A zene története/A magyar zene története/A cigányzenészekről
A cigányzenészekről
A cigányzenészekről
[szerkesztés]A népies műdal legkiválóbb interpretátorai a cigányzenészek voltak. A cigányok Indiából származnak, a nagy népvándorlás idején érkeznek Európába, először Olasz- és Spanyolországba. Nálunk 1420 körül jelennek meg. Ekkor még nem muzsikusok, 1500 táján hallunk először muzsikus cigányokról - ezek Izabella-királyné lantos cigányai. Az első ismert név: Kármos - Tinódi említi. A cigányzenészek mindenütt környezetük zenéjét játszották az ott jellemző stílusban és hangszereken. Sajátos formuláik - harmónia, figuráció, díszítés - tesznek minden általuk játszott zenét cigányzenévé. A magyarországi cigányzenészek ’magyar módban’ a ma is ismert módon hegedültek, ’rác módban’ a húrokat oldalról a körmükkel érintették. Kármos így muzsikált.
Ami az együtteseket illeti, az 1700-as évek elején hódít mindjobban teret az 1 hegedűs-1 dudás összeállítás. Később a dudát felváltotta a cimbalom, majd mindhárom hangszer alkotta a trió-együttest. 1760-70 körül a legnépszerűbb a 2 hegedű + kisbőgő trió. Az első modern értelemben vett cigányzenekart Bihari alakította: 2 hegedű, klarinét, cimbalom, bőgő. Ez nőtt egyre tovább, 1840-50 körül már 20-24 tagú zenekarok voltak divatban, ezekben 2-3 rézfúvó és tárogató is helyet kapott. Ezek később kimaradtak, fokozatosan csökkent a vonósok száma is, de még 1900 táján is voltak 12-14 tagú cigányzenekarok. Manapság - ez alatt 1960-70 értendő - 4-5 ember játszik általában.
Ezt a zenei anyagot vették alapul Erkel és Liszt, amikor az önálló magyar zene létrehozásán dolgoztak.
(*Amikor ezt leírom - 2003. év -, sajnos az a helyzet, hogy cigányzenekar már alig létezik, pedig ma is vannak kiválóan, művészien játszó hegedűs, klarinétos, cimbalmos, bőgős cigányzenészek. Élvezet hallgatni pl. a 100 tagú cigányzenekart. De korcsmákban már szinte évtizedek óta nem szerződtetnek cigányzenészeket. Helyettük belépett az elektronikus gépzene, mely mindenekelőtt az alkalmazó számára jóval olcsóbb megoldás, de az a körülmény is előre tolta, hogy világszerte elterjedt. A muzsikálást a gépkezelés helyettesíti. Ennek „műveléséhez” tulajdonképpen nem is kell zenei képzettség, mert a beprogramozott zenéhez néhány gombot és billentyűt kell megnyomni a szintetizátoron - midőn először láttam és hallottam közelről, el sem akartam hinni -, és hatalmas telt hangzású akkordok szólalnak meg.)
Erkel Ferenc(1810. Gyula-1893. Budapest) a 19. sz. nagyjelentőségű magyar zeneszerzője, a leghíresebb magyar operakomponista. Ifjúsága a nemzeti fellendülés korszakára esett, valószínűleg ezért is választotta operáinak témáit a magyar történelemből.
Célja a magyar opera megteremtése. Kidolgozta a magyar operastílust.[1] Első operája, a Bátori Mária teljesen az olasz opera nyomában halad. Ősbemutatójára 1840. augusztus 8-án került sor a pesti Nemzeti Színházban.
A Hunyadi László-ban és Bánk bán-ban már előtérbe lép a magyaros elem, de az olaszos alaphang és formabeosztás érződik. Ezekben az operákban feltűnik a verbunkos-jelleg - elsősorban a balett-részekben -, ám ez anakronisztikus jelenség, mert azokban a régi korokban a verbunkos még nem létezett. Kiütköznek a verbunkos tipikus figurái a La Grange áriában is, melyet utólag illesztett be a Szilágyi Erzsébet szerepét játszó La Grange-asszony tiszteletére. Emlékezzünk vissza a verbunkos jellemzőire! Ezek itt csak körülveszik az olasz zenei alapot, nélkülük előttünk áll az olasz opera. A dúr és moll hangnem azonnali változása is gyakori, ami a magyar népzenére nem jellemző. A zene magyar jellege, magyarsága felületesnek tűnik.
A magyar prozódiát nem tudta megoldani. Az alapminták mind olaszok, s ezek effektusai, ritmusai a magyar szövegre nem illettek, ezért sok helyen a zene és szöveg között egyensúlyzavarok vannak, a hangsúlyos szótagok hangsúlytalan hangra kerülnek. Ma már jó része át van írva, de ez nem mindenütt lehetséges.
Az operák közös sajátsága, hogy megölik a királyt, bár V. László csak erkölcsileg halott. Az akkori közönség megértette a célzást, a cenzúra pedig letiltotta az operát.
Mindezen negatívumok ellenére is óriási jelentőségű e két opera, mert ezzel jött létre a magyar nemzeti opera. Összesen kilenc operát írt Erkel. Három fia, László, Elek és Gyula szintén muzsikus volt. Kevés ideje maradt a komponálásra, mert megalapította a Magyar Filharmonikus Zenekart, s ez nagyon lefoglalta. Családi műhely alakult ki náluk, közösen írták az operákat. Ő maga először csak felvonásokat, később csak áriákat, esetleg témákat adott. Brankovics György c. operájába már az operaház zenekari tagjai is beledolgoztak. (Ennek mai - 1950/60-as évek - felújításainak politikai célzata is van.)
A Hunyadi László évében nyerte el a Bartay András, nemzeti színházi igazgató által Kölcsey Hymnusára kiírt pályázat első díját. Ünnepi nyitány-a nagyjából szonáta-formában szerkesztett, fő és melléktémája a Himnusz és a Szózat egy-egy motívuma. Zongoraműve a Rákóczi-induló.
Énekkari művei a „Liedertafel” stílusával kapcsolatosak. Céljuk az énekkari zene népszerűsítése. 1858-ban Erkel országos dalárda-karnagy. (*A Liedertafel 1809-ben Berlinben alapított 24 férfiból álló kör, melynek tagjai részben a Singakademia tagjai voltak. Ennek mintájára később máshol is alakultak ilyen dalos egyesületek, melyek egy idő után Sängerbunddá - dalosszövetséggé - egyesültek.)
Mosonyi Mihály (1814. Boldogasszonyfalva-1870. Pest) zeneszerző és zeneíró törekvései hasonlóak. 1860-ban mutatták be a Nemzeti Színházban Szép Ilonka c. két-felvonásos operáját, melyben a magyar műzenéről vallott eszméit valósította meg érett művészi koncepció keretében. Másik operája az Álmos. Egyéb művei: D-moll szimfónia, Magyarok tisztulása az Ung vizében - kantáta Kazinczy költeményére, zongoraművek.
Liszt Ferenc (1811. Doborján-1886. Bayreuth) a 19. század legnagyobb magyar zeneszerzője. Német eredetű családból származik, nem tudott jól magyarul beszélni. Ennek ellenére mindig magyarnak vallotta magát. Apja, L. Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, jó muzsikus. Fia tehetségét korán felfedezte, taníttatta. Nem hiába, mert már kilencéves korában, Sopronban, majd Pozsonyban hangversenyt adott. Élete első felében, mint zongoraművész világszerte nagy hírnevet szerzett magának. Ezen a téren Schubertre és Schumannra támaszkodott, egy ideig Karl Czerny (1791. Bécs-1857. Bécs), a világhírű osztrák zongorapedagógus volt tanára. A zongoratechnikát és előadó-művészetet addig nem látott magaslatra emelte.
Fölényes zongoratudása műveit olvasva vagy játszva is világosan feltűnik. Zongoraműveinek hangszíne igen csillogó, zenei mondanivalója mindamellett nagyon mély értelmű - sokkal mélyebb, mint Chopiné - és előremutató.
Année de Pélerinage - A vándorlás évei - sorozatában olaszországi és svájci élményeit fejezi ki, túlnyomórészt a hangulat és hangfestő programzene keretein belül.
H-moll szonátája már nem a régi formájú szonáta. Sok benne a fantáziaszerű rész. Parafrázisaiban (kifejtés) más szerzők műveinek fő motívumaiból lazán szőtt kompozíciót dolgoz ki. Consolations (vigasztalások) c. 6 zongoradarabja valóban a cím által megadott programját és feladatát teljesíti be.
Rapszódiák. Magyar rapszódiáiban zongorán különböző technikákat alkalmaz - cimbalom, tremoló, repetício -, anyaga főleg a népies műdal, de népdal is akad. Liszt még nem ismerhette az igazi magyar népdalt, a népies műdalt hitte magyar népdalnak. Nem ritkán fordul elő e virtuóz technikát igénylő zongoradarabokban a bővítet szekund hangköz, mely a verbunkosra és a cigányzenére mutat. Írt még 1 spanyol, és 1 román rapszódiát.
Magyar portrék c. sorozata - Petőfi, Deák, Széchenyi, stb. - rövid zongoraművek egymásutánja.
Késői zongoraművei már nem igényelnek csillogó technikát, viszont előremutatnak egészen a modern zenéig. Teljesen új hang jellemzi, elhagyja a dúr-moll rendszert, új harmóniai, distancia-jelenségek állnak elő - 8-10 terc egymás fölött -, dallamait hangközök szerint építi fel. Bartók ide kapcsolódik majd. Ide tartoznak: Csárdás obstiné (makacs), Csárdás macabre.
Új harmóniai jelenségek:
- Egészen közel kerül a magyar népzenéhez.
- Visszatekint az orgánumra és a Palestrina-féle akkordkapcsolatokra is.
- Egészhangú skála + hármashangzat felette.
