Fájl:Számszeríj felhúzó horgok, 15. sz. Csákberény.png
Számszeríj_felhúzó_horgok,_15._sz._Csákberény.png (560 × 557 képpont, fájlméret: 641 KB, MIME-típus: image/png)
Összefoglaló[szerkesztés]
Leírás |
Számszeríj felhúzó horgok |
---|---|
Forrás |
Archaeologiai Értesítő. 1952. [1] |
Dátum |
|
Szerző |
Kalmár János: Számszeríj felhúzó horgok a XV. századból. 67-68. |
Engedély |
|
A középkori számszeríj rétegezett szarulemezekből összeragasztott ívből álló, ágyazattal és tusával ellátott nagyobbméretű íj volt. Az ágyazat vájatában található az elsütő szerkezet, amelynek legfontosabb alkatrésze a csontból faragott dió volt. A dió alkotóján kivájt csatornába az ív húrkötegből álló felajzott idege került. Az alsó (ellentétes oldalon levő) vájatba pedig a lehúzó karnak, a ravasznak rövidebb vége feküdt be, ami a dió elfordulását akadályozta meg.
Felhúzás előtt először a diót kézzel hátra kellett forgatni mindaddig, míg a lehúzó kar kisebbik karjának vége a dió alsó vájatába be nem ugrott. A diót ebben a helyzetében a lehúzó karra ható nyomás rögzítette. Ezután került sor a felajzásra, illetve felhúzásra. Lövéskor a lehúzó kart, a ravaszt a tusához szorították, miáltal annak kisebbik karja kiemelkedett a dió vájatából, a dió szabadon elfordulhatott és így a ráakasztott húrköteg előrecsapódásával kiröpítette a nyílvesszőt.
Az ágyazat felső szintjén kivájt csatornába fektették a nyílvesszőt. Ennek leesését a tusára erősített, a dió felett áthajló rugózó fémlemez-nyelv akadályozta meg. Az ágyazat elülső részére erős szíjkötéssel felerősített vaskengyel került, amely a kézi erővel történő felhúzásakor a lábfej befogadására szolgált.
A számszeríj felhúzására a kéz ereje, illetve a láb kinyújtásakor kifejtett erő nem volt elegendő, ezért a harcosnak vagy pedig a vadásznak kisegítő készségre volt szüksége.
XV. századbeli ábrázolásokon megfigyelhetjük hogy a számszeríjat kezelő harcos ülő helyzetben, mindkét lábát az ívnek feszíti, a húrt pedig mindkét kezébe fogja és hátrafelé húzza a dió csatornájához. Igen egyszerű eszközzel segítettek magukon: az övre felfüggesztett vashoroggal, amelynek segítségével állva is fel lehetett húzni a számszeríj idegét. A számszeríjat lefelé fordították, kengyelébe (étrier) behelyezték a lábfejet, az ideget pedig beakasztották az övön függő horogba. A lábat mindaddig nyomták a föld felé, míg az ideg a dióba nem kapcsolódott (XIX. t. 3).
Ezen meglehetősen ritka felhúzó horgokból (ném. Spannhacken, franc. crochet) a Történeti Múzeum fegyvertára három példányt őriz (a naplóba vaslakatként bevezetve). A horgokat a dunántúli nagyobb erdőségekben találták. Ebből arra következtetünk, hogy vadászok használták. Boeheim szerint ilyen felhúzó horogpéldányt a párizsi Tüzérségi Múzeum gyűjteménye őriz.1 [1 Boeheim: Waffenkunde 410.]
Használatuk a XVI. század elejéig tartott, amikor ezeket a motollás, csigakerekes (angol), majd pedig a forgattyús (német) — régi magyar nevén tekervény — felhúzókészülékek váltották fel.
A csákberényi erdőségben talált felhúzó horog hossza 130, a forgó henger hossza 50 mm, tehát ez a felhúzó horog 50 mm széles hevederszalagra vagy bőrszíjra volt felfüggesztve. A henger átmérője 25 mm. A forgó hengeres tag beiktatásai két célt is szolgált. Az áthajlított hevedernek vagy szíjnak húzásánál történő igénybevételét nagyobb felületre vitte át, másrészt pedig elfordításnál az esetleges csúszást elhárította ezáltal a heveder vagy szíj kopását kiküszöbölte, élettartamát meghosszabbította. A felhúzó horog oldalkeretét három pálcatag merevíti (XIX. t. 2.). A kiskajdacsi horog rövidebb, hossza mindössze 100, a beiktatott hengeres tag hossza 55 mm, átmérője az előbbi példánnyal azonosan 25 mm. A harmadik példány számnélküli darab, valószínűleg szintén Csákberényből származik, hosszai 90, a hengeres tagé 46 mm, átmérője 22 mm. Mindkét példány két-két pálcataggal merevített (XIX. t. 1.).
Ezen utóbbival csaknem azonos képet találunk a bécsi Művészettörténeti Múzeum XV. századából származó egyik kártyafigurájának számszeríjas lövészén.2 [2 Franzenschuld, Jahrbuch d. Kunsthistorischen Sammlungen d. allerhöchsten Kaiserhauses, Bp. II. 1884, 98.]
A kártyalap értékszáma V-ös, színe fehérrel és pirossal hétszer vágott magyar címer. A kártyalapon ábrázolt lövész (Schütz) számszeríját lövésre készen tartja, baloldalán az övre akasztva függ rövid, késszerű kardja (Bauernschwert, Hauswehr), előtte pedig az alul kiszélesedő testű, nyílvesszőket tartó tegez. Elől a test közepén találjuk az övön a számszeríj felhúzó horgot, fehér bőrre, valószínűen ebben az esetben szövött hevederre függesztve (XIX. t. 4.).
1430—1440 körüli évekből származó egyik kódex számszeríjas harcosának övéről a felhúzó horog függ alá. A kilövendő nyílvesszőre puskaporos zsákocska van kötve, tehát gyújtó nyilat lő ki, nyilvánvalóan ostromlott vár területére (XIX. t. 5.)3 [3 Essenweis, Quellen zur Geschichte der Feuerwaffen. В. I. tábla, f. kép. Hauslab-féle gyűjteményben Bécsben. Vö.: Demmin, 904.]
További XIII—XIV. századi ábrázolásokat Demmin közöl művében (a prágai Welislaw-féle képes bibliából).4 [4 Demmin, Die Kriegswaffen, 902.]
Violiet le Duc munkájában számszeríjas harcos képét látjuk, öve elején függő horoggal húzza fel a fegyverét. Violiet a horgot füllel ellátott, meghajlított végű, egyszerű vaspálcaként ábrázolja, eredetiben nyilván nem látott ilyen eszközt és így hamis képet nyújt róla.5 [5 Violiet le Duc, Dictionnaire Raisonné du mobilier français, 420—421.] Ezzel az egyágú horoggal számszeríjat felhúzni nem lehet.
Az V. és VI. kötetében megadott rajzokon már kétágú horgok szerepelnek, de itt sem az eredeti példány után, hanem elképzelés szerint.6 [6 Violiet, i. m., V. k. 22. 24. 25.; VI. k. 141]
Eredeti felhúzó horogpéldányokat a külföldi fegyverrégészeti szakirodalom nem közöl.[2]
Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján:
Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. |
Fájltörténet
Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.
Dátum/idő | Bélyegkép | Felbontás | Feltöltő | Megjegyzés | |
---|---|---|---|---|---|
aktuális | 2018. február 24., 12:48 | 560 × 557 (641 KB) | Szegedi László (vitalap | szerkesztései) | {{Összegzés | Leírás = Számszeríj felhúzó horgok | Forrás = Archaeologiai Értesítő. 1952. [http://real-j.mtak.hu/370/1/ARCHERT_1952_079.pdf] | Dátum = | Helyszín = | Szerző = Kalmár János: Számszeríj felhúzó horgok a XV. századból. 67-68. | Feltöltötte = | Engedély = | Változatok = }} A középkori számszeríj rétegezett szarulemezekből összeragasztott ívből álló, ágyazattal és tusával ellátott nagyobbméretű íj volt. Az ágyazat vájatában található az elsütő szerkezet, amelynek legfontosabb alkatrésze a csontból faragott dió volt. A dió alkotóján kivájt csatornába az ív húrkötegből álló felajzott idege került. Az alsó (ellentétes oldalon levő) vájatba pedig a lehúzó karnak, a ravasznak rövidebb vége feküdt be, ami a dió elfordulását akadályozta meg. Felhúzás előtt először a diót kézzel hátra kellett forgatni mindaddig, míg a lehúzó kar kisebbik karjának vége a dió alsó vájatába be nem ugrott. A diót ebben a helyzetében a lehúzó karra ható nyomás rögzítet… |
Ezt a fájlt nem lehet felülírni.
Fájlhasználat
Az alábbi lap használja ezt a fájlt: