Fájl:Tomka Szászky János 5.jpg
Eredeti fájl (1 600 × 1 256 képpont, fájlméret: 1,08 MB, MIME-típus: image/jpeg)
Összefoglaló
[szerkesztés]A Dunán túli kerület
Tomka Szászky János történelmi atlasza az első olyan Magyarország-atlasz, amely történelmi térképeket is tartalmaz. A XVIII. századtól figyelhető meg a történelmi hitelességre törekvés a térképkészítésben, ezért unikum a Képzőművészeti Kiadó szép külsejű kötete. A szerző sokoldalú polihisztora századának, Bél Mátyás tanítványa és munkatársa, evangélikus líceumi rektor, aki tudományát a német pietista pedagógia egyik központjában, Jénában csiszolgatta. Igazi hungarus értelmiségi, bizonyosan szláv ősökkel, aki egy Zólyom melletti faluban született.
A címlap középpontjában Mária Terézia, fején a szent koronával, mögötte két oldalt Minerva és Mars. Környezetében magyar nemesek és katonák állnak, akik nagy odaadással védelmezték trónját. Bensőségesség árad a képből: a két királynőhöz közelebb álló alak a trón felé fordul, míg a két távolabbi fegyverrel a kézben, óvó tekintettel néz két irányba. Vitam et sanguinem!
A történeti térképek legfontosabb forrása Anonymus Gesta Hungarorum című munkája, amely 1746-ban jelent meg először. Bél Mátyás írt hozzá előszót, s ez ösztönzőleg hathatott Tomka Szászky János térképszerkesztő munkájára, mert a Névtelen Jegyző szinte minden topográfiai adatát igyekezett térképre vinni. Például a fentebb látható, amely a honfoglalást követő magyar letelepedést ábrázolja (Hungaria seu Turcia in Octo capitaneatus divisa). Itt a legteljesebb az anonymusi névanyag. Így került a térképre Munkács, vagy a Szabolcs vezér által felépített Szabolcs (Zobolsu) vára. A "kapitányságoknak", azaz a hét honfoglaló vezér szállásterületének ábrázolása viszont nem Anonymusra megy vissza, hanem egy 14. századi krónikára, amit Thuróczy is átvett. A szerző nyolc kapitányságot ír le, minden bizonnyal Bíborbanszületett Konstantin alapján, aki szerint a kabarok csatlakozásával nyolc magyar törzs lett. Nyolcadikként azonban mégsem a kavarokat (kabarokat) tünteti fel, hanem a kunokat, a Duna-Tisza közé helyezve őket. A szállásterületek határai persze önkényesek, igazodnak a korábbi avar és morva fejedelemségek ugyanebben az atlaszban ábrázolt szerkezetéhez.
A középkori Magyarország, hercegi és királyi részre, valamint 72 megyére felosztva - ez a címe a következő térképnek. A dukátus Árpád-kori területe jól látszik a térképen más színnel elkülönítve a Tiszántúlon. A vármegyéket böngészve pontatlanságokra bukkanunk (Bodrog, Torontál), illetve nem létezővel is "gazdagodik" a magyar történelem (Haran). Az elemzők felhívják a figyelmet, hogy Erdélyt milyen távolságtartóan kezeli a szerző. Ennek oka az lehet, hogy 1751-ben, mikor Tomka Szászky megalkotja mappáját, Erdély már több mint 200 éve külön életet élt. A török kiűzése után a Habsburgok nem egyesítik Magyarországgal, s ez lecsapódott a történeti tudatban is.
Kiválasztott utolsó előtti térképünk tulajdonképpen a XVIII. századi, "korszerű" állapotokat tükrözi: "A mai Magyarország, két részben és négy kerületre felosztva". A két részre való felosztás Alsó- és Felső-Magyarországot jelenti, ami már a XVI-XVII. században is szerepelt, de pontos meghatározásuk a XVIII. században történt. Alsó-Magyarország a mai Dunántúlt, a Duna-Tisza közét és a nyugat-felvidéki megyéket foglalta magába, míg Felső-Magyarország az északkeleti megyéket és a Tiszántúlt. Közöttük a határt Szepes megye nyugati határától déli irányba húzott vonal képezte. Alsó- és Felső-Magyarország megosztozott a négy kerületen. Alsóhoz tartozott a Dunán túli és Dunán inneni, míg Felsőhöz a Tiszán inneni és Tiszán túli. A kerületek az 1723. évi országgyűlésen kaptak fontos igazságszolgáltatási funkciót, ekkor állították fel ugyanis a "kerületi tábla" elnevezésű bírói testületeket, amelyek illetékessége értelemszerűen a kerületbe tartozó vármegyékre terjedt ki. Ezen a térképen a szerző nagyobb gondot fordít Erdély ábrázolására, mivel jelöli a három "nemzet" - magyar, székely, szász - területét (comit. Hungaror., sedes Siculorum, sedes Saxonum)
Befejezésül fókuszáljunk szűkebb pátriánkra! A fentebbi térkép a második, Dunán túli kerületet mutatja 13 megyére felosztva. Igaz, ez sem pontosan így van, mert Esztergomot 1723-ban a Dunán inneni kerülethez sorolták, Pilis megye pedig ekkortájt már Pest megye része volt. A térképen két Bécsből induló főútvonalat jelöltek. Az egyik Sopron, Kanizsa, Pécs érintésével halad Eszékre, a másik Óvár, Győr, Buda, Paks Mohács útirányon Belgrád felé. Utóbbi Esztergom vármegyén fut keresztül, ez minden bizonnyal a 10-es út. Dorogon át, amit, mint középkortól fontos postaállomást, jelöl is a térkép. Párkány, Nyerges, Bátorkeszi "van még térképen" Tomka Szászkynál a megyében, no meg persze Gran, ahol a Graner lakik!
Tomka Szászky János térképgyűjteménye igazán érdekes böngésznivaló a múlt, a földrajz iránt érdeklődők számára. Értékes elemzések, tanulmányok egészítik ki, amelyek még érthetőbbé teszik a békés újjáépítés korszakának számító Habsburg királynő uralmi idejét. Mindenkinek szívből ajánlom!
(Forrás: Tomka Szászky János Magyarország első történelmi atlasza, Képzőművészeti Kiadó, 2004.)
Licenc
[szerkesztés]Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján:
Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. |
Fájltörténet
Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.
Dátum/idő | Bélyegkép | Felbontás | Feltöltő | Megjegyzés | |
---|---|---|---|---|---|
aktuális | 2014. június 17., 15:34 | 1 600 × 1 256 (1,08 MB) | Szegedi László (vitalap | szerkesztései) | A Dunán túli kerület Tomka Szászky János történelmi atlasza az első olyan Magyarország-atlasz, amely történelmi térképeket is tartalmaz. A XVIII. századtól figyelhető meg a történelmi hitelességre törekvés a térképkészítésben… |
Ezt a fájlt nem lehet felülírni.
Fájlhasználat
Az alábbi lap használja ezt a fájlt: