Fájl:Másodlagos mesteralakok.svg

Másodlagos mesteralakok

A másodlagos mesteralakok táblája (elfoglalják a pajzs legalább egyik sarkát, mindig a kisebb pajzsfelületet teszik ki; mindig az alap fölött helyezkednek el; csak bizonyos esetekben alkothatnak mezőt és alapot). A felső sorban: pajzsfő (a pajzs felső egyharmada); pajzstalp (a pajzs alsó egyharmada), jobbhasáb (maximum a pajzs jobb oldalának egyharmada; a (magyar) heraldikában általában oldalnak nevezik (köztük Nagy Iván is [i. m. 1872-1875. 24.]), de célszerűbb, ha az általa a pajzsfelosztás leírásánál használt hasáb kifejezést [i. m. 1872–1875. 21.] alkalmazzuk, hogy a mesteralak fogalma ne keveredjen a pajzsfelosztás ’oldal’ fogalmával); balhasáb (maximum a pajzs bal oldalának egyharmada); kéthasáb (a pajzs jobb és bal oldalán elhelyezkedő hasáb; a szélességük fele a jobb-, illetve a balhasáb egyenkénti szélességének, ellenkező esetben a nagyobb pajzsfelületet alkotnák és ekkor legfeljebb a 8. posztulátum alkalmazásával lehetne őket a kéthasáb ultramodális változatának tekinteni); pajzsfő-jobbhasáb (a pajzsfő és a jobbhasáb egyesítésével létrejövő másodlagos mesteralak; változatai a pajzsfő-balhasáb, a pajzstalp-jobbhasáb és a pajzstalp-balhasáb; a szélességük nem terjedhet ki a pajzsfő/pajzstalp, illetve valamelyik oldal teljes szélességére, a pajzsszélesség egyharmadára, mert akkor együtt nagyobb felületet alkotnának és ilyenkor a náluk kisebb és általuk létrejövő szabad telek lenne a mesteralak); ráma (általában a pajzs szélességének egyhetede). A második sorban: telek (a főhelyre (1), a pajzs jobb felső sarkára kiterjedő négyzet; a díszhelyen (2) található telek, a dísztelek (németül Ort) nem másodlagos mesteralak, hanem valódi mesteralak, mert nem foglalja el a pajzs sarkát és nem is lebeg; ennek megfelelően másodlagos mesteralak a bal oldali telek vagy tarkótelek (3), a lábtelek (7) és a bokatelek (9), mesteralak a kéztelek (4), könyöktelek (6) és a köldöktelek (8), s végül harmadlagos mesteralak a boglárhelyen (5) elhelyezkedő, lebegő boglártelek); szabad telek (a teleknél nagyobb négyzet a pajzs jobb felső sarkában, maximálisan a négyelés első negyedének nagyságát érheti el; változatai a baloldali, jobb alsó és bal alsó szabad telek; Bárczaynál (105.) a szabad telek két külső szélének rámája a „norma”, amit derékszögnek nevezhetünk, de ez nem másodlagos mesteralak, hanem valódi mesteralak); sarok (a telek átlós vonallal történő megfelezése; az ellentétes oldalon található a bal sarok, lent a jobb alsó sarok és a bal alsó sarok; Bárczaynál (103.) a forgó alkotórészeinek neve cikk, gerezd, melyek kis derékszögű háromszögekből létrejövő ékek; ezek a pajzs különféle régióiban helyezkedhetnek el, és ettől függően lehetnek másodlagos mesteralakok (ha elfoglalják pajzs sarkát) vagy mesteralakok (nem foglalják el a pajzs sarkát és nem is lebegnek), vagy lehetnek ék-harmadlagos mesteralakok (ha lebegnek a pajzsban); a nevezéktanukat a pajzsfelosztás elnevezései és az átlós oldal iránya szerint lehet kialakítani: ha pl. a „cikk, gerezd” a díszhelyen (2) belül található és az átlós oldal a jobb alsó sarok, a lábhely (7) felé néz, a neve dísz-lábék lesz, ha az átlós oldal a bal alsó sarok (9) felé néz, a neve dísz-bokaék, a bal felső sarok felé néző neve: dísz-tarkóék, a jobb felső sarok felé néző a dísz-főék stb.); szabad sarok (a szabad telek megfelezése átlós vonallal, – Nagy Iván [i. m. 1872-1875. 27.] rézsutos fülepnek (azaz balharántfekvésű pajzsfőnek) nevezi és úgy definiálja, hogy „a paizs felső párkánya [teteje] közepétől rézsut a jobb vagy bal oldal közepéig vonalat húzunk” – az osztóvonal tehát eszerint lefelé túlnyúlik a pajzsfőhelyen, a bal oldalon pedig nem éri el a pajzs szélét (vagy legalább a sarkát), ezért pajzsfő semmiképpen sem lehet, csakis szabad sarokról lehet szó, – „rézsutos fülep” (balharántfekvésű pajzsfő) csak akkor lehetne, ha alul az osztóvonal nem nyúlik túl a pajzsfőhely alján, a bal oldalon pedig a bal felső sarokból indul ki, amivel automatikusan megszűnik ékalakzatnak (vagy megfelezett szabad teleknek) lenni és a pajzsfő egyik változatává, megkülönböztető jeggyekkel ellátott altípusává válik – a fent lefektetett posztulátumaink tehát ebben az esetben is automatikusan (a szerkezeti alakzatok kölcsönhatásának függvényében) határozzák meg a hasonló (esetünkben a ferde) osztóvonalakkal megrajzolt alakzatok klasszifikációját, ehhez pedig csak a szabályokat (a posztulátumokat) kell következetes módon alkalmaznunk (estünkre a 6. nem az 5. posztulátum érvényes), s mivel ennél fogva rendelkezünk egy szilárd elméleti alappal is (a szerkezeti szemlélettel), nem kell azon törnünk a fejünket hogy megfelelő-e vagy sem a klasszifikációs eljárásunk, met a szabályok alkalmazásával a klasszifikáció is mindig koherens marad és ez mindig útba igazít bennünket; ehhez hasonlóan, a bal felső sarokban található a bal szabad-sarok vagy a sarokrész neve szerint a tarkó szabad-sarok, jobbra lent a jobb alsó szabad-sarok vagy láb szabad-sarok, balra lent pedig a bal alsó szabad-sarok vagy boka szabad-sarok; ha az átlósan megfelezett szabad teleknek nem a sarkot elfoglaló része alkot mesteralakot, nem másodlagos mesteralakok, hanem valódi mesteralakok, nagyobb derékszögű ékek jönnek létre; nevezéktanukat annak megfelelően lehet kialakítani, hogy melyik pajzsnegyedben helyezkednek el és a pajzs melyik sarka felé néz az átlós oldaluk; így pl. a jobb felső pajzsnegyedben található ék neve, melynek átlós oldala a pajzs jobb alsó sarka felé néz: jobb felső lábék; ehhez hasonlóan: jobb felső főék, jobb felső bokaék, továbbá: bal alsó tarkóék, bokaék, lábék stb.); balharántos pajzsfő (a pajzsfő balharántos vonallal megrajzolva; a harántpajzsfő változata, van pajzstalpi megfelelője is; ék nem lehet, mert elfoglalja a pajzs sarkát és a felső része is érinti a pajzs tetejét); sarkos pajzsfő (sarkos vonallal megrajzolt pajzsfő, az egészen a pajzsfőbe feltolt gallérozás változata); süvegezés (a pajzs tetejének közepétől két lefelé húzott ferde vonal a pajzstalp jobb, illetve bal oldali tetejére). A harmadik sorban: süvegezés (diminutíva, a ferde vonalak csak a pajzs vízszintes középtengelyének aljáig nyúlnak le; két szabad saroknak is tekinthető; a pajzs aljából induló változata a fordított süvegezés); fordított süvegezés (a ferde vonalak a pajzs aljának közepétől a pajzsfő aljának két széléig hózódnak; diminutívájánál a ferde osztóvonalak csak a pajzs vízszintes középtengelyéig nyúlnak fel, melyek két alsó szabad saroknak is tekinthetők); sátor (lefelé húzott ívelt osztóvonalak a pajzs tetejének közepétől a vízszintes középtengely végeihez; a süvegezés előbb említett diminutívájának ívelt vonalakkal megrajzolt változata); fordított sátor (a sátor felfordított változata, az ívelt osztóvonalak a pajzs aljától a vízszintes tengely végeihez tartanak); uszály (az ívelt osztóvonalak a pajzs tetejének közepétől a pajzstalp tetejének széleihez tartanak; a süvegezés ívelt vonalakkal megrajzolt változata, avagy a sátor ultramodális formája; van fordított uszály is, amikor az ívelt osztóvonalak a pajzsfő aljának széleihez tartanak); függöny (az ívelt osztóvonalak a pajzs tetejének közepétől a pajzsfő aljának széleihez tartanak; a sátor diminutívájának is tekinthető; ez is lehet fordított függöny, amikor az ívelt osztóvonalak a pajzs aljának közepétől a pajzstalp tetejének széleihez tartanak); pajzsfő-balharántpólya (a pajzsfő és a balharántpólya egyesítésével létrejött másodlagos mesteralak; noha együtt talán a pajzs nagyobb felületét teszi ki, de világosan látszik, hogy ez adja a mező felső alakzatát; pajzstagolás nem lehet, mert nem egyenlők a pajzsfelületek, sem mesteralak nem lehet, mert elfoglalja a pajzs két felső sarkát, és harmadlagos mesteralak sem lehet, mert nem lebegő, tehát csakis másodlagos mesteralakról lehet szó).

Szegedi László (vita) 2021. január 28., 13:31 (CET)