A Hét Szakácskönyve/Vadhúsok/Tejfeles halpaprikás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

A Hét Szakácskönyve

Tejfeles halpaprikás

ElőszóLevesekLevesbe valókElőételekPástétomokMártásokÉtelekHalakPecsenyékVadhúsokFőzelékekTésztákItalokDesszertekBefőttekSüteményekTartósításÜnnepi ebédekSaláták és díszítésekKülönlegességekUtóirat

Ezt lehet akármilyen fajta halból készíteni, de legjobb kecsegéből, harcsából, vagy süllőből, mert ezeknek alig van csontjuk.

Egy kiló halat gondosan tisztítsunk meg; kívül késsel megvakargatván, a belét szedjük ki és daraboljuk fel, azután sózzuk meg s egy lábasba tegyük egy tojásnyi zsírt; a zsúrba egy nagy fej apróra vágott vereshagymát és egy kávéskanál szép piros (szegedi) paprikát.

Ezeket együtt kavarjuk össze, tegyük a halat a paprikás zsírba és kavarjuk jól össze; azután öntsünk reá két deci vizet és két deci jó tejfelt; ezzel is kavarjuk össze és akkor tegyük "lángtűzre" egy negyedórára, hogy gyorsan megfőjön.

Ezután már többé nem szabad kavarni, mert széjjel omlana, rút pép lenne belőle. Az asztalra jó forrón, hosszú tálban csinosan adjuk fel; úgy, mintha egészben lennének a halak, a levét öntsük alá.

– Emma asszony: A Hét szakácskönyve Második kiadás, Budapest 1908.