Szerkesztő:Gubbubu/Linkgyűjtemény/Személyes

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Személyes[szerkesztés]

Régi honlap[szerkesztés]

  • Gubbubu Másik Oldala (archív)
    • Megjegyzés: Bejelentették, mint támadó oldalt. vagy valami rosszindulatú troll tette, vagy a upcweb alapból nem biztonságos, de biztos, hogy én nem töltöttem rá káros tartalmat sohasem.

Youtube cuccaim[szerkesztés]

EBK's Oldies Collections sorozat[szerkesztés]

Zenetörténeti babérokra törő szubjektív online dal(link)gyűjtemény, amely végigtallózva a nagy korszakokon, három szempontból igyekszik a "jelentősként" értékelt dalokat összeálltani. „Jelentősen” a következőket értjük:

  1. Elismertség: Nemhogy stílusteremtő, de egyenesen korszakmeghatározó, és/vagy ikon- és mémszerűvé vált sláger, amelyet a kritika is annak tart, amely maradandónak bizonyult, vagyis egy mai hallgató is ismeri legalább illendőségből (esetleg rádiók is játsszák), esetleg táncra is perdül rá. Tipikus példa Glenn Miller In the Moodja; a rock-korszakot szimbolikusan elindító dal, Bill Haley Rock around the Clockja, vagy a Stones Satisfactionje etc.
  2. Történeti érték: Néha felveszek a listába olyan slágert, amely se objektíve, se általam nem közkedvelt, sőt gyakorlatilag elfeledett, de történeti értéke van pl. egy 1. típusba tartozó dal inspirálásában, vagy pedig számos későbbi alkotásban megjelenik, esetleg rejtetten - pl. Big Joe Turner Shake, Rattle and Rollja, amely Haley-ék azonos című dalának egyfajta előképe. Tipikus példa még az ismert sláger által remixelt (U Can Touch This) elfeledett dal (Super Freak funk-szerzemény Rick Jamestől). Amúgy szerencsés esetben a történeti érték miatt felvett dal lehet egyben sláger is (pl. The Great Pretender c. doo-wop-cucc, amely később Freddie Mercury egyik közismert, rádióbarát slágere lett); de ez nem feltétel minden esetben.
  3. Szubjektív érték: Nem különösebben ismert vagy elismert dal, de számomra jól jellemzi a korszakot és nagyon tetszik is. Pl. a Wooly Bully c. bolondos nonszensz dal a Sam the Sham & the Pharaos-tól az ötvenes évekből.

A könnyűzene születése a calypso - jazz - 12-ütemű blues korszaktól a rock and rollig, a negyvenes évek elejétől a hatvanasok végéig. Befejezettség: kb. 80%.

A hard rock, prog rock, rágógumi-tánczene és sanzon-tánczene korszak - hetvenes évek. Befejezettség kb. 10%.

  • Az újhullám, klasszikus disco, szoft rock és pre-elektronikus korszak - a nyolcvanas évek első fele
  • A metál, elektronikus és hip-hop-korszak - a nyolcvanas évek második fele
  • A dance-techno korszak - kilencvenes évek
  • A gagyi végleges eluralkodásának korszaka - a kétezres évek

Child-age Mixtapes sorozat[szerkesztés]

Gyerekkorban - kezdetben tulajdonképp csak jobb híján, később kedvtelésből - ronggyá hallgatott házi és gyári válogatáskazetták, ma ezeket mixtape-eknek nevezik (talán picit félrevezetően, hiszen a mixtape-en elvileg nem csak összeválogatni, hanem összemixelni is kellene a dalokat, de spongya rá). Abban az időben (a Kádár-rendszer utolsó évtizedéről van szó) a hanghordozókereskedelem még gyerekcipőben járt, különösen vidéken, Budapesten volt vagy 2 lemezkereskedés, és különben is drága volt és luxusnak számított a gyárilag felvett hanghordozó (családonként volt 4-10 bakelit a mai átlag 50-200 CD-t, mp3 listát, felhőlistát tartalmazó daltárak helyett). Azonkívül a korabeli technológia nehézkes és forrásigényes volt: a bakelitek gyakran ugráltatták a lejátszótűt, a tű tönkrement és nehéz volt újat venni stb. így a lemezjátszót azok engedhették meg maguknak, akiknek pénzük és még inkább idejük a cselédek tartását is engedte. Ezért mindenki rádióról vette fel a dalokat: a magnó és magnókazetta-technológia megjelenése forradalmi alapot jelentett a zene tömegcikké válásában.

Érdekesség - szerzői jogi szempontból - hogy abban a rendszerben, ahol a rosszabb kedvében lévő rendőr esetleg lekevert az utcán elkapott fiatal srácnak egy nyaklevest, ha zöld-fehér sálat vett fel (nem állítom, hogy mindennapos volt az ilyesmi, de potenciálisan bármikor megtörténhetett), senkit nem vittek el azért az őrszobára, mert rádióról felvett zenét hallgatott (hacsak nem skinheadzenéről, Horthy-korabeli katonadalokról, vagy egyéb rendszerellenes hangadásról volt szó, azért őrszoba és verés is járhatott). Maga a Magyar Televízió is, aminek két csatornája volt mindössze, teljesen illegálisan, de abszolút bőszen használta különféle élő nyugati és magyar előadók dalait szignálként - a Deep Purple-től és ELO-tól Vangelisen és JMJ-on át egészen Presser Gáborig. Igen erősen kétlem, hogy bármelyik előadónak valaha is egy fillér jogdíjat fizettek volna.

Családi háttértörténet. Apám Leányváron élt, a nyarakat ott töltöttük, apám főbérlőjének (Juditnak hívták, talán) a gyereke (az ő nevére nem emlékszem és személyesen nem is találkoztam vele soha) felvett nekünk efféle mixtape-eket, részben rádióműsorokból, részben saját gyári kazettáiról (Pl. a német "Super 20" sorozat egyes darabjait ill. a Hungaroton Super Hits cím alatti kiadványait másolta le). Apám nagyon büszke volt az iraki vendégmunkából (olajvezeték- és gázvezetékek építése) hazaúton Nyugaton - valószínűleg Németországban vagy Ausztriában vett márkás, akkoriban ultramodern Sony, Panasonic stb. kétkazettás rádiósmagnóra és ultramodern, érintőgombos HI-FI-toronyra, és természetesen maximum decibelen üvöltött a pop a leányvári telken (szerencsére a telek olyan óriási volt, hogy a szomszédokat nem zavarta a dolog, és amúgy is mindenki más is üvöltette a magnót ... )

Csak a hangulat jobb érzékeltetése kedvéért, a következő legálisan birtokolt lemezek és kazetták lettek ronggyá hallgatva a már említett mixtape-eken kívül (véletlenszerű sorrendben):

Ezek voltak gyári kiadványok, azaz legálisan vásároltak.

A többi vagy mixtape volt, vagy gyári anyag másolata. Sajnos ahol nem gyári anyag másolatáról van szó, ott csak hozzávetőlegesen tudtam rekonstruálni a mixtape-et emlékfoszlányok és internetes kutatás alapján.

A történet vége (közepe?) annyi, hogy bátyám kinőve a kiskamaszos diszkó-korszakból és belépve a metál-korszakba, a régi diszkós anyagokat minden tiltakozásom ellenére letörölte, vagy szimpla utálatból, vagy hogy jobbára névtelen metál-anyagokat vegyen rájuk. Pedig üres kazettából igazán nem volt hiány. Én is hallgatok / hallgattam metált (zeneileg eléggé mindenevő vagyok, inkább dalokhoz "kötődöm", mint stílusokhoz), viszont egyrészt nem szeretem a szükségtelen rombolást, még a giccses vagy gagyi dolgok rombolását sem; másrészt egyszerűen hiányoznak ezek az anyagok. Amíg nem volt internet, Discogs, Youtube, Spotify stb., addig reménytelen volt rekonstruálni őket, de pár éve meglettek az eszközök. Szóljon hát, kakaót neki!

P.S. 1. A félreértések elkerülése végett le kell szögeznem valamit. Apám nem volt (pop)zenerajongó, nem is nagyon értett a zenéhez és kevéssé érdekelte, a high-tech audiocuccokat elsősorban azért vette meg, mert megtehette, és hogy megmutassa a világnak, hogy megveheti őket és neki van ilyenje. Ebben nem a sznobizmus és a szomszédpukkasztás volt a fő elem, inkább az a "nézd, hűdeklafa, ilyesmi egyáltalán létezik" -érzés. Apám főleg Apollónia Cigánydalait szerette, ha magára volt hagyva, akkor ezt hallgatta újra és újra, és újra és újra és újra és ... szóval, érthető. Egyszer már az egyik szomszéd, Sz. Imre, aki át-át járt sörözni, illetve aki segített a házépítésben (mert éveken át épült egy kétemeletes ház, amúgy a high-tech hifitorony egy kétszobás nádtetős kis téglakunyhóból üvöltött ki a vakvilágba ...) , nos Imre bá' is megjegyezte, hogy „Nándi, hát nem lehetne már valami mást is hallgatni?” Másodsorban persze a gyerkőcök elkápráztatására és használatára lettek véve ezek a cuccok, használtuk is őket.

P.S. 2. Utóiratként gonosz bátyámról, hogy jusson valami elégtétel, nyilvánosságra hozom azt a rendkívül kompromittáló információt, hogy nem elég, hogy gyerekkorában Modern Talking-mixtapeket hallgatott szó szerint ronggyá (akik benne voltak a kazettakorszakban, azok tudják, hogy a szalagok pár ezer hallgatás után tönkrementek, a magnó a legfinomabb lejátszófej és legminőségibb szalag esetén is kinyúzta és szétszaggatta őket egy idő után), hanem, mielőtt Iron Maiden-rajongó lett volna belőle, hallgatott Michael Jacksont is (megvette a Bad c. kazettát, a borítóján lévő, fekete férfi-énekesből fehér nővé alakulva debütált - már ti. hogy "nőként" debütált - Jackson anyámat és engem is sűrű szemöldökfelvonásokra késztetett), horribile dictu, tőle örököltem Sandra Secret Landjét is, horribilissime dictu, megvolt neki az azóta inkább csak átverős mémként, mint szívtipró énekesfiúként ismert Rick Astley egyik kazettája is ( !!!!!! ).

Child-Age Mixtape 01 (Dance Misc ~'84)[szerkesztés]

Ez volt a találkozásom apám high-tech audiocuccaival, különösen az érintőgombos-ledes szuper hifitoronnyal (ami egyébként ma is megvan, bár nem működik teljesen, valószínűleg érdemes lenne megjavítani - csak hát ki hallgat manapság magnót). A kazetta jobbára, bár nem kizárólag 1984-es vagy azelőtti italo-disco és dance slágereket tartalmazott, kisebb részt vegyes stílusú, előkelő listás helyezésű popslágereket és soft-rock-dalokat.

Világosan emlékszem, hogy az elején volt két Modern Talking -sláger (You are my Heart, Cherie Cherie Lady), valamint a kedvencem, egy Bad Boys Blue-sláger (You're a Woman). Amúgy ez azon kevés dal egyike, ami ma már nemigen tetszik, csak a teljesség és történeti hűség kedvéért szerepel. Arra már nem emlékszem, hogy ez volt-e a kezdő dal, vagy a MT-slágerek. A kazetta első oldalán rajta volt még egy akkoriban nevetségesnek és borzalmasnak tűnő, azóta megszeretett korai electro dal ( Paul Hardcastle: 19, azaz a "Pipi-pipi Vietnam"), ami nagyjából tíz évvel megelőzte a korát, és a Righeira olasz diszkó-duónak a kilencvenes években itthon is eléggé közismertté vált nagy slágere, a L'Estate Sta Finendo (az általam rühellt Császár Előd Véget ért a nyár címen elég tisztességesen feldolgozta).

Szerepelt még a kazettán egészen biztosan a színesbőrű Billy Ocean pop/rockénekes legnagyobb (one-hit-wonder-ganús) slágere, a Caribbean Queen (amivel Grammyt nyert mellesleg!), és valamilyen megfontolásból, kissé kakukktojásként a brit pop-rock-csapat, a Men at Work szintén ikonikus rádióslágere, a Land Down Under. Talán mert eléggé reggae-s hangzása miatt kevéssé hasonlít rockdalra. És világosan emlékszem még a Kalimba de Luna c. atmoszférikus popdalra, ami valószínűleg az eredeti szerző és előadó, Tony Esposito változatában szerepelt, de az is lehet, hogy a Boney M feldolgozásában. A Land Down Under és Kalimba de Luna talán az A oldalon lehetett, a karibi szépségkirálynőt már nem tudom.

A B oldalra, legnagyobb sajnálatomra, szinte alig emlékszem. Csak valószínűsíteni tudom, hogy az album a Modern Talking Do you wanna c. dalával zárult, de lehet, hogy másik, elveszett mixtape-pel keverem.

És van egy elveszett dal, ami egy fura beúszó, hangfelhúzós, enyhén reverbeverbeverberrált kórus- / vokóderszerű effekttel kezdődik (valahogy úgy hallatszott, hogy "nari-nari-nari-nari-nari-géééé"), egyre hangosabban. Semmi másra nem emlékszem belőle, ami roppant mód bosszant.

Biztos dalok: ld. fent, de azért külön listázom:

  1. Modern Talking: You're My Heart
  2. Modern Talking: Cherie, Cherie Lady
  3. Bad Boys Blue: You're a Woman
  4. Paul Hardcastle: 19 / Nineteen
  5. Righeria: L'Estate Sta Finendo
  6. Tony Esposito: Kalimba De Luna
  7. Billy Ocean: Caribbean Queen
  8. Men at Work: Land Down Under

Bizonytalan dalok

  1. Modern Talking: Do You Wanna
  2. Max Him: No Escape
  3. Modern Talking / Ryan Simmons : Lucky Guy
Child-Age Mixtape 02A-B (Hit-Disco '81)[szerkesztés]

Ez a mixtape a német Ariola lemezkiadó 1973-ban indult „Super 20” -sorozatának egyik tagja volt - pontosabban annak egy 90 perces, narancssárga BASF kazettára való magnós másolata. A Super 20 kiadványok mindig 20 válogatott dalt tartalmaztak, általában egy adott év adott műfajban kiadott legnagyobb slágereit, vagy egy előadó életművének 20 legfontosabb dalát stb. A mixtape alapja a Super 20: Hit-Disco '81 c. kiadvány volt, ez lett magnókazettára átvéve. A kazettára ceruzával a másoló barátunk rá is írta, hogy "Diszkó '81", így hívtuk mi is a kazettát.

A mixtape A változata teljesen rekonstruálja a kiadványt (amennyiben és amennyire ez lehetséges a Youtube-on a törlések és más anomáliák miatt), a B változat ennek alapján egy alternatív mixtape-et állít össze saját elgondolásaim alapján, a B változat eredetileg tehát sohasem létezett ebben a formában.

Erre három indok is késztetett. 1. A belga (vagy svájci?) énekesnő, Lio Amicalement Votre c. dalát, amelyre nem emlékszem (valahogy az eredeti mixtape-et hallgatva elsiklottam fölötte valószínűleg, ahogy a kiadványon szereplő Robert Palmer-, Ulttravox-, és Joe Dulce (Music Teathre)-dalra sem emlékszem, ahogy a B oldal végi rock- és diszko-művekre sem, lehet, hogy nem minden fért a bakelitről a kazettára), de amelyet a kétezres évek elején a Youtube-on videoklip formájában is megtaláltam, annyira gagyinak és hátborsóztatóan vállalhatatlannak éreztem, és picit utánakeresve magát az előadót és munkásságát is, ide értve a dal francia nyelvű voltát is, amely nyelvnek már a hangzásától is utálkozom - hogy sokáig úgy volt, hogy ezt egyszerűen kihagyom a rekonstrukcióból. Találtam helyette a Banana split c. dalát, amely sokkal jobb - így indult el a B változat. 2. Ezen kívül sokáig, egészen tavalyig vagy -előttig vagy azelőttig stb. sok dalt egyszerűen lehetetlen volt megtalálni a Youtube-on, senki nem töltötte fel őket, mint pl. az Orlando Riva Sound Over the Top-ját, a The Teens Eloise-jét (amely a kétezres évek elején felkerült a felhőbe, de a Youtube letörölte, azóta csak csonka, a gitár intró nélküli változatok vannak fent, noha egyébként magán a lemezen szereplő változat is csonkított volt, csak a végén). Pár (talán öt éve) azonban lassan-lassan a hiányzó dalok is elkezdtek felszivárogni mind a Youtube-ra, később a Spotify-ra is. , Stewie Woods Holiday-ét, és pár másik dalt. Ezek helyett elkezdtem helyettesítőket keresgélni. 3. Van két memória-anomália is, amelyek közül az elsőt Doris D Shine up c. dala, a másikat a skót diszkó-énekesnő, Kelly Marie két dala okozza. Világosan emlékszem, hogy a Shine up vagy egy címében és hangzásában nagyon hasonló rajta volt a kazettán, bátyámmal „selyem”-nek csúfoltuk. Azonban a hivatalos kiadványon nyoma sincs semmi hasonlónak. Úgy emlékszem, Kelly Marie-nak pedig a Hot Love c. dala volt a kazettán (konkrétan a "look into my eye" sorvég szövege is és dallama is beleégett a memóriámba), az eredeti kiadványon azonban a Feels like I'm in Love c. dal szerepel tőle. Ezen problémákkal nem tudok semmit kezdeni, talán egy regressziós hipnotizőr segíthetne rajta, de ez sem biztos. Így a B változaton szerepelhet a dal, a „near-original” jelölésű A változaton nem.

Biztos dalok

  1. Blondie: Rapture
  2. Boney M: Felicidad / Margherita
  3. The Teens: Eloise
  4. Lena Valaitis: Johnny Blue [en]
Child-Age Mixtape 03[szerkesztés]

Ez egy zömében hetvenes-nyolcvanas évekbeli eurodiszkó-slágereket (ABBA, Village People, Boney M, Ottawan, La Bionda stb.) és popslágereket (Eddy Grant) tartalmazó mixtape volt, egy szürke és jó minőségű 90 perces BASF kazettán. Lehetséges, hogy az emlékezetemben ez két kazettából állt össze, ma már ennek nincs nagy jelentősége.

A kazetta tartalma a hallgatás során változott, a bátyám valószínűleg letörölt dalokat és újakat vett fel időnként, ez is bonyolítja a rekonstruálását. Így került a szalagra a Village People I'm a Cruiser c. dala, az ABBA Hasta Manana c., részben törölt műve helyére ugyanőtőlük a Fernando és Elvis Presley-től a Yellow Rose of Texas / Eyes of Texas; Eddy Grant (How) Do You Feel My Love c. dalának csak a legeleje maradt meg, helyére került emlékezetem szerint az Ottawan Hands up-ja; valamint több, egy adott rádióműsorból (valószínűleg véletlenül, a Record gomb téves benyomásával vagy beragadásával - ez ritkán, de előfordult) felvett komolyzenei mű, amelyet kihagytam a listából, de a történeti hűség kedvéért feljegyzek néhányat, amikre emlékszem:

  • Ravel: A tyúk (Állatok farsangja részlet)
  • Indián szerelmi dal / When I'm Calling You / Indian Love Call (nagyon mély hangú előadó, a Youtube-variánsoknál jóval lassabb tempóval, pontosan nem tudtam azonosítani, talán Ray Stevens változata a legközelebbi)
  • Demis Roussos: Love me Tender
  • Faragó „Judy” István: Exodus
  • Edit Piaf: Könyörgés / Mon Dieu

Eredetileg rajta volt a kazettán, de a fenti folyamat értelmében fokozatosan törlődött és profilbeli összeférhetetlenség (főképp, mivel magyar zenék - természetesen nincs kifogásom a magyar zene ellen, csak épp azokat külön szeretem listázni) miatt kihagyom a következő néhány művet:

Biztos dalok

  1. ABBA: Honey, Honey
  2. Gilla [Gisele Wuchinger]: Help! Help!
  3. Eddy Grant: Do you Feel my Love? (kb. fél perces részlet)
  4. Ottawan: Hands up
  1. Elvis Presley: The Yellow Rose of Texas + The Eyes of Texas [Medley]
  2. ABBA: Hasta Manana (részlet)
  3. ABBA: Fernando
  4. The Emeralds: Bird Dance / Chicken Dance
  5. Eddy Grant: I Don't Wanna Dance
  6. Boney M v. Gila: Rasputin


  1. Village People: I'm a Cruiser (Part II.: a trombitás résztől indult a felvétel)
  2. La Bionda: Baby, Make Love
  3. The Teens: We'll Have a Party Tonite

(kihagyva: Faragó "Judy" István: Exodus)

Child-age Mixtape 05 (Italo / Dance '85)[szerkesztés]

Ez zömében nemzetközi italo-disco-slágereket tartalmazott. Balatonszemesen nyaralások alkalmával is hallgattam.

Befejezettség: 90-95%.

Egyéb[szerkesztés]

Zenék[szerkesztés]

Kedvenc[szerkesztés]

Magyar kedvenc[szerkesztés]
Külföldi kedvenc[szerkesztés]

Félkedvenc[szerkesztés]


Hallgatandó zenék[szerkesztés]

Ide olyanok jönnek, amiket végighallgattam és nem annyira kedvencek, meg amiket nem hallgattam.

„Klasszikus” rock (1960-80)[szerkesztés]
Jazz- és bluesrock, folkrock, „beat”[szerkesztés]

Káming szún.

Progresszív rock[szerkesztés]
Agresszív rock (hardrokk)[szerkesztés]

Káming szún.

„Klasszikus” diszko, eurodiszko, europop (1960- kb. 1982)[szerkesztés]

Suzi Lane:

  • Harmony Vélemény: öszességében, jelentéktelen.
Újhullám / postpunk, rock, synthrock, new-new-wave[szerkesztés]
  • Blondie:
    • Atomic (copyshitted). Vélemény: A pár ismert slágert kivéve, érdektelen.
    • No Exit - a kétezres évekbeli nagy visszatérésnek szánt album. Nekem nem tetszik, a rockos hangszerelés ellenére ez egy többé-kevésbé jelentéktelen popalbum, élén a Maria c. popszámmal, ami a maga nemében jó. A többi dal nagyjából a szóra sem érdemes kategória. Azt nem mondhatni, hogy kifejezetten rosszak, a vége felé a kellemes country-dal (Dream Lost on Me) pl. simán elfér egy 100Folk Celsius-lemezen, de semmi köze a mai vagy akár a Blondie munkásságát jelentő 80-as évekbeli értelemben vett rockzenéhez. A legszomorúbb, hogy a záró dal (Dig Up), az egyetlen Blondie-san izgalmas dal az albumon, azt mutatja, hogy lett volna még potenciál a bandában, csak nem bíztak magukban eléggé. Még 4-5 ilyen szám és ez egy jó lemez lett volna.
  • Icehouse:
    • Code Blue (1990) (Copyshitted) - 80s lágy rockzene, az album érdektelen. Olyan érzést kelt, mintha szándékosan slágeresre írták volna a dalokat rajta, de emiatt jellegtelenre sikerültek. A nyitó Mercy on the Boy az egyetlen, amiben élet van.
    • Code Blue (rip verzió) Youtube logo stacked-vfl225ZTx.png.
  • De Press (holland újhullám vezérzenekar, népszerű Lo.-ban is):
    • Product - nem kedvenc, de elhallgatható, ha nincs jobb (van)
  • Franz Ferdinand:
    • Franz Ferdinand": Korábban láttam párszor a FF-ot felvételen és sosem győztek meg. A magukról elnevezett albumuk azonban jó, néhány kiemelkedő dallal, elsősorban a lendületes Take me Out - már a címe is magáért kiabál, de tényleg érdemes kiemelni.
  • Parallel Lines
Újhullám/ synth, synthpop, pop, new age[szerkesztés]
  • Kim Wilde:
    • Kim Wilde (1981)
    • Select - Abszolút értékben nem túl jó album (más kérdés, hogy Wilde munkásságában hol helyezhető el), tartalmazza a slágeres single View from a Bridge-t (szerintem valahogy túl lett pörgetve tempóban). A bestof-on van talán a következő kettő: a Take Me Tonight (hipnotikus a szinti benne) és az utolsó dal a Cambodia extended szintipöntyögéssel záródó változata. A nyitó Ego jó nyitány, izgalmas ritmus- és baszsusszekcióval, azonban a többi sáv (elsősorban az ének) ratyi rajta, jelentéktelenné teszi. Egészében véve túlságos posztpunk zenei káosz uralkodik a lemezen, és nem tesz neki jót.
  • Ultravox:
    • Lament. Előzetes vélemény: érdektelen.
  • Alphaville:
  • MIke Oldfield:
    • QE2 Előzetes vélemény: Nem igazán az én világom, túl lágy, a keltás női vokálok sem jönnek be. A gitárosabb részek érdekesebbek, emlékeztetnek a Tangerine Dream Tangram-jára, de nem annyira jók, és a TD-t sem mindig szeretem. Főleg a Mirage c. dal érdekes.
  • Kung Fury Soundtrack - a Kung Fury c. rövidfilm synthpopos háttérzenéje, néhány 80s metál/rock betéttel, egy nagyon jól sikerült lemez.
  • Heaven 17:
    • Penthouse & Pavement: Két érdekessége van mindössze: 1). Szerepel az "1000 lemez mielőtt bekrepálsz" listán, de hogy miért, az érthetetlen; 2). az énekes hagja hasonlít D. Gahanéhoz. Egyébként középszerű.
    • The Luxury Gap: Jóval profibb munka, néhol egész érdekes, de öszességében nem nagy durranás. Miért lett Angliában arany/platina ... ??
  • Yello: Na őket hova soroljuk? :D
    • Toy (2016) - Álmos, de nem a vanegyálmom, hanem a bágyadtvagyok fajtából. Érdektelen.
Electronikus/Dance - Synth-disco, eurodisco (klasszikus és dancetechno-s), Italo, New80s álretro[szerkesztés]
  • Sandra:
    • Fading Shades (1995)
      • Sandra alkalmazkodása a kilencvenes évek tévesen techno-nak csúfolt eurodance-divatjához, nem igazán tetszik, túl "teknós", az intenzív gitárhasználat ellenére néhol kifejezett mulatós-íze van.
  • Pet Shop Boys:
    • Please (1986)
      • Az a lemez, amely főleg a maradandónak bizonyult West End Girls c. dal miatt érdekes. A másik nagy sláger, az In Suburbia, tehetségre val ugyan, de szándékosan fülbemászni akaró dallamosságával engem inkább idegesít. A Two Divided by Zero érdekes még, valamint a basszus-vonala miatt a Love Comes Quickly (lányoknak való cucc, sajnos - nyávogós-nyálas éneksávval kombinálták, de hát mit lehet várni a PSB-tól ...); a többi dal kevésbé.
      • Csak érdekesség: Nem is tudtam, hogy ez egy Elvis-feldolgozás (Always on my Mind)
  • Compact Disco
    • 2.5 Ígéretes, de végeredményében totál jellegtelen album, valahol elveszve a Neo és a Backstreet Boys (és a vége felé kicsit a Brains) között. Az egyetlen érdekes szám a Part of You (lenne), a többi még inkább klisés popkatyvasz. Amúgy a hangszerelés, a hangzás stb. profi lenne. Ha a producer/zeneszerző kicsit bátrabb, egyénibb lenne, akkor lehetne ez egy jó zenekar is. Összességében azonban mégsem több, mint rádiós / éttermi háttérzene. Jellemző, hogy a vállalható dalok (Part of You, Always on my Mind) a lemez leghátulján helyezkednek el, ami a producer ízléséről állít ki bizonyítványt.
    • Stereoid Ugyanúgy nem hagy számottevő nyomot maga után, mint az előző.
  • Nina: Sleepwalking
    • Kicsit hasonlít Sandra albumaihoz, de nem annyira jó.
Electronikus / electro, triphop, bigbeat[szerkesztés]

"Klasszikus" 90s bandák (MA, TPdg, ChB, A440, Mch, FBS, Moby stb.)

G2 elektro (Arch, Z7)

  • Archive
    • Controlling Crowds - az egyetlen lemez, ami eddig hasonlított bármire, amit a Massive Attack csinált, és ez jó pont, de hiányzik belőlük a MA ereje, zsenialitása és a depis hangulatot áttörő humora. A 20:01-es Dangervisit utoléri a MA-színvonalat, és van még néhány kiemelkedő része. Első hallgatásra nem biztosan fog meg, azonban a 33:00 környékén kezdődő dalok kifejezetten jók, így pl. a Massive Attack 100th Windowsos cuccaira emlékeztető meditatív Collapse/Collide, illetve utána a Chemical Brothers dallamosabb korszakára emlékeztető Clones.
  • Zero 7
    • Simple Things - profi, de mégis érdektelen/jelentéktelen trip-hop album, Morcheebás egy kicsit, de közel sem olyan tartalmas valahogy.
    • Simple Science (EP) - az első, Simple Science c. dal poénos, egyébként nem jó.
Elektronikus / alter-techno / tracker techno / Videojáték-elektronika[szerkesztés]
  • Skaven (P. Hajba): A Musical Journey- 90-s videojáték-zenék, változatos és jó kis összeállítás 'Skaven' legjobbjaiból, köztük van az UT'99 egyik háttéranyaga.
  • C&C: Tiberian Sun OST - monotonitása ellenére érdekes technozene. Lehet, hogy csak azért tetszik, mert anno sokat nyomtam a Tiberian Sunt, és megszoktam; de szerintem ez egy jó lemez.
  • C&C: Red Alert 2 OST: Nem jó. Gitárcentrikus technozene, de a rosszabbik fajtából; valami módon meglehetősen primitív, túl van hangsúlyozva "hű-mi-aztán-akciójáték-vagyunk-ám-a-javából-és-zúzunk" érzése; hatvan percen át folyamatosan zúzni a tévhitekkel ellentétben, uncsi, kellenének profin megírt tenziós vagy elszállós, sci-fi érzést keltő részek, enélkül egyhangú, és a szöveges betétek is inkább zavarnak.
Progresszív elektronikus / retro[szerkesztés]
  • Brian Eno: Eno átmenet a könnyű- és komolyzene között, a Roxy Music nevű újhullámos pop-rock zenekar tagja volt, szóló zeneszerzőként lassú (downtempo), rövid, meditatív, a klasszikus (zongora-)zene felé kacsintgató zeneműveket írt, számos ilyen lemezt is készített, leghíresebb a Music for Airports (Zenék repülőtereknek/-ről). Az ambient stílusjelölő kifejezés megalkotója, bár a műfajt nem egyedül ő hozta létre. Adalékjellegű info, hogy zenéi rendszeresen eltűnnek a Youtube-ról, így a linkek hamar avulttá válhatnak.
    • Making Space [maadlus]. Vélemény: Az első, Needle Click c. op. a legérdekesebb, valamint az All the Stars Were Out.
  • Tangerine Dream
    • Stúdió:
      • Optical Race (1:06:40, 1988, [craig michaels] ) - mint a kései TD albumok többsége, nagyrészt inspirálatlan és jelentéktelen;
      • Patrolling Space Borders (1:12:32) [Vlad Valvola] - sokkal inkább emlékeztet a klasszikus időszakra, mint a többi, Exit utáni album: az elborult noise ambient jellegű intro és a kezdő dal kifejezett erőssége a lemeznek, néhány helyen pedig a kezdeti idők lemezeire (Electronic Meditation, Cyclone / Bent Code Sidewalk) hajazó pszichedelikus, vad gitárszólós / szekvenszeres részek érdekessé teszik. Sok esetben azonban elég egyhangúvá válik, köszönhetően az inspiráció elfogyásának és az indokolatlanul kevés hangsávnak.
      • The Angel from the West Window (1:05:28; 2011, [Thomas Carley]) - na végre, egy kései és élvezhető TD album! Az egész album - ami egy azonos című neo-viktoriánus mágikus/horror/okkult regény (1927) zenei adaptációja - hallgatható jellegű, a 20:16- környéki Silver Boots of Bartlett Green elég érdekes, bár nem sikerült kihozni belőle a maximumot (szép New Age-es hegedűfutamokra épül, de nem teljesen az én világom, túl lágy), a következő, Hosanna of the Damned is egész jó (kicsit egyhangúbb); az ez utáni (35:26 -), The Dream Phantom of the Common Man c. dal a maga szekvenszeres szintikulcsaival és álgregorián/gót szintetikus(?) kórusával az egész TD életmű egyik maradandó része, szerintem. Az egész album színvonalas, tisztességes és inspirált munka.
    • Élő, Bootleg stb.:
    • Reims (Live) 1975 (HD). (1:26:35, [Richard John]) Ez elég uncsi volt! Hol maradnak az ugyanitt, a reimsi katedrálisban tartott (a részeg és hugyozós rajongók által utólagosan botrányossá tett, de mégis zseniális) koncert zseniális részei! Nagyon egyhangú ez az anyag.
  • Jean-Michel Jarre: Zoolook (1984) - huh ezmiez? Cic, cüc, cüc-cüc-cüc-cic ??!! Egy hatéves, jó fülű kisgyerek ilyet fog csinálni, ha egy szoftveres zeneszerkesztőt a kezébe adnak. Infantilis, metroszexuális zenei gügyögés, amit az érzékitől a komikusig terjedő, de mindenképp idétlen női vokálok végképp élvezhetetlenné tesznek, a többi rész pedig meghökkentően, zavarba ejtően komolytalan. Ez a zene olyan, mint Mr. Bean, amikor reggel alsógatyában kilép egy szállodai szobából egy népesebb folyosóra. Francia (elektronikus) zene! Kell-e többet mondani - Franciahonból alapból nem jöhet jó zene - mint a francia zenék többsége, gyermeteg, feminin, szertelen és komolytalan. Két pozitívabb jelző, amit mondani lehet rá: dadaista illetve - legalább - érdekes (pl. a vokóder effektek, néhol a basszusok). De az érdekesség is inkább amolyan idegesítő módon. A rosszra használt, eltékozolt tehetség iskolapéldája.

Progresszív synthpop, art synthpop Ezt a fából vaskarika kategóriát (hiszen a "progresszív" jelző leginkább a "populáris" elllentéte kíván lenni) a Yellow Magic Orchestra és a Kraftwerk kedvéért hoztam létre. Ezek a zenekarok igazából popzenészeknek mondhatóak, de mégsem illenek a hagyományos európai pop keretei közé: különcök, furák és mindenféle igényekkel lépnek fel (a YMO lehet, hogy csak azért került ide, mert hangzásban is eléggé japán). Többnyire nem szeretem őket, de a részletek alább.

  • Kraftwerk
    • Később.
  • YMO (Yellow Magic Orchestra)
    • LP-01a: Yellow Magic Orchestra - nem igazán a kedvencem. A Mad Pierrot (tr. 09) az egyetlen, amit el tudok fogadni viszonylag jó zeneként. Ha odafigyel az ember, időnként érdekes zörej- és vokóderbetéteket produkálnak a szintikkel (Simoon, tr. 03). Öszességében a lemez által keltett benyomások a "hallgathatatlanul absztrakt" és a "rendkívül udvariasan érdektelen" között lifteznek, néha-néha egy-egy fülfelkapásra késztető pillanattal. Intelligens, valószínűleg sokszor áthallgatandó zene ez, de a mai rohanó világban ilyesmire kinek van ideje? S.S.: nekem ez így egyelőre nem elég.
    • LP-02: Solid State Survivor - öszességében elhallgatható, ám meglehetősen érdektelen, az előző albumnál kiforrottabb, de jóval unalmasabb is, tudatosan arcade videojáték-aláfestő zene stílusúra írt album. Egyetlen dal, az Insomnia emelkedik ki igazán belőle.
Progresszív elektronikus / mai[szerkesztés]
  • Album:
    • Progresszív Elektro Fullalbum Youtube lista (Solar Fields Wikipedia Logo Mini.svg, CBL Wikipedia Logo Mini.svg, Aes Dana Wikipedia Logo Mini.svg, C.Ohm Wikipedia Logo Mini.svg stb.)
    • Aes Dana:
    • Brian Eno:
      • Before and After Science [makis spyroy]
      • Vélemény: Posztpunk/alternatív és korai NewWave hangzás; nyers, időnként zajeffektezett hatást keltő dalok; egyébiránt főleg a Talking Hädzöt másolja (legalábbis eleinte), érdekes részei vannak, párszor meg kell hallgatni, de semmi katarzisosan korszakalkotót nem tartalmaz.
    • Solar Fields (Magnus Birgersson):
      • Reflective Frequencies (S1) - a jelentéktelenség közelében egyensúlyozó album, számos érdekes részlettel, nincs végleges vélemény
    • Miktek
      • Elsewhere - Progelektro, sötét hangfekvésű, de nem depis, inkább meditatív psybient - downtempo lemez. Egy kifejezetten jó album ahhoz képest, hogy a progelektro anyagok mennyire kidolgozatlanok és egykaptafára menőek szoktak lenni. Az első 2-3 szám után indul be, egy-két "best of progelektro" jellegű dal is van rajta.
    • Connect.Ohm
    • 9980 - A MOl c. szám egy "best of progelektro" dal.
    • Brokhuis - Keller & Schönwälder:
      • Music Des Machines 2 - elég jó berlini iskola (elején) --> trance/techno (végére), modulár analóg eszközökkel;
      • Music Des Machines 1 - ez unalmasabb, közelebb a klasszikus berlinschule-hoz, nem olyan kreatív/kísérletező (vagy legalábbis nem hallatszik annak)
    • Heavenchord (Bandcamp):
    • John Novak (bandcamp): Laments of a Chess Automaton - érdekes down/midtempo album, mindenféle elektro behatásokkal (synthwave, chillout, berlinschool), főleg az eleje jó, a legkiemelkedőbb dal: Discharged Proton Injector.
    • Fourth Dimension: The Core - egy a sok unalmas berlinschool->psybient album közül. Nem mondhatni sem rossznak, sem középszerűnek, de kiemelkedőnek sem; az egyetlen, amiért megjegyzésre érdemes, a Dynamics c. dal.
    • Suduaya: A Suduaya egy erősen New Ages beütésű progresszív psy/trance/chill zenéket alkotó előadó, ennek minden hátrányával. De azért figyelemre méltóak, néhány daluk nagyon jó.
      • Unity 432hz - egy kifejezetten erős psy/trance/chill album, "zúzósabb" (már amennyire egy New Age csapattól kitelik), mint a sok más ilyen. A 432hz állítólag valami földfrekvencia vagy miaszösz. Felőlem ... a zene akkor is jó.
    • [TRS]:
  • Eat Static: Eléggé izgalmas Psytrance / Rave / Space techno csapat.
  • Steven LIP / Lipcsei István munkái
  • Sequentonal: Berlin School Influenced Berlini iskolás / psybient elektronika synthjam számok JD-XI-re, Arturia MicroBrute-ra, Korg Volca szekvenszerekre (Youtube lejátszási lista).
Metál, Modern hard rock, retro hard rock, punk, r'n'r[szerkesztés]
  • Faith No More: Best of FNM
  • Skorpió: A rohanás Ld. A rohanás, Wp. - vélemény: Az első magyar hard rock lemezként számontartott, ún. szupergruptól származó anyag. Ehhez képest kifejezetten vagy majdnem szar, a címadó nyitódal, a rádióbarátnak számító Rohanás kifejezetten idegesítő, rosszul összerakott, a magyar nyelv és zene világától teljesen elütő, félresikerült darab (szövegtechnikailag is elég szar). Az Így szólt hozzám a dédapám egy slágeres folkrock katyvasz, sosem szerettem (pedig a folkrockot általában szeretem), mégis talán az egyetlen értékelhető rész zeneileg, de túl tingli-tangli ahhoz, hogy szeressem (azonkívül mit keres egy ilyen dal egy [hard!!!]rockalbumon?). A lemez többi része pedig teljesen érdektelen. Az énekesnek nincs hangja, a refrének csak a kórussal megtámogatva értelmezhetőek énekként. Nem nagyon tudom kísérleti anyagnak sem tekinteni, mert ahhoz túl egyszerűke, kevés a hangsáv stb., "üresnek" hangzik. Bármelyik Bergendy-dal egyedül kenterbe veri ezt az egész szupergruppot! Minden tiszteletem Frenreiszé, kiváló zenész, de ez az album akkor is szar. Ajánlható helyette még a következő anyag: Hungária: Tűzveszélyes.
  • Hungária: Tűzveszélyes - egy nagyon színvonalas, a (hard) rock és a r'n'r közt egyensúlyozó lemez egy tehetségesnek induló, de sajnos nagyon hamar a rózsaszín inges - napszemüveges popgagyiba süllyedő egykori zenekartól.
  • CPG - Erdős Péter
Klasszikus klasszikus (komolyzene)[szerkesztés]
Neoklasszikus, eklekto-klasszikus (pl. filmzene, experimentális zene, free jazz stb.)[szerkesztés]
  • [ Stargate Universe OST]
  • I. Kornyeljuk: [A Mester és Margarita OST]
Műfaj-válogatások[szerkesztés]

Film[szerkesztés]

Filmnézős oldalak[szerkesztés]

Vegyes[szerkesztés]

Filmféleség[szerkesztés]

Filmkritika[szerkesztés]

Játék[szerkesztés]

Képregény[szerkesztés]

Blogkezdemény (anyag)[szerkesztés]

Online játékjátszások[szerkesztés]



Hangszer[szerkesztés]

Új alapgép / Roland JD-XA [szerkesztés]

