedeon a Bihar megyei Érmihályfalvára költözött, ahol birtoka volt. A községen kívül még Hosszúpályiban és Monostorpályiban, Érköbölkúton, Érolasziban, Les-Középesen, Feketeerdon, Érsemjénben, Gálospetriben voltak birtokai. Bernáth Gedeon felesége Boronkay Anna-Mária, akivel Érköbölkúton 1790. május 12.-én esküdtek. Együtt építették Érmihályfalván azt a szép manzárd tetos úri lakot, melyet ma kórháznak használ a román állam. Ok ültették annak parkját is, mely egyike volt Bihar megyében a legszebbeknek. Ma is megtalálható.
Mint családi hagyomány maradt fenn, hogy a Martinovits társaságnak Gedeon is tagja volt, a társaság gyakran tartotta összejöveteleit az o udvarházában, s hogy az o inasa lett volna Martinovitsék árulója, azonban gazdáját megkímélte, ezért nem szerepelt a híres Martinovits féle perben. A kátét és egyéb iratokat egy nagy kerek asztal lyukas lábába helyezték, miközben egy titkos ajtón át egy alagúton keresztül elmenekültek. Az alagút állítólag Hosszúpályiig, a család másik birtokáig ment, ami nem valószínu, de a titkos ajtó, s estleg egy rövid alagút elképzelheto. Bernáth Gedeon és felesége Érmihályfalván haltak meg és a református templom alatti családi sírboltban pihennek. Elhalálozási idejük nem állapítható meg, mert az anyakönyvek elégtek.
Gyermekeik voltak Lajos, Teréz, József, Gedeon és Vincze.
Kovács Rozália: A Bernáthfalvi Bernáth család érmihályfalvi ága. Elhangzott 2002. szeptember 6.-án az aradi Helytörténeti Konferencián. [2]
A család címerének ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.
Irodalom:
1. Genealógiai füzetek, Kolozsvár 1912, A bernáthfalvi Bernáth család biharmegyei ága, Dr. Barabásy István írása 23 – 29, 45 – 52 oldal • Nagy Iván: Magyarország családai – A Bernáth család • Kempelen Béla: Magyar nemes családok 2. kötet – Bernáth család • Hegyesi Márton: Bihar Vármegye 148 – 153. oldal, kiadja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Nagyvárad 1999 • Az érmelléki református egyházmegye Jegyzokönyve 1916, 41. oldal • Borovszky Samu: Bihar vármegye, Budapest 1901, 621. oldal • Mikszáth Kálmán: Különös házasság, Kriterion, Bukarest 1971, 73, 98 és 126. oldal • A hosszúpályi református egyházközség anyakönyvei II – V. kötet • Kordics Imre adatai a gálospetrii kriptáról, és Bernáth Ilona gyászjelentése (1845 - 1941) kézirat • Szécsi András ny. ref. lelkipásztor, Debrecen levelei, adatai • Karacs Zsigmond helytörténész adatai, Budapest, Levelek • Érmelléki közlöny 1897. március 13 Érmihályfalva 1. oldal • A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Debrecen • I. 8. d. 22 levéltári szám • I. 30. a. l. – 60. oldal • I. 1. s. 18/23 szám • A szabadságharc zászlaja alatt Partiumi Füzetek 13, Nánási Zoltán cikke, Székelyhíd is fegyvert fogott 36. oldal, Nagyvárad 2000 • Dr. Andrássy Erno: Hronicon Nagmihaltum, jegyzetek 1957, 5. oldal
- Külső hivatkozások:
Lásd még: