Heraldikai lexikon/Családi tábla

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Névváltozatok:
nemzetségi rajz (Gyarmathy 117.), táblázat (Nagy VII. 97.), leszármazási táblázat (Nagy VII. 97.), származási táblázat (Nagy I. 18.), leszármazási fa (Nagy IX. 317.), leszármazási-rend (Nagy IV. 24.), leszármazási kimutatás (Nagy IV. 112.), származási fa (Mocsáry Lajos: A magyar társasélet. Pest, 1855. 124., Nagy VII. 472.), származati tábla (Nagy VII. 432., Thallóczy Turul 1897/2. 80.), ősfa (Forgon 73.), törzs-fa (Nagy VII. 491.), nemzetségfa ( Bev. Tört. 24.), nemzedékrend (Nagy IV. 22), őstábla (Tört. Segéd. 104.), családi leszármazás (Nagy I. 51.), család-kimutatás (Nagy III. 420.), származási kimutatás (Nagy IV. 6.), ágazat (Nagy IV. 12.), leágazás (Nagy IV. 118.), genealogia (Nagy VII. 549.), vérségfa (Bárczay, előszó), pedigré

de: Stammtafel, Stammbaum, en: pedigree chart, family tree, cs: rodokmen, la: arbor genealogica, arbor gentilitia
Rövidítések

"4. R o k o n s á g. Ez háromféle: természeti vagy vérségi (carnalis), törvényi (legalis), és egyházi vagy lelki (spiritualis). --
    a) A' vér-rokonság olly személyek összeköttetése , kik egy közös törzsöktül származnak , 's közönségesen egy élőfát (arbor) képeznek, mellyen jegyzésre méltók az ágak (latin szerint linea) és izek (gradus). Az ág a' vér-rokonságban vagy igenyes (recta) az az olly személyek' sora, kiknek egyike a' másikat nemzette mint az apa, fiú, unoka stb; vagy nem igenyes vagy oldalág (obliqua seu collateralis) az az : olly személyek' sora, kik jóllehet közös törzsöktűl erednek, de egyike a' másikat nem nemzette p. o. a' gyermekek kezdődnek közös apán vagy anyán, de ők megint ágakra oszlanak. Az oldalág kétféle: egyenlő, midőn mind a' két igenyes ágban ugyanannyi személyek vagynak ; nem egyenlő, midőn egyikben a' kettő közül több személyek vagynak. Az ágban izek jönnek elő, mellyek alatt értődik a' személyeknek egymástóli távolságuk.
    Könnyebbi érthetés végett, reméllem. többek előtt nem lészen kedvetlen dolog, áttekinthetni Huszty után név szerint a' nemzedékek ágait:"

(Gózony 105.)

A Kende család kapcsos családi táblája Nagy Ivánnál (VI. 185. l.)
I. A genealóogiában használt különféle családi tábla típusok. Az első sorban a szülők (A, B) vannak, akik kapcsolatát különféle karakterekkel lehet jelölni: =, x, m (la: matrimoinium, en: marriage 'házasság') vagy alul egymással össze is lehet kapcsolni őket, mint az utolsó esetben. A szülők alatt a gyermekek (C, D) vannak. II. A genealógiában a rokonsági koefficiens és a beltenyésztési koefficiens kiszámításánál használt családi tábla, ahol külön-külön nyíl vezet minden szülőtől (A, B) annak minden gyermeke (C, D) felé. A nyilak (és azok iránya) tehát az egyének genetikai részesedését fejezik ki az utódaikra vonatkozóan. III. A genetikában a családfa-elemzésnél használt családi tábla.

Családi tábla, a genealógiai táblák egyik fajtája. Némileg elavult (népszerű) megnevezése a családfa, ez azonban inkább a művészien kivitelezett, általában fa alakjában ábrázolt leszármazásra vonatkozik. A családfánál tehát nagyobb súlyt fektetnek a művészi ábrázolásmódra, de a történeti hűség megőrzése mellett. A családi tábla a gráfelmélet értelmében irányított gráf, azaz (az elágazásoknál) különbséget teszünk az A-ból B-be és a B-ből A-ba menő élek között. Családfáról a genealógiában csak akkor beszélünk, ha azt fa alakban ábrázolják. A családfa abban is különbözik a családi táblától, hogy felülről lefelé húzódik.

