Fájl:Az őrségi vegyes céh bizonyságlevele, 1826.jpg

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Eredeti fájl(512 × 700 képpont, fájlméret: 112 KB, MIME-típus: image/jpeg)

Összefoglaló[szerkesztés]

Leírás

Az őrségi vegyes céh 1826-ban kelt bizonyságlevele vándorlegények alakjával

Forrás

NAGY ZOLTÁN: KÉZMŰVESEK A FALVAK MAGÁNYÁBAN. CÉHEK, KÉZMŰVES MESTEREK A SZENTGOTTHÁRDI, CSÁKÁNYI, KÖRMENDI URADALOM FALVAIBAN A XVII–XIX. SZÁZADBAN. IV. RÉSZ. Vasi Szemle 2016/4. [1]

Dátum


Szerző


Engedély


A takácsok 1837-ben a nemesek lakta Belső-Rákoson [Nagyrákos] szerettek volna filiális céhet alapítani, de a Batthyányak csákányi uradalma valamilyen okból ehhez nem járult hozzá. Tanulságos az őrségi takácsok céhelhagyási kísérletét nyomon követni, melyben kellő indokkal igyekeztek alátámasztani kérelmüket.

„Az Eörségi Takács Mesteremberek a’Csákányi Czéhtől elválasztatás iránti folyamodványa.” Kőszeghy Antal Szolgabíró hivatalos tudósítása az 1837. év február 19-ei vármegyei közgyűlés számára készült. Ebből kiderül, hogy miért is akartak a nagy létszámú céhek filiákat alkotni. A céhgyűlésekre való bejárást a távolság nehezítette meg, pedig a fontos évnegyedes gyűléseken, temetések alkalmával, céhmester-választásokon és mesteravatásokon kötelező volt büntetés terhe mellett megjelenni. A megfogalmazott panaszok szerint e kötelességek teljesítését nehéz volt megtartani. Nem tudjuk, mi lett a már egyességre jutó csákányi takács céhtől való elszakadás akadálya, tény azonban, hogy a tervezett, Belső-Rákoson megalakuló, kellő létszámot felmutató (vegyes) céh nem kapott erre felhatalmazást. Ennek tudatában tartjuk külön érdekességnek, hogy a néhány évvel későbbi Őrségi Kerületi Czéh Társulatba, az őriszentpéteri központú vegyes céhbe viszont nem léptek be a Nagyrákosra kívánkozó mesteremberek. A takácsok expanziója a térségben a legerősebb, seregnyien alkottak a XIX. század elején újabb és újabb céheket Vas megye falvaiban. A lentakácsok már sok helyütt megszüntették az asszonyi szövést, de az Őrség és a „Vendvidék” még mindig ellenállt. Ennek okai részben a helyi vászonkereskedéssel is kapcsolatba hozhatók, de számszerű adat a vászontermelésről egyelőre nem áll rendelkezésünkre. Furcsa mód keveredik a fajsz és a szövőszék megnevezés, amit annak tulajdoníthatunk, hogy a takácsok szövőszéke nem volt teljesen azonos a köznép asszonyai által használt szövő fajszokkal.

Licenc[szerkesztés]

Fájltörténet

Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.

Dátum/időBélyegképFelbontásFeltöltőMegjegyzés
aktuális2018. június 19., 14:23Bélyegkép a 2018. június 19., 14:23-kori változatról512 × 700 (112 KB)Szegedi László (vitalap | szerkesztései){{Összegzés | Leírás = Az őrségi vegyes céh 1826-ban kelt bizonyságlevele vándorlegények alakjával | Forrás = NAGY ZOLTÁN: KÉZMŰVESEK A FALVAK MAGÁNYÁBAN. CÉHEK, KÉZMŰVES MESTEREK A SZENTGOTTHÁRDI, CSÁKÁNYI, KÖRMENDI URADALOM FALVAIBAN A XVII–XIX. SZÁZADBAN. IV. RÉSZ. Vasi Szemle 2016/4. [http://www.vasiszemle.hu/2016/04/nagy.htm] | Dátum = | Helyszín = | Szerző = | Feltöltötte = | Engedély = | Változatok = }} A takácsok 1837-ben a nemesek lakta Belső-Rákoson […

Az alábbi lap használja ezt a fájlt: