Arab
Az arab nyelv az arab világ több mint 20 országában hivatalos vagy közvetlenül használt nyelv. Az arab nyelvet az arab ábécével írják, és a szöveg olvasása és írása jobbról balra történik. Az arab nyelvnek sok dialektusa van, és ezek közül az egyes országokban a legelterjedtebbek a helyi változatok. A modern szabványos arab (MSA) a hivatalos kommunikáció nyelve az Arab Ligában és más intézményekben. Az arab nyelv nagy szerepet játszik az iszlám vallásban és kultúrájában is, mivel a Korán az arab nyelven íródott. Az arab nyelv tanulása időigényes, de sok lehetőséget kínál azoknak, akik elkötelezik magukat a megtanulása mellett, például az üzleti kapcsolatok kiépítése, a kulturális megértés vagy akár az akadémiai kutatások.
Szófajok:
Ism (Főnevek): Ide tartoznak a főnevek, névmások, melléknevek és határozószók. Három fő jellemzőjük van: nem (hímnemű vagy nőnemű), szám (egyes, kettős vagy többes) és eset (alanyeset, tárgyeset vagy birtokos eset). Fi'l (Igék): Három igeidővel (múlt, jelen és jövő) rendelkeznek, különböző módokkal és ragozással személy, szám és nem alapján. Harf (Részecskék): Olyan szavak, amelyek önmagukban nem hordoznak jelentést, de nyelvtani funkciójuk van, mint a prepozíciók, cikkek és kötőszavak. Tövek és minták:
A legtöbb arab szó három-négy mássalhangzós tőből származik. Ezekhez a tővekhez prefixumokat, suffixumokat és magánhangzójelöléseket hozzáadva különböző szóalakok és jelentések jönnek létre. Ez a rendszer egy gazdag és árnyalt szókincset tesz lehetővé. Főnevek:
A nemet általában a végződés jelzi: a hímneműnek általában nincs jelölése, míg a nőneműnek gyakran "ة" (taa marbuta) a végződése. A szám lehet egyes, kettős (két dologra) vagy többes. Igék:
A ragozás a múlt, a jelen és a jövő igeidő, a mód, a személy, a szám és a nem alapján változik. A múlt és a jövő igeidőnek összetett ragozási mintái vannak. A jelen idő egyszerűbb, és gyakran participiumokkal fejezik ki. Egyéb kulcsfontosságú fogalmak:
Határozott névelő: "ال" (al) a főnevek határozottá tételére használjuk. Idafa (szerkezeti állapot): Egy speciális szerkezet két főnév összekötésére, hasonlóan a birtokos esethez. Tagadás: Különböző részecskék használhatók az igék és mondatok tagadására. Egyezés: A főnevek és melléknevek gyakran egyeznek a nem és a szám tekintetében a módosított szóval.
Ábécé
[szerkesztés]Az arab ábécének, más néven "alifbának", 28 betűje van, és jobbról balra írják. Íme az arab ábécé betűinek listája az ábécérendben:
ا (Alif) ب (Bāʾ) ت (Tāʾ) ث (Thāʾ) ج (Jīm) ح (Ḥāʾ) خ (Khāʾ) د (Dāl) ذ (Dhāl) ر (Rāʾ) ز (Zayn) س (Sīn) ش (Shīn) ص (Ṣād) ض (Ḍād) ط (Ṭāʾ) ظ (Ẓāʾ) ع (ʿAyn) غ (Ghayn) ف (Fāʾ) ق (Qāf) ك (Kāf) ل (Lām) م (Mīm) ن (Nūn) ه (Hāʾ) و (Wāw) ي (Yāʾ)
Kiejtés
[szerkesztés]Az arab nyelv kiejtése számos sajátossággal rendelkezik, amelyek eltérhetnek a latin betűs nyelvektől. Íme néhány alapvető arab kiejtési szabály:
Tartó és rövid hangok: Az arab nyelvben vannak olyan hangok, amelyek hosszabb ideig tartanak (tartó hangok), és vannak olyanok, amelyek rövidebbek (rövid hangok). A tartó hangokat gyakran meghosszabbítják a kiejtés során.
Torokhangok: Az arab nyelv tartalmaz torokhangokat, amelyeket a torkunkból kibocsátva hozunk létre. Ilyen például az "ʿAyn" (ع) és a "Ḥāʾ" (ح) hangok. Ezeket a hangokat gyakran nehéz kiejteni az arabul nem beszélőknek.
Taszított hangok: Az arab nyelv tartalmaz olyan hangokat is, amelyeket a nyelv hátsó részét a torok vagy a garat közvetlenül érintve hozunk létre. Ilyen például a "Ṣād" (ص) és a "Ḍād" (ض) hangok.
