Ugrás a tartalomhoz

Növények/K/Közönséges lucfenyő

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | K
A lap mérete: 5677 bájt

Növények

Közönséges lucfenyő

Közönséges lucfenyő
(Picea abies, | Piceae turio recens } fajok
Drog Piceae aetheroleum,
Más neve(i): '
A a fenyőfélék családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj.
Hazája Észak- és Közép-Európa; leginkább az Alpok és a Kárpátok 800 és 1800 méter közötti területein alkot zárt erdőségeket. Az eurázsiai tajga három meghatározó fafajának egyike. Nálunk az Alpok nyúlványain őshonosnak tartják.
Elérheti az 50 méter magasságot, törzsének átmérője a 2 métert. Törzse egyenes, koronája többnyire sűrű, kúp alakú. Ágai örvökben, vízszintesen állnak, a végükön a hajtások idővel mindinkább lecsüngenek. A szabadon, nem csoportosan élő egyedek alsó ágai a földig is leérhetnek, és nem ritkán le is gyökereznek. A sűrű erdőkben az alsó ágak fokozatosan elszáradnak és a törzs felkopaszodik. Kúp alakú koronáján kevésbé marad meg a hó, nagy része lepereg.
Sötétzöld, keskeny, kemény tűlevelei a hosszúhajtásokon egyesével, szórtan, a törpehajtásokon körkörösen vagy fésűszerűen állnak. Az 1-2,5 cm hosszú, 1 mm széles, szúrós hegyű levelek négyélűek, mindegyik oldalukon alig látható levegőnyílásokkal.
Tobozai felfelé állnak, majd ősszel, amikorra megérnek, lecsüngenek, és egészben hullanak le, ekkor már 15 cm hosszúak. Vörösesbarna, esetleg szürke kérge vékony csíkokban válik le.
30-40 méter magas, hengeresen kúpos koronájú fa. Termése a nemzetségen belül nagynak számító, 8–16 cm hosszú („szivartoboz”).
Magashegységekben állományképző („fenyőöv”). Életkora elérheti az 500 évet. Bolygónk egyik legidősebb ismert élőlénye "Az Öreg Tjikko", a szénizotópos kormeghatározás alapján 9550 éves.
Páraigényes, eredeti termőhelyének megfelelő hegyvidéki klímát és üde talajt kíván. Száraz, sovány talajra, nagyvárosokba nem való; száraz levegőn több betegség és a lucfenyő-gubacstetű (Adelges abietis) támadja meg.

Hatóanyag

illóolajában bornil-acetát, dipenten, pinenek, camphen, terpinen, limonen, mircen, phellandren, picein, cserzőanyagában piceatannol, piceatannol-mono- és -diglikozid, gyantában abietinsav és származékai találhatók.
Gyógyhatása(i): fiatal ágvégeiből és tobozaiból köhögéscsillapító szirup készíthető, illóolaja reuma ellenes fürdőbe vagy légfrissítő, légzőszervi betegségek esetén légúti tisztító, hurutoldó.
Kozmetikai iparban is hasznosítják. Fenyőgyantának is használható.


Fajtái, kertészeti változatai

Igen sok fajtájának főleg koronaformája különbözik az alapfajétól. Többségüket csak gyűjteményes kertekben ültetik.

Cranstonii

- Finedonensis – A 19. század végén, Angliában fejlődött ki. 10-15 méter magasra nő. Fiatal hajtásai májusban világossárgák–sárgászöldek, majd fokozatosan megzöldülnek, illetve barnás árnyalatúvá válnak, mintha megperzselődtek volna. Ágai vízszintesen állnak; kúpos koronája fölfelé egyenletesen keskenyedik. Végálló, világosbarna tobozai lecsüngenek. Az alapfajnál sokkal kényesebb: szélvédett helyet, párás levegőt, üde, morzsalékos talajt igényel. A tűző nap megégeti. A fiatal oltványokat támaszték mellett kell nevelni addig, amíg sudaruk ki nem fejlődik.

Inversa

- Angliában fedezték fel a 19. században. Sudara gyakran ferdén feláll vagy akár le is konyul, ezért karózni kell, akkor 10-15 méter magasra is megnőhet. Sűrűn álló ágai zuhatagszerűen lecsüngenek, a törzset teljesen eltakarják. Vastag tűlevelei fényeszöldek. Nagy humusztartalmú talajt, párás levegőt, félárnyékot kíván.

Kámon

- Amint neve is mutatja, a Kámoni arborétumban keletkezett, méghozzá a 'Cranstonii' változat mutációjaként. Ez a törpe növésű fajta még tízéves korában is csak mintegy fél méter magas és kétszer olyan széles. Hajtásai vörösbarnák, tűlevelei sűrű örvekben állnak. A szárazságot elég jól tűri.

Little Gem

- Lapított félgömb alakú, törpe fajta.

Maxwellii

- 1-1,5 m-es, kezdetben lapított félgömb, később kúp alakú törpefenyő, a hajtásokon előreálló, merev tűlevelekkel.

Nidiformis

- Alig 1 méteres. Fiatalon ágai vízszintesen nőnek; ilyenkor középen kissé bemélyedő lapult gömb alakú, fészek formájú. Később kifejlődhet a vezérhajtása, ilyenkor tömzsi kúpformát vesz fel. Friss levelei sárgás-, később világoszöldek. Sziklakertbe alkalmas, az előző fajtához hasonlóan. Párás levegőt és nedves talajt igényel, tehát nyáron öntözni kell.

Ohlendorffii

- Előbb gömbölyded, majd szabálytalanul széles kúp alakú, lassú növekedésű fenyő, felfelé növő, sűrű ágrendszerrel. 6–8 m magas lesz.

Tompa

- Széles, tömött kúp alakú törpefenyő, keskeny, sötétzöld tűlevelekkel. A cukorsüvegfenyőre hasonlít. Magyar fajta.

Lásd még: Közönséges lucfenyő

Magyar Wikipédia: Közönséges lucfenyő


A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges lucfenyő témájú médiaállományokat.