Béla nagybátyám életírása

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
70 évesen

Nagybátyám életírása


(Adalék az I. világháború történelméhez)

Készítette: Terckvart


Nagybátyám életírása[szerkesztés]

1908. II. 6-án Szegeden születtem, édesanyám: Gedeon Magdolna) A Kossuth Lajos sgt. 6.sz. I. em. laktunk, iskolai végzettségem, 4 elemi – 4 főreál – 1 kereskedelmi iskolák.

6 éves voltam, amikor a Rókusi Iskola 1-sős tanulója lettem (ez a jelenlegi Bonctan épületében volt).

Ekkor 1914-et írtak, és kitört az első világháború. Az első elemi osztályt befejezve, az iskola Hadikórház lett. A 2-ik osztályt a Csongrádi sug. úti elemi iskolába folytattuk úgy, hogy de. a Rókusiak, du. a Csongrádi iskolai tanulók tanultak. A mi iskolánk igazgatója Nemecskay István, köztiszteletben álló úr volt a tanárom. Mint kisdiák röviden leírok néhány eseményt, az akkori Szeged történeteiből:

A hadüzenet megtörtént, a népet föllelkesítették, és így én az erkélyünkről végignéztem a nagy tömegek fölvonulását, zászlókkal: kiáltozták, „Éljen a Háború!” Nem sok idő elteltével a nép hamar kijózanodott, amikor a szerbiai frontról jöttek a sebesült szállítmányok.

Ekkor én, a kisfiú láttam a nyitott (nyári) villamosokban, melyeket e célra berendeztek, a villamoskocsikba a hordágyak keresztbe voltak elhelyezve úgy, hogy tömve voltak sebesültekkel (fejlövés, kar-láb stb. lövéses katonák sokasága), több iskola Hadikórház lett és megtelt. Jól emlékszem az első sebesülteknek a lakásunkkal szemben lévő pékműhelyből, nagy ruháskosarakból osztogatták a részükre sütött finom friss sós kifliket!

Nehéz idők következtek: rendszeresen mentek a menetszázadok a frontokra, gyalogság – tüzérség – huszárság, mindig a honv. zenekar elől és nagy tömegek kísérték ki az állomásra, hol Rókusra, hol a Nagyállomásra, és ott bevagoníroztak.

A háború évei, ahogy teltek, a vége felé olyan esetekről is hallottam, hogy a vagonokból többen kiszöktek úgy, hogy a padozatot kiégették, és ha a vonat megállt éjjel kiszöktek egyes katonák.

A legvégén pedig, a menetszázadok úgy lettek a frontra küldve, hogy a katonák már nem a szokásos tiszta új ruhába voltak öltözve, hanem a frontról, az elesettekről leszedett ruhák ki lettek fertőtlenítve, mosva. Akik ilyen ruhát kaptak, tarka, vérfoltos ruhákba lettek öltöztetve, a háború legvégén volt így. Ily látványba is volt részem, ami furcsa hatást váltott ki akkor belőlem.

Még megemlítem azt is, hogy a háború ideje alatt Szegeden voltak olasz – szerb és orosz hadifoglyok is. A háború vége felé eljött az az idő, amikor jegyre kukoricás kenyeret adtak, és nem is beszélve a sorbaállásról a pékség előtt! Ennyit az I-ső világháborús emlékekből.