Fájl:Perneszi Pálné Szapolyai Orsolya († 1500) sírköve, porvai pálos kolostor.png

Perneszi Pálné Szapolyai Orsolya (†1500) sírköve

Porva, pálos kolostor

Irodalom: Lővei Pál: A középkori magyar királyság pálos kolostoraiból ismert sírmelékek. In: Építészettörténeti írások Guzsik Tamás emlékére. Összeállította Katona Vilmos. Budapest, 2019. 121-147. [1]

Perneszi Pálné Szapolyai Orsolya (†1500. április 12.) sírlapja

A szokatlanul lilás színezetű vörös márványból faragott sírlap a középkori pálos kolostortemplom maradványait magában foglaló barokk plébaniatemplom szentélyében talalható, az északi falba falazva (a XIX. század közepén mar ugyanitt volt, feltehetően a templom újjáépítésekor helyezték ide). Keretén a jobb felső sarokban kezdődő, reneszánsz kapitális betűtípusú, vésett körirat, amely a belső mezőben végződik: EPITHAPHIV(m) AD MAR(m)ORE(m) D(omi)NE VRSVLE RELICTE Q(von)DA(m) PAVLI PENEZI SORO(r)II ET Q(von)SA(n)GVI(n)E Q(von)DA(m) SPECTABILIS ET MAG(n)IFICI D(omi)NI STEP(ha)NI D(e) ZAP°LIA CO(m)ITIS PE(rpe)TVI TER(r)E SCEPVSI(ensi)S AC REG(n)I V(n)GA(r)IE PALATI(ni) FV(n)DATO(r)IS HVI(vs) CLAVSTRI B(ea)TE MA(r)IE VIRGI(ni)S D(e) PO(r)VA Q(ve) OBIIT SABATO DIE AN(te) D(omi)NICAM I(n)VOCAVIT AN(n)O D(omi)NI MCCCCC. A halálozás napja: húsvét előtti szombat (sabbatum die ante Dominicam), 1500-ban április 12. A homorlattal mélyülő mezőben domborművű ábrázolás: karikáról kettős szalagon függő, csücskös talpú, felső sarkain ferdén levágott, alló címerpajzs, fölötte és alatta kétoldalt bojtban végződő, kígyózó szalagok. A cimerábra: lefelé forduld, hatküllős fél kocsikerékből kinövő, könyökben hajlított, páncélos jobb kar, a kéz rövid, egyenes kardot markol. A kő felülete nem csiszolt, a finom megmunkálás apró vésőnyomai jól látszanak.

A felirat hibásan tekinti Szapolyai (Zápolya) István nádort a Garai Laszló alapította porvai pálos kolostor alapítójának, ő csak a Garaiakat követő birtokos és nyilvanvalóan a kolostor támogatója volt. A sírkő felirata alapján Orsolyát hagyományosan Szapolyai Imre és István nádorok, valamint Miklós erdélyi püspök Orsolya nevű testvérével, Szapolyai Vajdafi Laszló, Solymos vára ura és első felesége, Dorottya leányával, egyben az 1493-ban török fogságban meghalt Derencsényi Imre dalmát-horvát-szlavón bán feleségével azonosítottík. A sírkövön szereplő Perneszi Pál ezt követően vehette volna el az özvegyet feleségül. Kubinyi András mutatott rá, hogy Derencsényi özvegye 1508-ban még élőként szerepel, ugyanakkor Perneszi Pál, Garai Laszló macsói vicebánja (1447) majd alnádora (1447-1457), utóbb Újlaki Miklós és Szapolyai Imre szlavón bánok vicebánja (1464-1465) 1470-ben már nem élt. A Somogy megyében honos Osztopáni Perneszi család sarja, Perneszi Pál 1500-ban elhunyt özvegye tehát egy másik Orsolya, aki ugyancsak rokonságban Állott Szapolyai Istvánnal, ahogy azt a sírfelirat soror et consanguine kifejezése jelzi is, ez azonban ebben az esetben nem egy vérből való leánytestvért, hanem más női rokont jelölhetett Kubinyi szerint. Ez utóbbi feltevést alátamasztani látszott a sirkő címere, amely sem Perneszi Pál 1439-ben kapott, koronából növő egyszarvút ábrázoló címerével 91 [91 Koronából növő balra forduló egyszervú, amely a sisakdíszben ismétlődik: Nyulásziné 1987. 145., 244. oldal (30. sz.)] nem egyezett, sem a Szapolyaiak közismert címerváltozataival 92 [92 A Szapolyai-címerekről összefpglalóan: Soós 1999. 41. oldal; Gyulai 2004; Neumann 2011. 123-128. oldal] nem mutatott kapcsolatot. Neumann Tibor hívta fel a figyelmet arra, hogy a sírkövön latható címer valójában a Szapolyai család legrégebbi címere, vagyis Pernesziné mégis Szapolyai-lány volt: valószínűleg a két nádor, Szapolyai Imre és István apjának, Vajdafi Lászlónak lehetett egy fiútestvére, akinek a leánya volt Orsolya. Perneszi Pál ismert gyermekeinek ugyanakkor nem ő lehetett az anyja, viszont ő volt az az Orsolya, aki 1499 decemberében Pápán jelen volt Szapolyai István végrendelkezésénél — a végrendeletben a nádor az asszonyt unokatestvérének, "soror"-janak nevezi. Derencsényi Imre Orsolya nevű feleségének viszont semmilyen köze nem volt a Szapolyai családhoz.93 [93 Neumann 2011. 124-126. oldal; Neumann 2012. 431-435. oldal]