- Szűkített szeptim + hármashangzat együtt.
- Mediánsokat alkalmaz - valamely hangsor III. foka.
- Belép az alsó és felső tercrokonság - a kvintrokonság helyett. Így jönnek létre ilyen harmóniafűzések: C-dúr-Asz-dúr-E-dúr-C-dúr - ezek basszusa bővített hármashangzat.
Szimfonikus költeményeinek száma 12. Berlioz szimfonikus költeményeitől abban különbözik, hogy nem történeteket mond el, hanem érzelmek kifejeződését - néha személyhez kapcsolódóan, ilyen pl. a Tasso. E művei úgy vannak felépítve, hogy nagyjából emlékeztetnek a szimfóniára, csak a tételek közt nem áll meg. Les Preludes, Tasso, Ideálok, Hungária, Hunok csatája, Mazeppa, Amit a hegyen hallani.
Szimfóniái nem régi értelemben vett szimfóniák. Programszimfóniák. Itt a tételek el vannak választva egymástól zárlattal. Dante szimfóniájában női kar, Faustban férfikar és tenor-szóló hangzik fel.
Egyéb művei: Krisztus c. oratóriuma a legkiválóbb művei közé tartozik. Másik oratóriuma a Szent Erzsébet legendája. Ebben helyenként „magyaros” anyagot dolgoz fel. - Szt. Erzsébet imája a „Hármat rittyent a rigó” dallamán hangzik. Szándéka volt az igazi magyar népdalt felkutatni, de ő ezt még nem végezhette el.
Miséi az Esztergomi mise és a Koronázási mise. Utóbbit Ferenc József megkoronázására írta. Requiem kisebb apparátusra van komponálva - ffi-kar, ffi-szólók, orgona, rézfúvók, üstdob. Sok orgonaműve közül emeljük itt ki Bach nevére írott BACH preludium és fuga és Ad nos ad salutarem undam c. műveit.
Esz-dúr zongoraversenyében még érezhető a tételes bontás, A-dúr zongoraversenye az első e műfajban, ahol nincs tételes bontás.
Dalai szerves folytatásai a Schubert-Schumann-féle irányzatnak, de túlnyomóan átkomponált dalok, nem strófikusak. A zongora programzeneszerűen kísér. Ha álmom mély, Loreley, Ha én dús király volnék, Csengj halkan dalom.
Kórusművei vegyesen egyházi, világi tárgyúak. Liszt Ferenc kb. 1200 művet komponált összesen.
A cigányzenéről írt könyvet. Ebben nevezi a bővített másodos skálát (l-t-d-ri-m-f-szi-l) magyar mollnak. Könyve egyébként telve van tévedésekkel. Nagy tekintélye miatt sokat ártott ezzel. A pesti zeneakadémiát Liszt Ferenc alapította.
A 19. században működtek még a következő zeneszerzők, kiknek munkássága valamilyen módon a magyar zeneművészethez kapcsolódik.
Volkmann Róbert (1815. Lomatzsch-1883. Budapest) német származású elmagyarosodott zeneszerző - részt vett a szabadságharcban - már kilencéves korában komponál, ügyes orgonista, hegedűs és (főleg) csellista. Ő volt a Liszt által alapított Zeneakadémia első zeneszerzéstanára.
Művészete a verbunkos alapján áll. Egy-két műve ismeretes, ezek a Vonószenekari szerenádok, melyek közkedveltek külföldön is, Visegrád szimfonikus költemény, és dalai.
Goldmark Károly (1830. Keszthely-1915. Bécs) élete nagy részét Bécsben töltötte, de működött Berlinben és Lipcsében is. Itt Mendelssohn és Schumann baráti körének tagja lett, kiváló hegedűművész. Részt vett a Gewandhaus koncertjein, és a konzervatórium tanára. Elsősorban a külföld méltányolta, s ez ma is így van.
Nagyszabású művei operái, a Sába királynője, Téli rege, Házi tücsök.
Igen közkedvelt Hegedűversenye.
Szimfóniái közül kiemelkedik a Falusi lakodalom, nyitánya a Sakuntala, mely a mitológiához kapcsolódik.
Bertha Sándor korán elkerült Párizsba, művei ott terjedtek el. A verbunkos anyagot úgy próbálja felhasználni, mint Bach a korálokat. Ebben a stílusban ír fugát, vonósnégyest, szonátát. Korán meghalt.
Horváth Attila, Sípos Antal a zongoramuzsikát Liszt irányában viszik tovább. Szabados Károly balettje a Viora.
Poldini Ede főleg az opera terén működik, a verbunkos zene elemeit összeköti az olasz művészettel. Művei: Farsangi lakodalom, Himfy, Csipkerózsika, A csavargó és a királylány.
Mihalovich Ödön a Zeneakadémia második igazgatója - Liszt az első. A Wagner–féle reformokat igyekszik a magyar zenére átültetni. Operája a Toldi.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A magyar opera kialakításával Ruzitska Ignác (1774.-1833.) zeneszerző és karmester már kísérletezett