  • „Hivatalos” oldal (Roland.com)
  • Ismertetők:
  • Típus: Közepes méretű polifon hibrid (analóg+virtuálanalóg) performance szintetizátor, már-már (de még nem) zenei munkaállomás
  • Billentyűzet: 4+ oktáv (49 billentyű)
  • Billentyűzet extrák: Aftertouch, onplay oktávtranszponálhatóság (+-3), lokális (patchenkénti) billentyű kettéoszthatóság (tetszőleges határokkal)
  • Ár: 540E-590E, de van százezerrel olcsóbban is (az ára vélhetően lefelé fog menni, a napvilágra került problémák miatt; befektetésnek nem jó)
  • Vitatható megoldások:
    • Kisebb hiányosságok:
      • A főkapcsoló gombok és ki/bemenetek nemhogy hátul vannak, de ráadásul egy, a hátpanelbe süllyesztett árokban, így nagyon nehéz látatlanban machinálni velük, egy átkábelezéshez, vagy a bekapcsoláshoz is (szűk helyen) az egész hangszert álló helyzetbe kell billenteni, ami kényelmetlen és egészségtelen (rongálódás, elejtés veszélye) is. ((Szerencsére a hangszer a méretéhez képest pont olyan könnyű (6-7 kg), hogy semmibe nem kerül felemelni, ugyanakkor elég nehéz, hogy a huzat ne fújja el vagy ne lehessen szelességből leverni mindenhonnan.))
      • A gombfeliratok piros színe túl sötét és idétlenül vastag betűtípusa, emiatt sötétben olvashatatlanok (foszforeszkáló feliratok kellenének)
      • Ezeken kívül számos vitatott kérdés akad, amik előkerülnek fórumokon, pl. az analóg oszcillátor által keltett nem is igazi szinuszhullám, a szekvenszer modul valós vagy vélt hiányosságai, a "természetesen" kevés 4 billentyűzetoktáv, a billentyűk hosszából levágott 1 (Roland sztenderdhez viszonyítva) ill. 2 (zongora szabványhoz viszonyítva) centiméter, a ház túl könnyű vagy nem túl könnyű volta, ezek között számos olyan probléma van, amik egy kísérleti jellegű konstrukció esetében még gondos tervezés és kivitelezés mellett is fellépnének, illetve sok más hangszerről is elmondhatóak. Azt rögtön le kell szögezni, hogy ez a gép nem egy rossz szintetizátor. A kérdés az, hogy a hangszer megéri-e az árát. Az kétségtelen, hogy a Roland nagyon gáz hibákat követett el egy olyan modell kialakításánál, amely különlegességeinél, komplexitásánál és erejénél fogva az évtized szintetizátora is lehetne, és amelyet eredetileg valószínűleg "zászlóshajónak" szántak. Viszont a hangszer annyira komplex, hogy erre a kérdésre pár hét tapasztalat alapján még nem lehet meggyőző választ adni. Személy szerint akármi lesz is, én mindenesetre megtartom a saját példányomat, és tudom, hogy még hosszú ideig így fogom gondolni; ez akár válasznak is tekinthető.
    • Konstrukciós hibák: Számos akad, pl.
      • A legdurvább probléma generátor "csikorgása" sok példány esetében, azaz hogy működés közben erős nemkívánatos, véletlenszerű mellékzörejeket produkál (hardver hiba, állítólag) eleve szervizelést igényel (vadiúj hangszer esetében!!),
      • A hang a durva árhoz képest vékonyabb, mint illenék (a kistesó jdxi vagy a törpe mininova lepipálja), a kritikusok a digitális generátort általában dicsérik, azonban az analóg modullal nincsenek megelégedve (én sem).
      • A hangrendszer és az ezt vezérlő irányítórendszer kissé kiegyensúlyozatlan és félreparaméterezettnek tűnik: egyrészt a basszus részleg valahogy mindig erősebben szól, mint a felső oktávok (pedig ez hivatalosan nem egy basszus-szinti), másrészt a legtöbb tekere nem javít vagy bolondít a hangon, hanem gyengít vagy ront, eleve "maximumra" vannak presetelve a hangok, de ez nem jó, hiszen akkor minek a sok tekere, csavarnyák és potika. Lehet, hogy csak szokatlan még és nem jöttem rá az ízére a dolognak, de egyelőre azt mondom, hogy külső audio menedzselést igényel az eszköz (erősítő, külső torzítómodulok), ami ennyi pénzért gáz. A Roland egyébként sugallja egy expression pedál használatát, ezt nem tudtam még kipróbálni, lehet, hogy orvosolná a problémát. Lehet, hogy csak egy-két rendszerváltozót kell beállítani (?).

Az idős, de gazdag nagybácsi: Roland MC-808 [szerkesztés]

(Kifutott, nem gyártják - sajnos. Számos csili-vili újszülött gépet megszégyenít a tudása)

  • Groovebox, azaz élő előadásra extrákkal felszerelt ...
    • ... szekvenszer/dobgép
    • Ezenkívül a billentyűzetét leszámítva egy komoly, teljes értékű digitális szintetizátor
    • És szempler.

Korg Karma [szerkesztés]

Korg Karma

Árak

Roland Edirol V4 [szerkesztés]

Teljes név: Roland Pro A/V V-4 Video Mixer

Lehetséges egyéb célgépek[szerkesztés]

Továbbiak[szerkesztés]

Kicsikék[szerkesztés]
Nagyobbak[szerkesztés]

  • Yamaha PSR-S sorozat
    • Yamaha PSR-S670
    • Yamaha PSR-S900 !
      • A Yamaha kétezres évek eleji évekbeli zászlóshajó szintije, 61 billentyűs (5 oktávvos) arranger szörnyeteg. Új ára 2007 környékén 300 000 Ft. (+- 50E)
      • Használt 200E- * Ménemszól / 180E Ft. „Hobkins”

(Aranyár)


(Tanuló szinti)


(Különleges)

Kiegészítők[szerkesztés]

Szekvenszer és ts.ai (groovebox, dobgép, bassliner, filter modul)[szerkesztés]
Roland MC-808
Roland MC-505
Roland MC-303
Miniszekvenszer[szerkesztés]
Dobkütyü[szerkesztés]
Pedál[szerkesztés]
Keverő, keverő-felvevő, keverő-erősítő[szerkesztés]
Audio kiegészítő / Monitorhangfal, Kombohangfal[szerkesztés]
Video kiegészítő[szerkesztés]
  • Roland DV-7DL video/képsáv manipulátor Roland V-LINK támogatással rendelkező hangszerekhez
Szinti bővítőkártya[szerkesztés]
3L Állvány[szerkesztés]

Források[szerkesztés]