Ugrás a tartalomhoz

A zene története/A dodekafónia

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A zene története

A dodekafónia

A dodekafónia[szerkesztés]

Arnold Schönberg (1874. Bécs-1951. Los Angeles) az újabb zenei fejlődés egyik kimagasló egyénisége. Tizenkét éves korában jól hegedült és hegedűduókat írt. Csellózni autodidaktikusan tanult, s utána csellószonátákat írt. Apja kereskedésében dolgozott, textiles volt. Mindössze 1 évet tanult, aztán abbahagyta. Egyetlen tanítója Zemlinsky volt, első előadott műve egy D-dúr vonósnégyes.

Eleinte az utóromantikához tartozott. Kiindulópontja Wagner Trisztán-jának kromatikája és enharmoniája. E korszakához tartozó mű ' (Megdicsőült éjszaka). Az először vonós-szeksztettre komponált művet, miután hírnevet szerzett vele, szimfonikus költeménnyé dolgozta át.

Ezután új komponálási módszernek érezte szükségét, s „el a tonalitástól” jelszóval áttért az atonalitás-ra. Az atonalitás szabad, ma sincs rendszerbe foglalva. E periódus művei: Jákob létrája - befejezetlen oratórium, vonósnégyesek, zenekari- és zongoraművek. Az atonalitás fogalma Kurt Westphaltól (1880) ered, ő a modalitást is ide vette. Nem dúr és nem moll, hanem atonális jelenségeket mutat ki Palestrinánál. Ma már csak Schönberg utáni műveket tartunk atonálisnak.

Később új iskolát teremtett, a Zwölftonmusik-ot. Útja így jellemezhető: pentatónia, modalitás, tonalitás, atonalitás.

A dodekafónia - tizenkét hangúság - megalapítója Josef Mathias Hauer osztrák néptanító. Elgondolásából Schönberg hozott létre új komponálási módszert, s e téren ez a lényeg. 1922-ben veszi át Hauer rendszerét, és az 1923-ban készült Fúvósötös óta dodekafon a zenéje. Fő jelszava: rendezés-reihe. A tonalitásban kiemelkedik a T - S - D. A dodekafóniában az egy oktávon belüli 12 hang egyenlő, a hangoknak egzisztenciájuk van, nem funkciójuk. Egy akkord szerepének meghatározásához nem szükséges még kettő, tehát összesen három hangzat. Minden hangzat önállóan létezik, ezt a hang magassága, időtartama, dinamikája határozza meg.

Reihe - széria, sor - alapján komponál a szerző. A reihe helyettesíti a hangnemet és a témát, így lesz a kompozíció atonális, atematikus.

A reihe 12 hangból álló sor négy változatban:

  1. Original,
  2. Retrograd (rákfordítás),
  3. Inversio (tükörfordítás),
  4. Inversio-Retrograd (tükörrák fordítás). Ez összesen 48 hang és 4 dallamtípus.

E négy dallamtípus transzponálható 12 hangmagasságra, ezáltal összesen 48 változat állítható elő. A hangok oktávhoz nem kötöttek, egy hang bármelyik oktávban felírható. Hangközök nincsenek, csak félhangtávolságok.

Schönberget szakmai előrehaladásában segítette Mahler és R. Strauss. Műveinek bemutatói nem egyszer botrányba torkolltak. Az első ilyen ’Schönberg-botrány’ 1907-ben a Kamaraszimfónia bemutatása közben zajlott le. További művei közül néhány: Pierrot lunaire, Pelleas. Mózes és Áron c. operájának szövegét is ő írta, zenéje befejezetlen maradt. Végrendelete szerint prózában fejezik be előadását. Ez az előadásmód nem hat rosszul, mert az első két felvonásban is beszél a kórus. Ez a beszéd meghatározott ritmikával, mint egy szólam jelentkezik. A hangmagasságok megközelítően meghatározottak. Ez a sprechtgesang - énekbeszéd. Ez elég nehezen megvalósítható technika. A II. világháború végén írta meg - a zsidók üldözésének emléket állítandó - Varsói gettó (vagy: Aki túlélte Varsót - nincs végleges magyar fordítása) c. művét. Modern zsoltár c. műve mindössze 89 ütem, de befejezettnek hat.

Hangszerelés területén sok újat hoz: gitár, mandolin, harmónium a zenekarban. Kiváló zenei író. Összhangzattant írt. Verseket írt, és kiváló festő.

Alban Berg (1885-1935) és Anton Webern (1883-1945) osztrák zeneszerzők Sch. módszerét továbbfejlesztik. A szeriális technikát Karlheinz Stockhausen (1928. Mödrath) és Pierre Boulez (1925. Montbrison) fejlesztik ki teljesen. Előbbi behatóan foglalkozik a musique concrète-tel, - kokrét zene - utóbbi célja a zenei anyag racionális megszervezése. Ők a Schönberg technikájában még helyet kapó régi - klasszikus, romantikus - elemeket (pl. a ritmust) is szériába rendezik. Így jön létre az időintervallum, időskála. A szeriális zene „partitúrái” időtengelyt is tartalmaznak. Minden matematikai alapon történik. A szerialitás nem stílus, hanem módszer.


◄--- Előző lap:Utóimpresszionista stílus                             ---► Következő lap:A 20. század orosz zeneszerzői

Jegyzetek[szerkesztés]