A zene története/A magyar zene története/Kuruc-zene
A zene története
Kuruc-zene
Kuruc-zene[szerkesztés]
Az 1600-as évek vége felé, 1700-as évek kezdetén alakult ki az un. kuruc zene, a kuruc táborok énekelt és hangszeres zenéje, melynek művelői, szerzői kuruc katonák.
A kuruc zene jellemzői:
- Sok a rutén hatás.
- A fríg hangnemhez való vonzódás, mely akkor is megjelenik, ha a dallam 1., 2., 3. sora más hangnemben van, csak a 4. sor kap fríg zárlatot.
- A hangszeres zenében az un. „kvartszignál” - fanfár -, melyet tárogatón játszottak. A tárogató vagy fából készült hangszer rézfúvókával, vagy teljesen bronzból készült. Abban az időben ezzel adták le a hadi események különböző szignáljait. Neve akkor „török síp” volt.
E kor legkiemelkedőbb emléke a „Rákóczi-nóta”. Ennek kétféle formája volt:
- Énekelt alak,
- hangszeres alak. Kb. 7-8 énekes, és 2-3 hangszeres változat ismert. (A Rákóczi-induló kb. 100 évvel később keletkezett.)