Címerhatározó/Bátéi címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Bátéi család címerével foglalkozik.
.jpg)
Az oklevél legnagyobb nevezetessége annak kiadójában van. I. Ferdinánd aragón király czímeradományban részesíti a magyar király kiséretének néhány tagját, a Hettyey- és Bátéi (de Bactee) családbelieket akkor, mikor királyukkal spanyol területen, Perpignanban, időztek. Alig hiszszük, hogy párja akadna e kitüntetésnek és hogy spanyol király a XV. század folyamán más magyarnak is adott volna czímert.
A kitüntetésről szóló oklevél szövege természetesen merőben eltér a magyarországi formától; egy rokonvonást azonban itt is találunk. A kitüntetett magyarok magok kérik az aragon királyt, hogy a czímert abban az ábrázolásban adja nekik, a hogy az oklevél élére festve látható. Ez magyarországi szokás; s így e czímerkép is, a spanyol adományozás daczára, magyar felfogásnak, magyar heraldikai érzéknek szülötte. A királyi oklevél a szövegben is leírja azt, s e pontos leírás, mely még a czímer keretéről sem felejtkezik meg, a képpel meglehetősen egyezik. A szöveg alján látható kanczelláriai jegyzetekben azt olvassuk, hogy az adományt bejegyezték a Ferdinánd aragon király idejében a kegynyilvánulásokról vezetett királyi könyvek (gratiarum) negyedik kötetébe; s az a Barcelonában meglévő hosszú sorozat 2394-ik kötetében, a 114–115. leveleken ma is szóról-szóra olvasható. A spanyol királyi adomány és az oklevél hitelessége ellen tehát kétség nem merülhet föl.
Érdekes találkozás, hogy Zsigmond király ugyanebben az évben pár hónappal előbb (június 23-án) szakasztott ilyen czímert ád, csakhogy sokkal szebb kivitelben, a körösmegyei származású Hothwafői Tamadócz Tamás királynői altárnokmesternek és a Doklinai Bothos-családbelieknek. Csak a színek változnak, mintha czímertöréssel volna dolgunk. Ez a találkozás is mutatja a czímerkép magyar voltát. A Hettyeyeknek okvetetlenűl ismerniök kellett, talán rokonság révén is, a Hothwafői-czímert, hogy ezt a nem közönséges ábrázolást, mely egy vadászati jelenet megörökítése, éppen ebben a formában kérték czímerűl az aragon királytól.
(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))
1415. OKTOBER 20. PERPIGNAN
FERDINÁND ARAGONIA KIRÁLYA A HETTYEY ÉS BÁTÉI- CSALÁDOK TAGJAINAK CIMERT AD.
Nos Ferdinandus dei gratia rex Aragonum, Sicilie, Velencie, Maioricarum, Sardinie et Corsice, comes Barchinone, dux Athenarum et Neopatrie ac comes Rossilionis et Ceritanie. Regalem decet excellentiam ex innexa potestate illis, qui armorum insignia preter propria gestare desiderant, si ea devote poscantur, liberti animo et munifico licertiam alergiri. Cum igitur nobiles et devoti nostri, Leustacius, Ladislaus, Elias et Blasius Petri, Nicolaus, Laurentius de Hethye acBenedictus Egydii de Bactee, oriundi regni Hugarie, certis respectibus et motivis, honorem ipsorum dilatantibus, arma seu insignia nobilitatis antepicta deferre elegerint, nobisque inde supplicaverunt opportunam eis licentiam impertiri; advertentes, quantum sit primordium hominibus volentibus esse claros, singularem seu discretam armorum habere formulam, ab aliquo mundi principum eis indultam, et que in consimilibus principantum fama gloriosius divulgatur, eo potius, si ex remotis partibus talia conferunt oriundis: tenore presentis arma antepicta, quorum campus est blavi coloris, habens quadrangulare girum crocei coloris, et in quolibet angulo quendam parvum stipitem bifronditum rubei cum quodam agello blavi colorum, in cuius campi inferiori parte depictus est quidam scutus (így) rubei coloris, continens in medio quendam leopardum corcuatum argenteum, tenens in ore quendam leporem saucium, in summitate [euius cli]pei depictus est quidam elmus [seu] galea argentea, [cum quodam] coopertorio rubeo [ex fimbris] frondiferis, cum quadam corona aurea, in ore quendam leporem saucium, eisdem nobilibus et suis filiis, successoribus et heredibus ab eis legitime descendentibus, de certa nostra scientia et expresse desig [nando?] concedimus et donamus. Que quidem arma et insignia ipsi et sui premissi in singulis actibus, locis et rebus, in quibus moris est, deferant et portent affixa vel inscripta, ollo uaquam tempore immutanda, quorum pretextu, cum res accidat, in tutamine chistiane et orthodoxe religionis et sui veri domini naturalis illa experiantur fideliter cum honore. Nos enim mandamus illistri et magnifico Alfonso principi Gerunde, nostro primogenito precaro et in regnis et terris nostris generali gubernatori et post��[gressus] nostros utinam, deo propitio, presperos et longevos legitimo successori, ac nostris et eius successoribus quibuscunque, necnon maiori nostro conestabili, marescallis, armorum capitaneis, vexilliferis, alguatziriis et aliis officialibus nostris et ipsius nostri primogeniti, ad quos spectet, et eorum vicesgerentibus seu locatenentibus, tam presentibus quam futuris, quatenus nostrum presens indultum omniaque et singula in eo contenta teneant firmiter et observent, tenerique et observari faciant ab omnibus inconcusse, iuxta sui seriem pleniorem, et non contra faciant vel veniant, aut aliquem contrafacere vel venire permittant aliqua ratione. In cuius rei testimonium presentem fieri iussimus nostro sigillo pendenti munitam. Datum Perpiniani, vicesima die Octobris, anno a nativitate domini millisimo quadringentesimo quintodecimo, regnique nostri quarto. Et propter indispositionem persone nostre signata manu nostri primogeniti. A(lfonsus) primogenitus noster.
Az oklevél alsó behajtása alatt jobboldalt: In gratiarum IIII. Azután: Dominus rex mandavit mihi Paulo Nicholon�..A behajtáson: Regestrata.
A címer: Balra dőlt pajzs vörös mezejében arany koronás ezüst leopárd szájában vérző nyulat tart. Koronás sisak. Sisakdísz: az előtűnő pajzsalak (korona nélkül). Takaró: vörös-fehér. A stilizálás igen kezdetleges, különösen feltűnő a pajzsalak szűk, keskeny volta a pajzs szélességéhez képest. [1]
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: