Ugrás a tartalomhoz

Ido nyelvkönyv/1. lecke

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Az ábécé

[szerkesztés]

Az idó nyelv ábécéje 26 betűből áll, melyeken – a magyartól eltérően – nem használunk ékezeteket, ezért igen könnyen gépelhető bármilyen eszközön.

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z

A betűk neveit mássalhangzók esetén egy -o hanggal bővítjük: a, bo, co, do, e, fo, go, ho, i, jo, ko, lo, mo, no, o, po, quo, ro, so, to, u, vo, duopla vo, xo, yo, zo.

A kiejtés

[szerkesztés]

A nyelv kiejtése fonetikus, a hangok nagy része megegyezik a magyarral (a kiejtés az IPA jeleivel jelölve).

A mássalhangzók közül a b [b], c [ʦ], d [d], f [f], g [g], h [h], k [k], l [l], m [m], n [n], p [p], r [r], t [t], v [v], x [ks], z [z] kiejtése teljesen megegyezik a magyar hangokéval. A többi mássalhangzót a következőképpen ejtjük:

  • ch megegyezik a magyar cs hanggal [ʧ]
  • j ejtése megfelel a magyar zs kiejtésének [ʒ]
  • qu leginkább az angol qu-ra hasonlít, egy k és egy rövid, félhangzós u kapcsolata [kw]
  • s mint a magyar sz [s]
  • sh megegyezik a magyar s hanggal [ʃ]
  • w rövid, félhangzós (majdnem v-nek hallatszó) u hang [w]
  • y mint a magyar j [j]

A magánhangzók közül az a kiejtése olyan, mint a palóc nyelvjárás rövid a-ja [a]. Az e betűt mindig zártan ejtjük, tehát nem felel meg a magyar nyílt e-nek [e]. Az i, o és u hangok teljes egészében megegyeznek a magyar kiejtéssel [i], [o], [u], azzal a kikötéssel, hogy hangsúlytalanul, magánhangzók előtt félhangzóvá válhatnak [j], [w].

Két diftongust találunk a nyelvben, ez az au és eu hang [aw], [ew]. Ezek nagyon hasonlítanak a magyar párjukhoz, azzal a nagy különbséggel, hogy nem elválasztandók.

A hangsúly

[szerkesztés]

A hangsúly általában az utolsó előtti szótagon van (pl.: amata, kredita, finota, espereble, facinda, joyo, boao, muzeo, heroo, dio, duo), két kivételtől eltekintve:

  • a főnévi igenév az utolsó szótagon hangsúlyos (amar, kredir, finor);
  • azoknak a szavaknak, amelyeknek utolsó előtti szótagja –i vagy –u hangra végződik és ezeket valamilyen magánhangzó követi, azoknak a hangsúlya egy szótaggal előrébb tolódik (folio, lilio, mentio, Italia, akademio, melodio, aquo, linguo, potuo, revuo).

Gyakorlatok a kiejtésre

[szerkesztés]

Ka vu ja lernas la nova linguo internaciona?
[kaˈvuʒa ˈlernas laˈnova ˈlingwo internaʦiˈona]

Me komencis studiar ol ante kelka dii, e me trovas, ke ol esas vere tre facila.
[mekoˈmenʦis studiˈar olˈante ˈkelka ˈdii, eˈme ˈtrovas, ke olˈesas ˈvere trefaˈʦila]

Omna-die me lektas texto dum un horo; me sempre lektas laute.
[ˈomnadie meˈlektas ˈteksto dum unˈhoro; meˈsempre ˈlektas ˈlawte]

Ka vu komprenas to?
[kaˈvu kompˈrenas to]