Kertészet/Kabócák
(Auchenorrhyncha szócikkből átirányítva)
Kabócák
- (Auchenorrhyncha, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A kabócák a rovarok osztályába és a fél-fedelesszárnyúak rendjébe tartozó egyik alrend. Ez fél-fedelesszárnyúak második legnagyobb és legváltozatosabb alrendje több mint 40 000 fajjal.
- Legközelebbi rokonaik a poloskák, a levélbolhák, a levél- és a pajzstetvek.
- A meleg és a mérsékelt égöv szárazföldi élőhelyein mindenfelé megtalálhatók.
- Magyarországon 2005-ig 585 fajukat észlelték; ezek 12 családjukat képviselik:
- Bordás kabóca-félék Fulgoromorpha
- Bordás-fejű kabóca-félék (Dictyopharidae)
- Bőröskabóca-félék (Tettigometridae)
- Énekeskabóca-félék (Cicadidae)
- Kabóca-félék (Achilidae) és (Tropiduchidae)
- Lepkekabóca-félék (Flatidae)
- Mezeikabóca-félék (Cicadellidae)
- Pajzsoskabóca-félék (Issidae)
- Púposkabóca-félék (Membracidae)
- Recéskabóca-félék (Cixiidae)
- Sarkantyúskabóca-félék (Delphacidae)
- Tajtékoskabóca-félék (Cercopidae)
- Testük hossza többnyire 1 cm körüli. A legtöbb mérsékelt égövi faj 1 cm-nél kisebb, a trópusiak ennél gyakran nagyobbak. A legnagyobb termetűek az énekeskabóca-szerűek (Cicadoidea); ritka kivételként ezek magyarországi fajai is elérik a 3–4 cm-t. Legnagyobb képviselőjük, a császárkabóca (Megapomponia imperatoria) kb. 7 cm hosszú.
- Testalkatuk igen változatos; ennek példájaként a bordáskabóca-szerűek és a púpos kabócákat (Membracidea) szokás említeni. A lepkekabócák neve a lepkékéhez hasonló külsejükre utal. Főleg a bordáskabóca-szerűek között vannak élénk színű és mintázatú fajok is, de a többség jelentéktelen külsejű, barnássárga vagy zöldes rejtőszíneket visel
- Szabadon mozgó szárazföldi rovarok. A legtöbb faj kitűnően ugrik és repül. Virágos növényeken élnek, a lárvák és az imágók is azok nedveit szívogatják. Tápnövényválasztásuk szerint monofág, oligofág és polifág fajaikat különböztetjük meg, de a legtöbb faj tápnövénye(i) még ismeretlen(ek). Németországi adatok alapján a fajok nagyobb része egyetlen növényfajra specializálódik (monofág), ezt követik az egy-két növénynemzetségre, majd családra specializálódott fajok.
- Táplálékforrásuk szerint megkülönböztetik floém-, xilém- és mezofillum-szívogató fajaikat — a fajok kb. 70%-a a floémet szívogatja. Mivel ez a folyadék sok cukrot tartalmaz, a floémet szívogató kabócák jellemzően mézharmatot termelnek. Ezek gyakran kerülnek szimbiotikus kapcsolatba különböző hangyafajokkal.
- Megtalálhatók valamennyi szárazföldi növénytársulásban a tengerpartoktól a magashegységekig, a száraz gyepektől a mocsaras vízpartokig, a ruderális területektől a természetes vegetációig — de a leginkább az erdőket és a fűfélékben gazdag nyílt területeket kedvelik. Gyakoriságukat főleg a megfelelő tápnövény előfordulása befolyásolja, de jelentős szerepet játszik a mikroklíma és a vegetáció szerkezete is; a természetes ellenségek és ragadozók szerepe tisztázatlan.
- A nőstények tojócsővel rakják élő vagy elhalt növényi szövetekbe, ritkábban a talajba petéiket. Ezek rendszerint megtermékenyített peték. A szűznemzés kivételesen ritka, az 1960-as évekig kimutatott egyetlen példája az Agallia quadripunctata faj (Urania).
- Legtöbbször négy fejlődési stádium után érik el a kifejlett állapotot. Fejlődésük szélsőségesen hosszú ideig, akár másfél évtizedig is eltarthat.
- A növényeket nem annyira szívásukkal károsítják, mint inkább azzal, hogy sokféle vírust és egyéb növénybetegséget terjesztenek.
- A sárgaság típusú növénybetegségek kórokozóit (vírusok és fitoplazmák) elsősorban kabócák terjesztik.
- A kabócákkal átvihető vírusok a levéltetvekkel átvihető vírusokhoz hasonlóan stylet-borne, szemiperzisztens, cirkulatív és propagatív természetűek lehetnek. Ez a négy csoport azonban nem különül el egymástól olyan élesen, mint a levéltetveknél.
- - A rizs tungro szférikus vírus (rice tungro spherical waikavirus) szemiperzisztens. A Nephotettix impicticeps kabóca az éheztetés után a vírust egy órán belül képes felvenni és leadni.
- - Az őszirózsa sárgaság fitoplazmát (aster yellows phytoplasma) a Macrosteles fascifrons és az Elymana virescens kabóca csak akkor tudja felvenni, ha a táplálkozási idő meghaladja a két órát. A felvett kórokozót viszont bármilyen rövid idő alatt le tudja adni.
- - Tipikus cirkulatív természetű a répa levélcsúcs fodrosodás vírus (beet curly top curtovirus).
- - Szemiperzisztens a Psammotettix alienus vektor által átvihető búza törpülés vírus (wheat dwarf monogeminivirus). A kabóca a forrásnövényen való 5 perces tartózkodás után felveszi a vírust. A kórokozó inkubációs ideje egy és négy nap között ingadozik.
- - A propagatív rizs törpülés vírus (rice dwarf phytoreovirus) a Nephotettix apicalis kabócában szaporodik. A nőstényvektorok hét generáción keresztül képesek a vírust átvinni.
- Egyes nem-vektor kabócafajok inokulációs technikával fertőzöttekké tehetők, és a vírus felszaporodása szervezetükben kimutatható. A propagatív vírusok replikációjának kezdeti helye az emésztőcsatornában van. A vírus később kimutatható a hemolimfából, a nyálmirigyekből és a petefészekből is. A sárgaság típusú betegségek kórokozói transzováriálisan (a rovar tojásával) is terjednek. Elsősorban a zsírtestecskékben és a sejtmagban okoznak kóros elváltozásokat és a kabócák élettartama is gyakran megrövidül.
- Amerikai szőlőkabóca
- Bordáskabóca (Fulgora)
- Burgonyakabóca
- Császárkabóca (Megapomponia imperatoria, Syn: Pomponia imperatoria)
- Feketepontos kabóca
- Foltosfejû kabóca
- Hosszúfejû zöldkabóca
- Mannakabóca
- Mezeikabócák
- Óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes
- Sárgalábú recéskabóca
- Zöld burgonyakabóca
Forrás: Magyar Wikipédia: Kabócák
Magyar Wikipédia w:Kabócák,
Tóth József: Erdészeti rovartan - Agroinform Kiadó (2014).
