„Címerhatározó/Podolin címere” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
a A Podolin címere lapot átmozgattam a következő névre: Címerhatározó/Podolin címere .
(Nincs különbség)

A lap 2009. október 6., 21:19-kori változata

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként Podolin (szlovákul Podolínec, németül Pudlein, lengyelül Podoliniec) címerével foglalkozik.


Város Szlovákiában az Eperjesi kerület Ólublói járásában. A várost a Kunigunda hercegnő által betelepített németek alapították a tatárok által elpusztított egykori határőrhely helyén. 1244-ben "Podolin", 1256-ban "Podolincz", 1337-ben "Podolinum", 1412-ben "Podolinecz" néven említik. Fejlett kézművesipara, kereskedelme révén gyorsan fejlődött és 1292-ben már városi kiváltságai voltak és városfal védte. Ekkor kapta meg a fürdőépítés jogát. 1403-ban a lázadókhoz csatlakozott, ezért a király serege megostromolta. 1412-ben lett szabad királyi város, még ebben az évben Zsigmond király a lengyel királynak zálogosította el és csak 1772-ben került vissza magyar fennhatóság alá. 1415-ben itt alakult meg az első önálló felvidéki céh, a csizmadiáké. A 16. században már tömegesen alakultak meg céhei. A városnak csütörtöki napokom voltak a hetivásárai. 1553-ban 104 adózó polgára volt. 1642-ben itt nyitott Magyarországon először gimnáziumot és itt telepedett le a piarista rend. 1646-ban és 1664-ben járványok tizedelték a lakosságot. 1662-ben hatalmas árvíz pusztította. 1684-ben egy tűzvészben csaknem az egész város leégett. A 18. század közepén Podolinnak 231 polgára volt, közülük 106 volt a kézművesek száma. A 19. század-20. században ipar nélkül kisvárosi szintre süllyedt vissza, de régi arculatát máig megőrizte. 1828-ban 2140 lakosa volt.[1]


  • Irodalom:


A város címerének ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[2]

[3]

[4]

Rövidítések


Lásd még: