A zene története/A magyar zene története/Verbunkos zene
Verbunkos zene
Verbunkos zene
[szerkesztés]Az 1700-as évek vége felé alakul ki az első magyar zenei stílus, a Verbunkos zene. Die Werbung=toborzás. E német szóból ered a „toborzó zene” németes kifejezése. Mária Terézia idejétől a háborúhoz szükséges hadsereget katonák toborzása - verbuválása - útján szerezték be. (*Létezett ennél erőszakosabb módszer is, a „bekerítés” és „katonafogdosás”, amikor egy falut katonák bekerítettek és minden legényt elvittek katonának. Lásd: Bartók: Huszárnóta.) A verbuválás magyar módja: Nyalka huszárok katonai táncot jártak, a katona-életet dicsőítették, itatták a legényeket. Aki a káplárral kezet fogott, katona volt. Az erre vonatkozó törvényt 1715-ben hozták. Ez a „szerződés” kezdetben életfogytig szólt, később Mária Terézia és II. József 12 évre csökkentették, aztán fokozatosan továbbcsökkent. 1815 után a verbuválás kezdett megszűnni, mert minden megyének meghatározott számú katonát kellett kiállítania. Ha így nem sikerült a sereget létrehozni, akkor verbuváltak. Az utolsó verbuválás 1848-ban volt.
A toborzáshoz zene kellett, mégpedig lehetőleg rezesbanda. Ez a csehek művészetét tükrözi, mert ők kiválóak voltak ebben. A magyaroknak ez idegen volt, ezért állították a cigányt a verbunkos zenébe.
Fél évszázad alatt új verbunkos stílus jött létre, melynek felismerhető stílusjegyei vannak.
- Dúr és moll tonalitás - nyugati zene.
- Sajátságos pontozott ritmus - az első rövid és hangsúlyos, a második hosszú. Lombard ritmusnak is hívják, de az olaszoknál a hosszú hang a hangsúlyos.
- Triola kedvelése.
- Záradékokban un. bokázó ritmus - alsó és felső váltóhang.
- Cifrázatok, melyek a hegedű technikájából fakadnak.
- Hármas tagoltság - lassú, gyors, friss. Innen ered a mondás: „három a tánc”.
- Bővített szekund, szűkített szeptim hangközök.
Ez a zene szinte hozzánőtt a cigányokhoz. Az akkor működő két leghíresebb cigányzenész: Sugár és Hiripi.
1770-80 körül a verbunkos zene kezd a cigányok kezéből kikerülni. Tanult zenészek művelik már a verbunkos zenét.
Bengráf József az első tanult verbunkos szerző (1745-46. Neustadt a.d. Saale-1791. Pest), ki a budapesti belvárosi plébániatemplom karnagya. Szerzeményei közül itt megemlítünk 30 misét, 7 rekviemet, 6 vonósnégyest. Számunkra mégis a legjelentősebb műve: XII Magyar Tántzok Klavikordiumra valók, mert ez az egyik legrégebbi verbunkos-kiadvány.
Bihari János (1764. Nagyabony-1827. Pest) cigányszármazású. 1801-1802-ben kerül fel Pestre, ahol hamarosan megalapította 5 tagú - vonósok és cimbalom - zenekarát, melynek játékát Beethoven többször hallotta, egy dallamát felhasználta István-király c. nyitányában. B. J. a 19.sz. első évtizedeinek legjelentősebb magyar muzsikusa. Havasalföldön, Törökországban, Ausztriában szerepelt, mint ünnepelt magyar zeneszerző és hegedűművész. Liszt Ferenc is hallotta, és nagyra becsülte. Magyar Beethoven-ként emlegették az emberek. Mindig alkalmakra komponált. „Mikor a pénzem elfogyott”, „A fenséges magyar királyné koronázására” „Fiam halálára” c. műve nagyszabású gyászzene. Fennmaradt 86 verbunkja rendkívül gazdag invencióról és formaérzékről tesz tanúbizonyságot. Vannak népdalfeldolgozásai is. Ezek közül a legnevezetesebb: Csípd meg bogár a seggit, mely Széchenyi legkedveltebb dala volt. Valószínűleg Bihari szerezte a Rákóczi-indulót is. 1800-tól állandóan játszotta, nyomtatásban is megjelent. Erre Schell Miklós van írva, mint zeneszerző. Hangjegyíráshoz Bihari nem értett, barátai jegyezték le műveit. Schell valószínűleg B. játéka után kottázta le a Rákóczi-indulót, kisebb változtatásokat végzett rajta. Biharit Ferenc-császár nemesi rangra akarta emelni, de ő a bandájának kérte. A Rákóczi-indulónak többféle változata van, ezek közül választott Erkel és Berlioz.
Ha elemezzük, három réteg található benne:
- Tématöredékek a Rákóczi-nótából;
- Különféle tárogató-szignálok;
- Verbunkos-anyag - bokázó ritmusok a trióban.
Lavotta János (1764. Pusztafödémes-1820. Tálya) magyar hegedűművész és zeneszerző - nem cigány származású - 1792-93-ban a pestbudai magyar színjátszó társaság muzsikus-direktora. Ugyanolyan mértékben írt verbunkosokat, mint Bihari, de ő a verbunkos stílust átvitte a kamarazenébe, pl. vonósnégyesbe. Programcímeket adott műveinek.
Csermák Antal (1774.-1822. Veszprém) annak a virtuóz triásznak (Biharival és Lavottával együtt) a tagja, mely a 19.század évtizedeinek magyar zenéjében korszakos jelentőségűre emelkedett. Ő is a kamarazene felé viszi a verbunkost. Ők hárman tehát 1770 és 1830 között működtek.
Rózsavölgyi Márk (1787.v.89.-1848.) volt az, kit „a szabadság hegedűse”-ként emlegettek. Törekvései hasonlóak voltak elődeiéhez, de ő a verbunkost szvitszerű muzsikává változtatta a francia-négyes mintájára. Így jött létre a körmagyar. Ő az első csárdás-komponistánk.
Mint már említettük, az utolsó verbuválás 1848-ban volt. A verbunkos zene ezután kezdett megváltozni, szelídebb jellegű, hangulatú muzsikává vált. Ebben az időben keletkezett a csárdás és a palotás. A szegény ember a csárdában járta táncát, a gazdag ember pedig a palotákban - innen az elnevezés. Mindkettő eredete a verbunkos zene. A palotás a verbunkos színpadi és báltermi változata, kizárólag hangszeres zene. A csárdás szöveges zene. Nem népi tánc! Zenéjét és szövegét ismert emberek írták, főleg a nemesi osztály tagjai. Az énekelt csárdás lelassult, így születtek meg a hallgató nóták. A legtöbb hallgatót lehet csárdás-tempóban is játszani, ha ezt így tették, jött létre a friss, mely szintén csak hangszeres zene.