Címerhatározó/Udvarhely vármegye címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Udvarhely vármegye címerével foglalkozik.
Udvarhelyszék
[szerkesztés]
Jakab-Szádeczky:
Az 1757-iki országgyűlésen meg kellett volna sürgetnie Udvarhelyszék követeinek (az utasítás értelmében) a szék részére a felségtől kért czímert, mert eddig a széknek külön czímere nem volt. Azonban, a mint a követek beszámolójukban jelentették: »minthogy méltóságos főkirálybíró uruk ő nagysága (Br. Daniel István) erőtlensége miatt maga kötelessége szerént az diaetán meg nem jelenhetett, ő nagysága nélkül az nemes szék pecsétjét nem tudták sollicitálni, nem is lévén arra alkalmatosságuk.«1) [1 A kö vetjelentésben a 3. pontban.]
Nem is volt rá szükség, mert Mária Terézia királyné Bécsben 1757 márczius 8-án kelt oklevelében már engedélyezte és adományozta a széknek (a vármegye által ma is használt) czímerét, melyet azonban a gubernium csak 1757 deczember 5-én adhatott ki.
A czímer leírása ez: a kerek katonai paizs négy mezőre van osztva, melynek 1. és 4. tagozata ezüst mezejében 5 vörös keresztecske van, a 2. és 3. tagozat kék mezejében fehér épület emelkedik, három toronynyal, melyek közül az első a piros fedélen a többi felé emelkedik s arany kereszttel van ékítve, felette jobbról arany nap, balról ezüst félhold. A czímerpaizs felett arany királyi korona, drágakövekkel ékítve. Kétoldalt a czímertakarók helyett két katona alak áll és pedig a jobboldalon egy lófő (primipilus), teljesen vértezve, arany sarkantyúval, sisakkal a fején, karddal az oldalán, jobbkezét csipőjére téve, a paizsra illesztett baljával pedig lándzsát tart, melyen két részre osztott piros zászló leng. A czímerpaizs baloldalán egy puskás darabant (pixidarius) áll, a köztük lévő gyalog katona rendet jelképezve, kék ruhában és bakkancsban, derekán ezüst kapcsos vörös övvel, ezüst kötővel átkötve, vállán vörös köpenynyel, fején fekete süveg, mely alól, a nép szokása szerint, csomóba fűzött hajfonatok csüngenek alá; jobbkezét a paizson tartja, balkezével pedig puskát tart. A paizs baloldalán portartó és golyótartó függ alá. Köriratúl pedig ez áll: »Sigillum Universitatis sedis Siculicalis Udvarhely, anno 1757 collatum« (azaz Udvarhely székely szék közönsége pecsétje, 1757).2) [2 A székely nemzeti ládában lévő eredeti oklevélből.] (477. o.) ...
Br. D aniel István leköszönése után Udvarhelyszék főkirálybíró s egyúttal alkirálybíró választásra derékszéket tartott 1784. ápr. 16 és 17-én, melyen 515 választó szavazott a főkirálybíróság betöltésére. A. hármas jelölésbe, mint legtöbb szavazatot kapott, belejutott a reformátusok között gr. Tholdi Zsigmond 250, ifj. gr. Bethlen János 109 és D aniel Imre 95 szavazattal; a katholikusok közűl br. Orbán Antal 131, gr. Haller Gábor 62, br. Henter Antal 60 szavazattal. Az unitáriusok közűl szavazatot a főkirálybíróságra senki sem kapott. Az alkirálybíróságra jelöltetett a katholikusok közűl Török Pál 144 szavazattal, Tibád Ferencz 78, Nagy János 57 szavazattal; a reformátusok közűl Ugron János 80, Lukácsfi László 25, Ferenezi György 18 szavazattal jutottak a hármas jelölésbe; az unitariusok közűl Pálfi Dénes kapott 152, Pálfi-Antal 35, Biró Zsigmond 10 szavazatot.
Az így megejtett választás alapján azonban senki sem juthatott Udvarhelyszék fő- és viczetisztségére, mert II. József egy merész újítással eltörölte az eddigi vármegyéket és székeket s Erdélyt 11 vármegyére osztotta fel. Udvarhelyszéket Csík- és Gyergyószékkel csatolták össze egy vármegyévé és pedig úgy, hogy Udvarhelytől Bardócz, Csíktól Kászon fiúszék Háromszékhez kapcsoltatott. Az új vármegye megalakítására Székelyudvarhelyt 1784. okt. 11. és 12. napján derékszéket tartottak, melyen br. Bánffy Farkas az országos vendek elnöke és br. Kemény Farkas tartományi biztos mint főkormányszéki biztosok hajták végre az új vármegye alakítását, melynek élére csík-szentdomokosi Sándor Lászlót (Csíkszék eddigi főkirálybíráját) iktatták be ekkor főispánul. Az egyesült megye czímeréűl a két szék egybeolvasztott czímerét állapították meg.
Udvarhelyszék rendei nem hagyták szó nélkül a szék eltörlését. Feliratot intéztek a kir. biztosokhoz, melyben sérelmesnek jelentik ki az új vármegyei felosztást, mi által a székely kiváltságok és jogszokások gyakorlata, megszűnvén, kérik az előbbi állapot helyreállítását.
E z egyhamar nem történt meg, de midőn József császárt nagylelkű önmegtagadása halálos ágyán arra a korszakalkotó elhatározásra bírta, hogy reformjait visszavonja: az új vármegyei rendszer is megszűnt s a régi székely székek között Udvarhely is visszaállíttatott. (539-540. o.)
Udvarhely vármegye
[szerkesztés]
Jakab-Szádeczky:
...a székely nemzet 1848 előtt nemcsak összes tisztviselőit, hanem még főkirálybíráját is (főispánját) hármas candidatióban választotta. Midőn azonban a Bach-rendszer bukásával az erdélyi királyi főkormányszék, és az erdélyi udvari kanczellária helyre állíttatott, hogy Erdélynek Magyarországgal 1848-ban elvileg kimondott egyesítését tényleg előkészítse: 1861-ben a székely főkirálybírákat a Felség nevezte ki; és a székelyföldi törvényhatóságok ezen kinevezést örömmel fogadták, eszükbe sem jutott, hogy régi választási joguknak mellőzéséért zúgolódjanak. Nem kifogásolták, hogy többé főkirálybíráját hármas candidatióban választani nem fogja. A székely nemzet többé nem kiváltságos jogaiban, hanem a Magyarországgal való teljes unióban, és a felelős magyar ministerium intézményében kereste fenmaradásának legfőbb biztosítékát. Nem volt már sem értelme, sem jogosultsága annak, hogy régi intézményeiben gyökerező kiváltságaihoz ragaszkodjék, hanem megelégedett azzal, hogy a magyar államnak egyszerű polgára lehet.
A Bach-rendszer bukása után 1861-ben vargyasi Dániel Gábor Udvarhelyszék főkirálybirájává kineveztetvén, Udvarhely szék is megkezdette alkotmányos életét, és a hazafias lelkesedés egész melegével tartotta meg első ősi közgyűlését Székelyudvarhelyen az ev. ref. templom nagy épületében. Mely alkalommal Udvarhelyszék Horváth János és gr. Bethlen János személyében képviselőit a pesti országgyűlésre közvetlen ismételten felküldötte, hogy az 1848. évben kimondott uniót demonstrálja; de az akkori politikai viszonyok között a képviselők nem fogadtattak el. (575. o.) ...
1865-ben a politikai helyzet követelte, hogy az 1861. évben kinevezett székely főkirálybírák hivatalos állásaikat újból elfoglalják. Dániel Gábor is elfoglalta főkirálybírói székét, és a Kolozsvárra összehívott országgyűlésre Udvarhelyszék elküldötte képviselőit, gr. Bethlen János és Horváth János személyében, hogy abban a már oly régen óhajtott uniót Magyarországgal lehetővé tegyék. – Udvarhelyszék képviselői a pesti országgyűlésben és az 1867. évi kiegyezés létrehozatalában is résztvettek. (576. o.) ...
1868-ban a népoktatási és újonczozási törvények, 1870-ben a megyei szervezetre vonatkozó törvény, 1871 -ben a községek rendezésére és az igazságszolgáltatás szervezetére vonatkozó alaptörvények léptek életbe. ...
1871-ben az újból alakított törvényhatósági közgyűlés az új tisztikart Tibád Antal alkirálybíró (alispán) vezetése alatt megválasztotta és Tibád Antal kezébe vette az új közigazgatás vezetését.
Ezen új megyei rendszer szerint az állandó választmány készítette elő a közigazgatási ügyeket, és a törvényhatósági közgyűlés határozott azokban; de egyik sem administrált. A szorosabb értelemben vett közigazgatás, és a folyó ügyek végrehajtása a választott tisztviselők kötelessége lett.
Megszűntek a testűletileg tanácskozó királybírák, derékszéki és viceszéki bírák közigazgatása.
Az egész megyei közigazgatást az egyetlen alkirálybíró (alispán) személyes felelősség terhe alatt vezeti, kinek minden tisztviselő engedelmeskedni tartozik, és a ki a törvényhatósági közgyűlésnek és a ministernek eljárásaiért személyesen felelős.
A járási dullók (szolgabírák) személyes felelőssége is a járási közigazgatásért életbe lépett. (577. o.)
Első ilyen személyes felelősséggel tartozó alkirálybírája (alispánja) Udvarhelyszéknek Tibád Antal volt 1875-ig. Ő léptette életbe az új megyei szervezetet, mely alkalommal az addigi 10 dullói (szolgabirói) járás helyett a megye területe 6 járásra osztatott be.
1875-ben Tibád Antal képviselőnek választatván, helyébe alkirálybírónak (alispán) Török Albert választatott meg.
1875-től 1891 végéig Török Albert volt Udvarhelyszék alkirálybírája és Udvarhelymegye alispánja. (578. o.)
Jogtörténelmi szempontból felemlítendő, hogy 1876-ban a törvényhozás a törvényhatóságok területét kikerekítette, szabályozta, és a törvényhatóságok számát törvényben megállapította.
Ezen reform maga után vonta, hogy Udvarhelyszék megszűnt, és lett Udvarhelymegye. Ugyanez alkalommal a főkirálybíróból főispán, az alkirálybíróból alispán, a dullóból szolgabíró lett.
- Irodalom:
Jakab Elek-Szádeczky Lajos: Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig. Budapest, 1901.[1]
Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században - II. Udvarhelyszék 1700-1722. Marosvásárhely, 2009. közöttborítókép[2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: