„Szakácskönyv/Régi receptek/Egyéb” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor: 4. sor:
----
----



<br />
Dáláuzi
--Dáláuzi--


Hozzávalók:
Hozzávalók:

A lap 2009. február 23., 14:39-kori változata

Sablon:SzK-újdiéta

Sablon:SzK-főcím

Régi ételek Régi sütemények Régi italok Régi diétás receptek
Régi tartósítási módok Egyéb régi receptek



--Dáláuzi--

Hozzávalók:

  • 25 dkg méz
  • 25 dkg dió
  • 25 dkg mák (darálatlan)
  • reszelt citrom és narancshéj

Elkészítés: A 25 dkg mézet pergelődni tesszük, közben keverjük, hogy le ne égjen. Sötétbarnára pergeljük, mert különben a dáláuzi nem keményedik meg. Külön edénybe a mákot szárazon kissé megpergeljük és a héjától megtisztított, cikkekre vágott diót a mákkal együtt a forró mézbe keverjük. Tehetünk bele kevés reszelt citromhéjat, vagy narancshéjat is. A gyúródeszkát megvizezzük és arra rakjuk ki a dáláuzit, kisebb csomókba. A csomókat vizes kézzel kerek, négyszögű, vagy csúcsos alakúra formázzuk. Tetejükre tehetünk cukros mandulát.

Tökmagos delauzi

A "Dáláuzi" örmény édesség, valószínűleg még a honfoglalás idején került a hazánkba.

Az őrségben így készítik:

Hozzávalók:

  • 2-3 evőkanál vegyes virágméz
  • 1 csésze őrölt tökmag
  • 1 csésze szemes mák

Elkészítés:

Egy edényben felmelegítünk 2-3 nagy evőkanál vegyes virágmézet.

A forró mézbe belekeverünk kb. egy csésze őrölt tökmagot és ugyanannyi szemes mákot. A sűrű masszát nedves deszkára tesszük és nedves sodrófával 5 mm-esre nyújtjuk, majd még melegen szögletes lapocskákra vágjuk.

Kihűlve megkeményedik. Cukorkaként kínálhatjuk.


Édességeik közül mind a mai napig talán a legelterjedtebb a dáláuzi — keleten goszinár-nak hívják —, sokan már a nevét sem ismerik, de vásári csemegeárusok révén nagyban fogyasztják. Dióból és mézből készül, ezzel kínálják meg az újévi köszöntőket, és ősi dallamra egy külön éneket is dalolnak hozzá. E dáláuzi ének örményes kiejtésű régi magyar szövege (lejegyezték 1836-ban) így hangzik:


    Dáláuzi, dáláuzi,
    Mindig ídes vagy te nekünk;
    De aztán evvel mit csinálsz?
    Csalagatad szájainkat.
    Mert száinknak ídességet
    Adsz, valami kis kellemet;
    De üres remínyt nyújtasz, hagy az
    Izünket ídessé teszed.
    Vajha te velünk azt tenníd,
    Hagy szív-ídessíget adnál;
    Szumurukat ürvendítníd,
    Mízeddel ídesíteníd,
    De ezt tenni kípes nem vagy;
    Mert te csak diu as míz vagy;
    Szakásod szerint ídesítsz
    S sak embernek nyújtasz tápat.
                                                             Kövi Pál Erdélyi lakoma