Angol nyelvtan/Igék
Az igéket négy szempontból szokás elemezni: mód, igeidő, szám, és személy. Az angol nyelv igéi szám és személy (vagyis a ragozás) tekintetében meglehetősen egyszerűek, azonban számos igeidőt megfigyelhetünk ebben a nyelvben.
Ragozás[szerkesztés]
A ragozás az angol nyelvben nagyon egyszerű, mert a mai angolban a korábbi ragokból már csak az egyes szám harmadik személyű rag maradt meg.
Az alábbi táblázat a jelen idejű, kijelentő módú ragozást mutatja be a run (fut) igén keresztül. A legtöbb igét így kell ragozni.
| Személy | Egyes szám | Többes szám! |
|---|---|---|
| 1. | ||
| 2. | ||
| 3. |
Bár a legtöbb igét úgy kell ragozni, mint a run igét, néhány ige rendhagyó. Ilyenek a be és a have.
A be ragozása:
| Személy | Egyes szám | Többes szám! |
|---|---|---|
| 1. | ||
| 2. | ||
| 3. |
A have ragozása:
| Személy | Egyes szám | Többes szám! |
|---|---|---|
| 1. | ||
| 2. | ||
| 3. |
Az igék alakjai[szerkesztés]
Az igéknek minden nyelvben vannak különböző alakjai, ezek attól függően változnak, hogy milyen szerkezetű mondatban szerepelnek az igék. Az angol nyelvben az igéknek négy alakja van: az infinitive (szinte teljesen megfelel a magyar -ni raggal képezett főnévi igenév formának; pl. csinálni, inni, enni), a gerund (nagyjából megfelel a magyar folyamatos melléknévi igenév, illetve határozói igenév formáknak: csináló / csinálva, ivó, evő / étkezve), a past participle (befejezett melléknévi igenév)és az "-s alak".
Az igék első alakja az ún. infinitive alak. Ez az alak szerepel a szótárakban is. Kétféle infinitive alak létezik: a to infinitive és a bare infinitive. A to infinitive alak a "to" szóból és az ige infinitive alakjából áll, míg a bare infinitive pusztán az ige infinitive alakja (ezt jelenti a neve is: "puszta" infinitive). Az infinitive alak mondatban általában másik ige vonzataként jelenik meg. Pl. I wanted to go to the cinema. (El akartam menni a moziba.), I can swim. (Tudok úszni.)
A második alak a gerund, amit úgy képzünk, hogy az infinitive alak végére egy "-ing" végződést teszünk. Ha az infinitive alak "-e"-re végződik, az -e lekopik, és a helyére jön az -ing. Pl. I started doing my homework. (Elkezdtem a házi feladatot.), She is using you. (Kihasznál téged!).
Az igék harmadik alakja a past participle. A szabályosan képzett past participle-ök esetében az infinitive alakhoz egy -(e)d /(ɪ)d, t/ végződést kapcsolunk. Az, hogy -d, vagy -ed végződést használunk, attól függ, milyen hangra végződik az infinitive alak. Ha mássalhangzóra végződik, az -ed végződést tesszük hozzá (pl. play-played), ha azonban magánhangzóra végződik, a -d végződést tesszük hozzá (bake-baked). A past participle -d végződésének kiejtése is függ az infinitive utolsó hangjától, itt azonban a zöngésség számít. Ha zöngés hangra végződik a szótő, a végződés kiejtése /d/. Ha a szótő zöngétlen hangra végződik, a végződés kiejtése /t/. A "t"-re és "d"-re végződő szavak automatikusan -ed végződést kapnak.
A negyedik alak a "-s alak". Ezt az alakot úgy képezzük, hogy a szótő végére egy -(e)s végződést teszünk. A végződés csak akkor -es, ha a szótő "sziszegő hangra" végződik /s, ʃ, tʃ, ʒ, dʒ, z/, egyébként -s végződést kap az ige. A -s végződésnek azonban két kiejtése van: /s/ és /z/. A végződés /s/ zöngétlen hangok előtt, és /z/, hogyha zöngés hang előzi meg. Példa az -s alakra: He plays football. (Focizik.), He bakes bread every morning. (Minden reggel kenyeret süt.), He always closes the window before he leaves for school. (Mindig becsukja az ablakot, mielőtt iskolába megy.)
Igeidők[szerkesztés]
igen