Akarta a fene/Arany János:Az ünneprontók
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Arany János:Az ünneprontók
Előző oldal: Akarta a fene/Tengeri-hántás elemzése « » Következő oldal: Akarta a fene/Az ünneprontók elemzése
Az ünneprontók
- Zendűl, kondul szent harangszó,
- Csengve, búgva messze hangzó:
- "Imára! imára!"
- Jámbor népe a kis helynek
- Halkan lépve gyűlnek, mennek
- Imára, imára.
- Szép piros a pünkösd reggel,
- Mintha tűzzel, Szentlélekkel
- Menny-föld tele volna;
- E napot fent s lent megűlik.
- E nap oly ragyogva nyílik;
- Mint hajnali rózsa.
- De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,
- Rekegő szitok és otromba kacaj,
- Hogy reszket az egyház tornya?...
- Szembe' Isten hajlokával,
- Nem törődve a szent mával,
- Foly tegnapi dőre tivornya.
- "Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?
- Ha különb nem akad, dudaszó is elég:
- Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom."
- "A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét
- Eszem ezt a pirosítós képét:
- A kufercest majd vele járom."
- Hát íme, kapóra, dudás közeleg.
- Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg,
- Tömlője degeszre fújva;
- Füle táján két kis szarva gidának,
- - Mintha neki volna szarva magának -
- Sípján már billeg az újja.
- "Ide, a Jebuzéus pofádat!
- Mert megkeserűli a hátad."
- "Uraim, de papolnak ott-benn..."
- "Hát baj neked az; pogány hitünek?
- Az enyém - ha töröm, ha nem - ez ünnep
- Enyém, ha szidom; ez az Isten!"
- Ravaszul mosolyog fél szája hegyén
- S rákezdi dudáját halkal a vén,
- Minden sark billeg a táncra;
- Azután vidorabb lesz, majd sebesebb;
- A tánc is utána pörébb, hevesebb,
- Amint kopog és szaporázza.
- De vége szakadni mikor fog, ugyan?...
- "Hagyd el - riad egy rá - aki szele van!
- Kihasítom kecske-dudádat."
- Hanem a muzsikás mindég fujja,
- Mindég szilajabban pörög ujja -
- Az egész tivornya kifáradt.
- Lankadva leűlne az is, meg ez is,
- Hívnák haza őket ebédjekhez is:
- Nem, nem lehet; ugrani kell csak.
- Szidják a dudást, - verik, öklözik őt -
- Verik bizony a nagy üres levegőt; -
- Gyors híre szaladt e csudának.
- Fut gazda, kié ama renyhe cseléd:
- "Jössz...? vagy dobom - itt ez a villa - beléd..."
- Vasvilla kezébe ragadt ám;
- Fut lyány, fiu, és anya és feleség:
- "Apám, fiam, apjokom! untig elég..."
- S kezeit töri, szíve szakadtán.
- Már józanon a fiu, az apa, férj
- Mennének is - íme, közelget az éj -
- Nyújtják kezöket nagy-epedve;
- A táncosok arcán vérkönyü hull:
- De a láb még egyre bokázza vadul,
- Viszi a tánc ördögi kedve.
- Éjfélt hogy üt a toronyóra közel,
- Kénkő fojtó szaga terjedez el;
- S mint szél ha forogva ragad port:
- Úgy táncol el, egy bősz harci-zenére,
- (Mondják, a pokol tüzes fenekére)
- Az egész örjöngő csoport.
* * *
Előző oldal: Akarta a fene/Tengeri-hántás elemzése « » Következő oldal: Akarta a fene/Az ünneprontók elemzése