Szerkesztő:Gubbubu/Linkgyűjtemény/Személyes

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Tartalomjegyzék

Személyes[szerkesztés]

Régi honlap[szerkesztés]

  • Gubbubu Másik Oldala (archív)
    • Megjegyzés: Bejelentették, mint támadó oldalt. vagy valami rosszindulatú troll tette, vagy a upcweb alapból nem biztonságos, de biztos, hogy én nem töltöttem rá káros tartalmat sohasem.

Youtube cuccaim[szerkesztés]

Zenék[szerkesztés]

Kedvenc[szerkesztés]

Magyar kedvenc[szerkesztés]
Külföldi kedvenc[szerkesztés]

Félkedvenc[szerkesztés]


Hallgatandó zenék[szerkesztés]

Ide olyanok jönnek, amiket végighallgattam és nem annyira kedvencek, meg amiket nem hallgattam.

„Klasszikus” rock (1960-80)[szerkesztés]
Jazz- és bluesrock, folkrock, „beat”[szerkesztés]

Káming szún.

Progresszív rock[szerkesztés]
Agresszív rock (hardrokk)[szerkesztés]

Káming szún.

„Klasszikus” diszko, eurodiszko, europop (1960- kb. 1982)[szerkesztés]

Suzi Lane:

  • Harmony Vélemény: öszességében, jelentéktelen.
Újhullám / postpunk, rock, synthrock, new-new-wave[szerkesztés]
  • Blondie:
    • Atomic (copyshitted). Vélemény: A pár ismert slágert kivéve, érdektelen.
    • No Exit - a kétezres évekbeli nagy visszatérésnek szánt album. Nekem nem tetszik, a rockos hangszerelés ellenére ez egy többé-kevésbé jelentéktelen popalbum, élén a Maria c. popszámmal, ami a maga nemében jó. A többi dal nagyjából a szóra sem érdemes kategória. Azt nem mondhatni, hogy kifejezetten rosszak, a vége felé a kellemes country-dal (Dream Lost on Me) pl. simán elfér egy 100Folk Celsius-lemezen, de semmi köze a mai vagy akár a Blondie munkásságát jelentő 80-as évekbeli értelemben vett rockzenéhez. A legszomorúbb, hogy a záró dal (Dig Up), az egyetlen Blondie-san izgalmas dal az albumon, azt mutatja, hogy lett volna még potenciál a bandában, csak nem bíztak magukban eléggé. Még 4-5 ilyen szám és ez egy jó lemez lett volna.
  • Icehouse:
    • Code Blue (1990) (Copyshitted) - 80s lágy rockzene, az album érdektelen. Olyan érzést kelt, mintha szándékosan slágeresre írták volna a dalokat rajta, de emiatt jellegtelenre sikerültek. A nyitó Mercy on the Boy az egyetlen, amiben élet van.
    • Code Blue (rip verzió) Youtube logo stacked-vfl225ZTx.png.
  • De Press (holland újhullám vezérzenekar, népszerű Lo.-ban is):
    • Product - nem kedvenc, de elhallgatható, ha nincs jobb (van)
  • Franz Ferdinand:
    • Franz Ferdinand": Korábban láttam párszor a FF-ot felvételen és sosem győztek meg. A magukról elnevezett albumuk azonban jó, néhány kiemelkedő dallal, elsősorban a lendületes Take me Out - már a címe is magáért kiabál, de tényleg érdemes kiemelni.
  • Parallel Lines
Újhullám/ synth, synthpop, pop, new age[szerkesztés]
  • Kim Wilde:
    • Kim Wilde (1981)
    • Select - Abszolút értékben nem túl jó album (más kérdés, hogy Wilde munkásságában hol helyezhető el), tartalmazza a slágeres single View from a Bridge-t (szerintem valahogy túl lett pörgetve tempóban). A bestof-on van talán a következő kettő: a Take Me Tonight (hipnotikus a szinti benne) és az utolsó dal a Cambodia extended szintipöntyögéssel záródó változata. A nyitó Ego jó nyitány, izgalmas ritmus- és baszsusszekcióval, azonban a többi sáv (elsősorban az ének) ratyi rajta, jelentéktelenné teszi. Egészében véve túlságos posztpunk zenei káosz uralkodik a lemezen, és nem tesz neki jót.
  • Ultravox:
    • Lament. Előzetes vélemény: érdektelen.
  • Alphaville:
  • MIke Oldfield:
    • QE2 Előzetes vélemény: Nem igazán az én világom, túl lágy, a keltás női vokálok sem jönnek be. A gitárosabb részek érdekesebbek, emlékeztetnek a Tangerine Dream Tangram-jára, de nem annyira jók, és a TD-t sem mindig szeretem. Főleg a Mirage c. dal érdekes.
  • Kung Fury Soundtrack - a Kung Fury c. rövidfilm synthpopos háttérzenéje, néhány 80s metál/rock betéttel, egy nagyon jól sikerült lemez.
  • Heaven 17:
    • Penthouse & Pavement: Két érdekessége van mindössze: 1). Szerepel az "1000 lemez mielőtt bekrepálsz" listán, de hogy miért, az érthetetlen; 2). az énekes hagja hasonlít D. Gahanéhoz. Egyébként középszerű.
    • The Luxury Gap: Jóval profibb munka, néhol egész érdekes, de öszességében nem nagy durranás. Miért lett Angliában arany/platina ... ??
  • Yello: Na őket hova soroljuk? :D
    • Toy (2016) - Álmos, de nem a vanegyálmom, hanem a bágyadtvagyok fajtából. Érdektelen.
Electronikus/Dance - Synth-disco, eurodisco (klasszikus és dancetechno-s), Italo, New80s álretro[szerkesztés]
  • Sandra:
    • Fading Shades (1995)
      • Sandra alkalmazkodása a kilencvenes évek tévesen techno-nak csúfolt eurodance-divatjához, nem igazán tetszik, túl "teknós", az intenzív gitárhasználat ellenére néhol kifejezett mulatós-íze van.
  • Pet Shop Boys:
    • Please (1986)
      • Az a lemez, amely főleg a maradandónak bizonyult West End Girls c. dal miatt érdekes. A másik nagy sláger, az In Suburbia, tehetségre val ugyan, de szándékosan fülbemászni akaró dallamosságával engem inkább idegesít. A Two Divided by Zero érdekes még, valamint a basszus-vonala miatt a Love Comes Quickly (lányoknak való cucc, sajnos - nyávogós-nyálas éneksávval kombinálták, de hát mit lehet várni a PSB-tól ...); a többi dal kevésbé.
      • Csak érdekesség: Nem is tudtam, hogy ez egy Elvis-feldolgozás (Always on my Mind)
  • Compact Disco
    • 2.5 Ígéretes, de végeredményében totál jellegtelen album, valahol elveszve a Neo és a Backstreet Boys (és a vége felé kicsit a Brains) között. Az egyetlen érdekes szám a Part of You (lenne), a többi még inkább klisés popkatyvasz. Amúgy a hangszerelés, a hangzás stb. profi lenne. Ha a producer/zeneszerző kicsit bátrabb, egyénibb lenne, akkor lehetne ez egy jó zenekar is. Összességében azonban mégsem több, mint rádiós / éttermi háttérzene. Jellemző, hogy a vállalható dalok (Part of You, Always on my Mind) a lemez leghátulján helyezkednek el, ami a producer ízléséről állít ki bizonyítványt.
    • Stereoid Ugyanúgy nem hagy számottevő nyomot maga után, mint az előző.
  • Nina: Sleepwalking
    • Kicsit hasonlít Sandra albumaihoz, de nem annyira jó.
Electronikus / electro, triphop, bigbeat[szerkesztés]

"Klasszikus" 90s bandák (MA, TPdg, ChB, A440, Mch, FBS, Moby stb.)

G2 elektro (Arch, Z7)

  • Archive
    • Controlling Crowds - az egyetlen lemez, ami eddig hasonlított bármire, amit a Massive Attack csinált, és ez jó pont, de hiányzik belőlük a MA ereje, zsenialitása és a depis hangulatot áttörő humora. A 20:01-es Dangervisit utoléri a MA-színvonalat, és van még néhány kiemelkedő része. Első hallgatásra nem biztosan fog meg, azonban a 33:00 környékén kezdődő dalok kifejezetten jók, így pl. a Massive Attack 100th Windowsos cuccaira emlékeztető meditatív Collapse/Collide, illetve utána a Chemical Brothers dallamosabb korszakára emlékeztető Clones.
  • Zero 7
    • Simple Things - profi, de mégis érdektelen/jelentéktelen trip-hop album, Morcheebás egy kicsit, de közel sem olyan tartalmas valahogy.
    • Simple Science (EP) - az első, Simple Science c. dal poénos, egyébként nem jó.
Elektronikus / alter-techno / tracker techno / Videojáték-elektronika[szerkesztés]
  • Skaven (P. Hajba): A Musical Journey- 90-s videojáték-zenék, változatos és jó kis összeállítás 'Skaven' legjobbjaiból, köztük van az UT'99 egyik háttéranyaga.
  • C&C: Tiberian Sun OST - monotonitása ellenére érdekes technozene. Lehet, hogy csak azért tetszik, mert anno sokat nyomtam a Tiberian Sunt, és megszoktam; de szerintem ez egy jó lemez.
  • C&C: Red Alert 2 OST: Nem jó. Gitárcentrikus technozene, de a rosszabbik fajtából; valami módon meglehetősen primitív, túl van hangsúlyozva "hű-mi-aztán-akciójáték-vagyunk-ám-a-javából-és-zúzunk" érzése; hatvan percen át folyamatosan zúzni a tévhitekkel ellentétben, uncsi, kellenének profin megírt tenziós vagy elszállós, sci-fi érzést keltő részek, enélkül egyhangú, és a szöveges betétek is inkább zavarnak.
Progresszív elektronikus / retro[szerkesztés]
  • Brian Eno: Eno átmenet a könnyű- és komolyzene között, a Roxy Music nevű újhullámos pop-rock zenekar tagja volt, szóló zeneszerzőként lassú (downtempo), rövid, meditatív, a klasszikus (zongora-)zene felé kacsintgató zeneműveket írt, számos ilyen lemezt is készített, leghíresebb a Music for Airports (Zenék repülőtereknek/-ről). Az ambient stílusjelölő kifejezés megalkotója, bár a műfajt nem egyedül ő hozta létre. Adalékjellegű info, hogy zenéi rendszeresen eltűnnek a Youtube-ról, így a linkek hamar avulttá válhatnak.
    • Making Space [maadlus]. Vélemény: Az első, Needle Click c. op. a legérdekesebb, valamint az All the Stars Were Out.
  • Tangerine Dream
    • Stúdió:
      • Optical Race (1:06:40, 1988, [craig michaels] ) - mint a kései TD albumok többsége, nagyrészt inspirálatlan és jelentéktelen;
      • Patrolling Space Borders (1:12:32) [Vlad Valvola] - sokkal inkább emlékeztet a klasszikus időszakra, mint a többi, Exit utáni album: az elborult noise ambient jellegű intro és a kezdő dal kifejezett erőssége a lemeznek, néhány helyen pedig a kezdeti idők lemezeire (Electronic Meditation, Cyclone / Bent Code Sidewalk) hajazó pszichedelikus, vad gitárszólós / szekvenszeres részek érdekessé teszik. Sok esetben azonban elég egyhangúvá válik, köszönhetően az inspiráció elfogyásának és az indokolatlanul kevés hangsávnak.
      • The Angel from the West Window (1:05:28; 2011, [Thomas Carley]) - na végre, egy kései és élvezhető TD album! Az egész album - ami egy azonos című neo-viktoriánus mágikus/horror/okkult regény (1927) zenei adaptációja - hallgatható jellegű, a 20:16- környéki Silver Boots of Bartlett Green elég érdekes, bár nem sikerült kihozni belőle a maximumot (szép New Age-es hegedűfutamokra épül, de nem teljesen az én világom, túl lágy), a következő, Hosanna of the Damned is egész jó (kicsit egyhangúbb); az ez utáni (35:26 -), The Dream Phantom of the Common Man c. dal a maga szekvenszeres szintikulcsaival és álgregorián/gót szintetikus(?) kórusával az egész TD életmű egyik maradandó része, szerintem. Az egész album színvonalas, tisztességes és inspirált munka.
    • Élő, Bootleg stb.:
    • Reims (Live) 1975 (HD). (1:26:35, [Richard John]) Ez elég uncsi volt! Hol maradnak az ugyanitt, a reimsi katedrálisban tartott (a részeg és hugyozós rajongók által utólagosan botrányossá tett, de mégis zseniális) koncert zseniális részei! Nagyon egyhangú ez az anyag.
  • Jean-Michel Jarre: Zoolook (1984) - huh ezmiez? Cic, cüc, cüc-cüc-cüc-cic ??!! Egy hatéves, jó fülű kisgyerek ilyet fog csinálni, ha egy szoftveres zeneszerkesztőt a kezébe adnak. Infantilis, metroszexuális zenei gügyögés, amit az érzékitől a komikusig terjedő, de mindenképp idétlen női vokálok végképp élvezhetetlenné tesznek, a többi rész pedig meghökkentően, zavarba ejtően komolytalan. Ez a zene olyan, mint Mr. Bean, amikor reggel alsógatyában kilép egy szállodai szobából egy népesebb folyosóra. Francia (elektronikus) zene! Kell-e többet mondani - Franciahonból alapból nem jöhet jó zene - mint a francia zenék többsége, gyermeteg, feminin, szertelen és komolytalan. Két pozitívabb jelző, amit mondani lehet rá: dadaista illetve - legalább - érdekes (pl. a vokóder effektek, néhol a basszusok). De az érdekesség is inkább amolyan idegesítő módon. A rosszra használt, eltékozolt tehetség iskolapéldája.

Progresszív synthpop, art synthpop Ezt a fából vaskarika kategóriát (hiszen a "progresszív" jelző leginkább a "populáris" elllentéte kíván lenni) a Yellow Magic Orchestra és a Kraftwerk kedvéért hoztam létre. Ezek a zenekarok igazából popzenészeknek mondhatóak, de mégsem illenek a hagyományos európai pop keretei közé: különcök, furák és mindenféle igényekkel lépnek fel (a YMO lehet, hogy csak azért került ide, mert hangzásban is eléggé japán). Többnyire nem szeretem őket, de a részletek alább.

  • Kraftwerk
    • Később.
  • YMO (Yellow Magic Orchestra)
    • LP-01a: Yellow Magic Orchestra - nem igazán a kedvencem. A Mad Pierrot (tr. 09) az egyetlen, amit el tudok fogadni viszonylag jó zeneként. Ha odafigyel az ember, időnként érdekes zörej- és vokóderbetéteket produkálnak a szintikkel (Simoon, tr. 03). Öszességében a lemez által keltett benyomások a "hallgathatatlanul absztrakt" és a "rendkívül udvariasan érdektelen" között lifteznek, néha-néha egy-egy fülfelkapásra késztető pillanattal. Intelligens, valószínűleg sokszor áthallgatandó zene ez, de a mai rohanó világban ilyesmire kinek van ideje? S.S.: nekem ez így egyelőre nem elég.
    • LP-02: Solid State Survivor - öszességében elhallgatható, ám meglehetősen érdektelen, az előző albumnál kiforrottabb, de jóval unalmasabb is, tudatosan arcade videojáték-aláfestő zene stílusúra írt album. Egyetlen dal, az Insomnia emelkedik ki igazán belőle.
Progresszív elektronikus / mai[szerkesztés]
  • Album:
    • Progresszív Elektro Fullalbum Youtube lista (Solar Fields Wikipedia Logo Mini.svg, CBL Wikipedia Logo Mini.svg, Aes Dana Wikipedia Logo Mini.svg, C.Ohm Wikipedia Logo Mini.svg stb.)
    • Aes Dana:
    • Brian Eno:
      • Before and After Science [makis spyroy]
      • Vélemény: Posztpunk/alternatív és korai NewWave hangzás; nyers, időnként zajeffektezett hatást keltő dalok; egyébiránt főleg a Talking Hädzöt másolja (legalábbis eleinte), érdekes részei vannak, párszor meg kell hallgatni, de semmi katarzisosan korszakalkotót nem tartalmaz.
    • Solar Fields (Magnus Birgersson):
      • Reflective Frequencies (S1) - a jelentéktelenség közelében egyensúlyozó album, számos érdekes részlettel, nincs végleges vélemény
    • Miktek
      • Elsewhere - Progelektro, sötét hangfekvésű, de nem depis, inkább meditatív psybient - downtempo lemez. Egy kifejezetten jó album ahhoz képest, hogy a progelektro anyagok mennyire kidolgozatlanok és egykaptafára menőek szoktak lenni. Az első 2-3 szám után indul be, egy-két "best of progelektro" jellegű dal is van rajta.
    • Connect.Ohm
    • 9980 - A MOl c. szám egy "best of progelektro" dal.
    • Brokhuis - Keller & Schönwälder:
      • Music Des Machines 2 - elég jó berlini iskola (elején) --> trance/techno (végére), modulár analóg eszközökkel;
      • Music Des Machines 1 - ez unalmasabb, közelebb a klasszikus berlinschule-hoz, nem olyan kreatív/kísérletező (vagy legalábbis nem hallatszik annak)
    • Heavenchord (Bandcamp):
    • John Novak (bandcamp): Laments of a Chess Automaton - érdekes down/midtempo album, mindenféle elektro behatásokkal (synthwave, chillout, berlinschool), főleg az eleje jó, a legkiemelkedőbb dal: Discharged Proton Injector.
    • Fourth Dimension: The Core - egy a sok unalmas berlinschool->psybient album közül. Nem mondhatni sem rossznak, sem középszerűnek, de kiemelkedőnek sem; az egyetlen, amiért megjegyzésre érdemes, a Dynamics c. dal.
    • Suduaya: A Suduaya egy erősen New Ages beütésű progresszív psy/trance/chill zenéket alkotó előadó, ennek minden hátrányával. De azért figyelemre méltóak, néhány daluk nagyon jó.
      • Unity 432hz - egy kifejezetten erős psy/trance/chill album, "zúzósabb" (már amennyire egy New Age csapattól kitelik), mint a sok más ilyen. A 432hz állítólag valami földfrekvencia vagy miaszösz. Felőlem ... a zene akkor is jó.
    • [TRS]:
  • Eat Static: Eléggé izgalmas Psytrance / Rave / Space techno csapat.
  • Steven LIP / Lipcsei István munkái
  • Sequentonal: Berlin School Influenced Berlini iskolás / psybient elektronika synthjam számok JD-XI-re, Arturia MicroBrute-ra, Korg Volca szekvenszerekre (Youtube lejátszási lista).
Metál, Modern hard rock, retro hard rock, punk, r'n'r[szerkesztés]
  • Faith No More: Best of FNM
  • Skorpió: A rohanás Ld. A rohanás, Wp. - vélemény: Az első magyar hard rock lemezként számontartott, ún. szupergruptól származó anyag. Ehhez képest kifejezetten vagy majdnem szar, a címadó nyitódal, a rádióbarátnak számító Rohanás kifejezetten idegesítő, rosszul összerakott, a magyar nyelv és zene világától teljesen elütő, félresikerült darab (szövegtechnikailag is elég szar). Az Így szólt hozzám a dédapám egy slágeres folkrock katyvasz, sosem szerettem (pedig a folkrockot általában szeretem), mégis talán az egyetlen értékelhető rész zeneileg, de túl tingli-tangli ahhoz, hogy szeressem (azonkívül mit keres egy ilyen dal egy [hard!!!]rockalbumon?). A lemez többi része pedig teljesen érdektelen. Az énekesnek nincs hangja, a refrének csak a kórussal megtámogatva értelmezhetőek énekként. Nem nagyon tudom kísérleti anyagnak sem tekinteni, mert ahhoz túl egyszerűke, kevés a hangsáv stb., "üresnek" hangzik. Bármelyik Bergendy-dal egyedül kenterbe veri ezt az egész szupergruppot! Minden tiszteletem Frenreiszé, kiváló zenész, de ez az album akkor is szar. Ajánlható helyette még a következő anyag: Hungária: Tűzveszélyes.
  • Hungária: Tűzveszélyes - egy nagyon színvonalas, a (hard) rock és a r'n'r közt egyensúlyozó lemez egy tehetségesnek induló, de sajnos nagyon hamar a rózsaszín inges - napszemüveges popgagyiba süllyedő egykori zenekartól.
  • CPG - Erdős Péter
Klasszikus klasszikus (komolyzene)[szerkesztés]
Neoklasszikus, eklekto-klasszikus (pl. filmzene, experimentális zene, free jazz stb.)[szerkesztés]
  • [ Stargate Universe OST]
  • I. Kornyeljuk: [A Mester és Margarita OST]
Műfaj-válogatások[szerkesztés]

Film[szerkesztés]

Filmnézős oldalak[szerkesztés]

Vegyes[szerkesztés]

Filmféleség[szerkesztés]

Filmkritika[szerkesztés]

Játék[szerkesztés]

Képregény[szerkesztés]

Blogkezdemény (anyag)[szerkesztés]

Online játékjátszások[szerkesztés]



Hangszer[szerkesztés]

Új alapgép / Roland JD-XA [szerkesztés]

  • „Hivatalos” oldal (Roland.com)
  • Ismertetők:
  • Típus: Közepes méretű polifon hibrid (analóg+virtuálanalóg) performance szintetizátor, már-már (de még nem) zenei munkaállomás
  • Billentyűzet: 4+ oktáv (49 billentyű)
  • Billentyűzet extrák: Aftertouch, onplay oktávtranszponálhatóság (+-3), lokális (patchenkénti) billentyű kettéoszthatóság (tetszőleges határokkal)
  • Ár: 540E-590E, de van százezerrel olcsóbban is (az ára vélhetően lefelé fog menni, a napvilágra került problémák miatt; befektetésnek nem jó)
  • Vitatható megoldások:
    • Kisebb hiányosságok:
      • A főkapcsoló gombok és ki/bemenetek nemhogy hátul vannak, de ráadásul egy, a hátpanelbe süllyesztett árokban, így nagyon nehéz látatlanban machinálni velük, egy átkábelezéshez, vagy a bekapcsoláshoz is (szűk helyen) az egész hangszert álló helyzetbe kell billenteni, ami kényelmetlen és egészségtelen (rongálódás, elejtés veszélye) is. ((Szerencsére a hangszer a méretéhez képest pont olyan könnyű (6-7 kg), hogy semmibe nem kerül felemelni, ugyanakkor elég nehéz, hogy a huzat ne fújja el vagy ne lehessen szelességből leverni mindenhonnan.))
      • A gombfeliratok piros színe túl sötét és idétlenül vastag betűtípusa, emiatt sötétben olvashatatlanok (foszforeszkáló feliratok kellenének)
      • Ezeken kívül számos vitatott kérdés akad, amik előkerülnek fórumokon, pl. az analóg oszcillátor által keltett nem is igazi szinuszhullám, a szekvenszer modul valós vagy vélt hiányosságai, a "természetesen" kevés 4 billentyűzetoktáv, a billentyűk hosszából levágott 1 (Roland sztenderdhez viszonyítva) ill. 2 (zongora szabványhoz viszonyítva) centiméter, a ház túl könnyű vagy nem túl könnyű volta, ezek között számos olyan probléma van, amik egy kísérleti jellegű konstrukció esetében még gondos tervezés és kivitelezés mellett is fellépnének, illetve sok más hangszerről is elmondhatóak. Azt rögtön le kell szögezni, hogy ez a gép nem egy rossz szintetizátor. A kérdés az, hogy a hangszer megéri-e az árát. Az kétségtelen, hogy a Roland nagyon gáz hibákat követett el egy olyan modell kialakításánál, amely különlegességeinél, komplexitásánál és erejénél fogva az évtized szintetizátora is lehetne, és amelyet eredetileg valószínűleg "zászlóshajónak" szántak. Viszont a hangszer annyira komplex, hogy erre a kérdésre pár hét tapasztalat alapján még nem lehet meggyőző választ adni. Személy szerint akármi lesz is, én mindenesetre megtartom a saját példányomat, és tudom, hogy még hosszú ideig így fogom gondolni; ez akár válasznak is tekinthető.
    • Konstrukciós hibák: Számos akad, pl.
      • A legdurvább probléma generátor "csikorgása" sok példány esetében, azaz hogy működés közben erős nemkívánatos, véletlenszerű mellékzörejeket produkál (hardver hiba, állítólag) eleve szervizelést igényel (vadiúj hangszer esetében!!),
      • A hang a durva árhoz képest vékonyabb, mint illenék (a kistesó jdxi vagy a törpe mininova lepipálja), a kritikusok a digitális generátort általában dicsérik, azonban az analóg modullal nincsenek megelégedve (én sem).
      • A hangrendszer és az ezt vezérlő irányítórendszer kissé kiegyensúlyozatlan és félreparaméterezettnek tűnik: egyrészt a basszus részleg valahogy mindig erősebben szól, mint a felső oktávok (pedig ez hivatalosan nem egy basszus-szinti), másrészt a legtöbb tekere nem javít vagy bolondít a hangon, hanem gyengít vagy ront, eleve "maximumra" vannak presetelve a hangok, de ez nem jó, hiszen akkor minek a sok tekere, csavarnyák és potika. Lehet, hogy csak szokatlan még és nem jöttem rá az ízére a dolognak, de egyelőre azt mondom, hogy külső audio menedzselést igényel az eszköz (erősítő, külső torzítómodulok), ami ennyi pénzért gáz. A Roland egyébként sugallja egy expression pedál használatát, ezt nem tudtam még kipróbálni, lehet, hogy orvosolná a problémát. Lehet, hogy csak egy-két rendszerváltozót kell beállítani (?).