A családi táblák elrendezésüket tekintve négyfélék lehetnek: 1. az ős alul van, mint a hagyományos családfán és felfelé haladva szétágazik, mint egy fa. 2. Az ős van felül, mint a modern családi tábláknál és lefelé haladva az utódoknál szétágazik. 3. Az ős bal oldalom van és a tábla jobbfelé tünteti fel az utódokat. 4. Az ős középen van és az utódokat fokozatosan körkörösen tüntetjük fel generációk szerint. Ez szokatlan ábrázolási müdszer, főként a biológiában alkalmazzák, a többihez képest a legkevésbé tetszetős, de a helyet vele lehet a legjobban kihasználni, ami nagyobb családok ábrázolásánál előnyös.

A családi tábla tulajdonképpen a leszármazási tábla kivonata, mely csak a férfi utódok leszármazóit, azaz az azonos családi név viselőit, követi nyomon. A jogban a három vagy négy generációra kiterjedő családi táblát örökségi táblának (de: Erbspiegel) nevezték. A családi tábla a vizsgált egyénnek (rendszerint) csak a férfi utódait, lemenőit ábrázolja, akik a család nevének az átörökítői, ami az adott család történetének az alapját képezi. Nemcsak egy ágat tarlamaz, mint az őstábla, hanem az egyén összes férfi utódát (a család összes ágát). Általában feltünteti az apák lányait is, de az ő további családi kapcsolataikat nem követi nyomon (ellentétben a leszármazási táblával). Ha az ősöket nem grafikusan, családi táblán ábrázolják, hanem jegyzékszerűen, családi jegyzékről beszélünk.

A modern családi táblákon a család ősét legfelül helyezik el, majd az egyes generációk tagjai (általában) egy vonalban állnak, kapcsos zárójeleken vagy vonalas elágazásokon belül, de másféle megoldások is lehetségesek. Az azonos keresztnevűek sorrendjét a családi táblán római (vagy arab) számokkal (vagy másféle ősszámokkal) jelzik. Az egyes családtagok élettertamát vagy előfordulásokat a forrásokban évszámokkat tüntetik fel, és gyakran megadják az adott személy legfontosabb funkcióját, rangját és feleségének a nevét is a rá vonatkozó említett adatokkal. A házassági kapcsolatok ábrázolására a családi táblának egy külön változata is használható, mely azonban már inkább a sógorsági táblák közé tartozik.

A családfáknak különféle grafikus megvalósítása lehet. A legegyszerűbb genealógiák sematikus ábrák (sémák, diagramok, táblák), mindössze néhány vonalból (és körből) álltak. Megtalálhatók a legrégibb kéziratos anyagokban és tudományos munkákban (pl. Bél Mátyásnál). Alulról felfelé, fentről lefelé vagy balról jobbra haladnak.

A modern genealógiai táblázatokban egyaránt fel kell tüntetni a férfi és női utódokat, amire a középkorban még nem fekettek nagy súlyt. Különféle genealógiai jelekkel és rövidítésekkel meg lehet adni a születést (*), a házasságkötést (), a halálozást (†), temetést (□) stb. és ezek dátumát. Újabban feltüntetik a társadalmi és vagyoni állásra, az iskolázottságra, képzettségre vonatkozó adatokat is. A genealógiai jelek sokáig nem voltak egységesek és részben ma sem azok. A családfa genealógiai adatainak kiegészítéseként szolgálnak a családtagok személyi lapjai, melyek részletesebb adatokat és rövid életrajzokat is tartalmaznak az adott személyről.

A családi táblához hasonló ábrázolásmódot haszálnak a kriminológiában, az orvosgenetikában, a taxonómiában stb. a jobb áttekinthetőség és a rejtett összefüggések felismerésére érdekében. Propagandacélból családfa-alakú ábrázolások is előfordulnak. Ilyen volt a magyar jakobinusok vezéreinek 1795. 3. 20-i kivégzése után készült propagandalap, mely a mozgalom vezetőinek portréit családfaszerűen tüntette fel és rang szerint sorolta be őket.