Ugrás a tartalomhoz

Annamanna Orsós:Búcsú anyukámtól

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Annamanna Orsós versei 2008-2017


Annamanna Orsós


Búcsú anyukámtól

(Szeretettel Sebőné Kolozsvári Zsuzsának, édesanyja elvesztésére ajánlva)
Születünk, élünk, és végül meghalunk
Elég gyakran betegek vagyunk
Előfordul, hogy gyógyszert is beszedünk
Ha nagyon súlyos ágyba kerülünk
Egyre több betegség megkínozhat
Nem tudni melyik, amely halált okozhat
Szívünk, ha gyenge bármikor leállhat
Az élő hirtelen halottá is válhat
Most, amikor váratlanul itt hagyott
Egy fájdalmas sóhajra nyílt ajka
Mennyország kapujához szállt lelke
Közben sírva mondod ki a szót: - Anyukám
Mikor a fájdalom a szívedet
Emészti fel, ej de nagyon fáj!
Akkor tudod meg te is igazán
Mennyire hiányzik az anyukád
Kemény sziklából sóhajtva porrá törsz
Így hal meg a szíved egy darabja
Lelke a van és nincs határán
A végső átkelésre várakozik
Libegő csónakjából emlékeid
Egyszerre mind a nyakadba zúdultak
Elkapta sors, a sírjáig hurcolta
Akár egy kővel teli zsákot úgy vonszolta
Ó Jaj, ez a tompa dübörgés
Megbéklyózott a szörnyű iszony
A van és a nincs rettenete
Rengő koporsó… Földmorajlás…
Azután, mint a nyári hóesés
Virághullásban… könnyhullás
„ Kerestek* majd engem, és nem találtok meg
és ahol én vagyok, ti nem jöhettek oda”
Vigyázzatok e mulandó rövid életre
Ti szeressétek egymást, hagyta örökül
Zsoltárok bús hangján, amikor végezetül
A Mindenható az oltárhoz hívta
Anyukád, hiánya nagyon fáj nagyon
Hiszed, együtt lesztek egy napon
NÁLA, ahol nem lesz több könny
Hova nem ér el fertő és szenny
Betegség és kínzó fájdalom
Tovatűnik minden sírhalom
Ő sosem hagyott egyedül
Mert mindig nagyon szeretett
Imáidban meg köszönöd, de
Meghálálni sosem tudod
Mit adott, el nem feleded
Anyukád! Szívedben örökké él!
A halál talán nem is más
Mint rabnak a szabadulás
Talán az oda át utazót
Oly hatalmas csoda várja
Mint amikor bűnös felé
A szabadság szellője száll

. 2009. március 7. Véménd A- Dél 12 óra 52' János evangéliuma 7. 34. rész

* * *