Az idős, de gazdag nagybácsi: Roland MC-808 [szerkesztés]

(Kifutott, nem gyártják - sajnos. Számos csili-vili újszülött gépet megszégyenít a tudása)

  • Groovebox, azaz élő előadásra extrákkal felszerelt ...
    • ... szekvenszer/dobgép
    • Ezenkívül a billentyűzetét leszámítva egy komoly, teljes értékű digitális szintetizátor
    • És szempler.

Korg Karma [szerkesztés]

Korg Karma

Árak

Roland Edirol V4 [szerkesztés]

Teljes név: Roland Pro A/V V-4 Video Mixer

Lehetséges egyéb célgépek[szerkesztés]

Továbbiak[szerkesztés]

Kicsikék[szerkesztés]
Nagyobbak[szerkesztés]

  • Yamaha PSR-S sorozat
    • Yamaha PSR-S670
    • Yamaha PSR-S900 !
      • A Yamaha kétezres évek eleji évekbeli zászlóshajó szintije, 61 billentyűs (5 oktávvos) arranger szörnyeteg. Új ára 2007 környékén 300 000 Ft. (+- 50E)
      • Használt 200E- * Ménemszól / 180E Ft. „Hobkins”

(Aranyár)


(Tanuló szinti)


(Különleges)

Kiegészítők[szerkesztés]

Szekvenszer és ts.ai (groovebox, dobgép, bassliner, filter modul)[szerkesztés]
Roland MC-808
Roland MC-505
Roland MC-303
Miniszekvenszer[szerkesztés]
Dobkütyü[szerkesztés]
Pedál[szerkesztés]
Keverő, keverő-felvevő, keverő-erősítő[szerkesztés]
Audio kiegészítő / Monitorhangfal, Kombohangfal[szerkesztés]
Video kiegészítő[szerkesztés]
  • Roland DV-7DL video/képsáv manipulátor Roland V-LINK támogatással rendelkező hangszerekhez
Szinti bővítőkártya[szerkesztés]
3L Állvány[szerkesztés]

Források[szerkesztés]