Diftongok: Az arab nyelvben vannak olyan kombinált hangok, amelyeket két egymást követő magánhangzó alkot. Ezeket úgy kell kiejteni, hogy a két magánhangzó közötti átmenet lágy és folyékony legyen.
Hamza (ء): Ez a hang lehetővé teszi a magánhangzók kiejtését szavak elején vagy közepén. A hamza gyakran képes a szavak kiejtését megváltoztatni, különösen a hosszúság vagy az egyhangúság szempontjából.
Személyes névmások
[szerkesztés]- én: أنا (ana)
- te (hímnemű): أنتَ (anta)
- te (nőnemű): أنتِ (anti)
- ő (hímnemű): هو (huwa)
- ő (nőnemű): هي (hiya)
- mi (mi ketten): نحن (nahnu)
- ti (többes szám, hímnemű): أنتم (antum)
- ti (többes szám, nőnemű): أنتن (antunna)
- ők (hímneműek): هم (hum)
- ők (nőneműek): هن (hunna)
Névszók
[szerkesztés]Az arab nyelvben a névszavaknak vagy főneveknek különböző alakjai és formái vannak, amelyek megfelelnek a számhoz, a nemhez és más tulajdonságokhoz. Íme néhány alapvető arab névszók:
Hímnemű névszavak:
Fiú: وَلَد (walad) Férfi: رَجُل (rajul) Apa: أَب (ab) Testvér: أَخ (akh)
Nőnemű névszavak:
Lány: بِنْت (bint) Nő: امْرَأَة (imra'a) Anya: أُم (umm) Testvér (női): أُخْت (ukht) Tárgyak és dolgok:
Ház: بَيْت (bayt) Könyv: كِتَاب (kitab) Asztal: طاوِلَة (ṭawila) Szék: كُرْسِيّ (kursiyy)
Tulajdonnevek:
Például: أَحْمَد (Ahmad), فاطِمَة (Fatima), عَلِيّ (Ali)
Helyszínek:
Város: مَدينَة (madina) Iskola: مَدْرَسَة (madrasa) Park: حَديقَة (hadīqa)
Igék
[szerkesztés]Az arab nyelvben az igének különböző alakjai vannak, amelyek megfelelnek a számhoz, az időhöz és más tulajdonságokhoz. Íme néhány alapvető arab ige:
Cselekvés igék:
Ír: كَتَبَ (kataba) Olvas: قَرَأَ (qara'a) Beszél: تَكَلَّمَ (takallama) Hallgat: سَمِعَ (sami'a) Mozgás igék:
Menj: ذَهَبَ (dahaba) Jön: جَاءَ (ja'a) Ül: جَلَسَ (jalasa) Áll: وَقَفَ (waqafa) Érzés igék:
Szeret: أَحَبَّ (ahabba) Fél: خَافَ (khafa) Remél: أَمَلَ (amala) Boldog: سَعِدَ (sa'ida) Tulajdonság igék:
Nagy: كَبِير (kabir) Kis: صَغِير (saghir) Szép: جَمِيل (jamil) Rossz: سَيِّء (sayy') Segédigék:
Lesz: سَيَكُون (sayakun) Volt: كَانَ (kana) Fog: سَيَفْعَلُ (sayaf'al) Akar: أَرَادَ (arada)
Igeargozás
[szerkesztés]Az arab igéknek különböző alakjai vannak az igeargozás során, amelyek az időt, a személyt és más tulajdonságokat jelzik. Az arab igeargozás az alábbi alapelvek szerint működik:
Személy és szám: Az igék az alany személyéhez és számához igazodnak. Például:
"ír" igéből: أكتب (aktubu) - "írok", أكتبي (aktubi) - "írsz" (nőnem), يكتب (yaktubu) - "ír", نكتب (naktubu) - "írunk". Idő: Az igéknek különböző alakjai vannak a múlt időben, jelen időben és jövő időben. Például:
"ír" igéből: كَتَبَ (kataba) - "írt", يَكْتُبُ (yaktubu) - "ír", سَيَكْتُبُ (sayaktubu) - "fog írni". Mód: Az igéknek különböző alakjai vannak a kijelentő módhoz, a felszólító módhoz és más módokhoz. Például:
"ír" igéből: اُكْتُب (uktub) - "írj!", لِيكْتُب (liktub) - "hadd írjon". Egyéb tulajdonságok: Az igék az alany és tárgy közötti viszonyt, valamint más jelentésbeli vagy nyelvtani szempontokat is kifejezhetnek.