„Növények/K/Közönséges mahónia” változatai közötti eltérés

A közönséges mahónia, a borbolyafélék családjába tartozó mahónia nemzetség típusfaja. Észak-Amerika nyugati részén őshonos. A 19. század első felében hozták be Dél-Európába, Magyarországon is kedvelt, parkokban, kertekben, temetőkben gyakori növény, mely olykor ki is vadul.

Őshazája Amerika észak-nyugati vidéke Délkelet-Alaszkától Észak-Kaliforniáig, keleten Albertától Új-Mexikóig. Gyakran találkozhatunk vele duglászfenyő erdeinek árnyas cserjeszintjében, bár más élőhelyeken is előfordul, például a Sziklás-hegység vagy az északi Sierra bokorvegetációjában.

Örökzöld, feltűnő cserje. Páratlanul szárnyaltan összetett, bőrnemű levelei 5-9 levélkéből állnak. A tüskésen fogas, 4–9 cm hosszú levélkék mindkét oldalán 5-10 éles fog van. A levelek színükön sötétzöldek, fényesek, ősszel megvörösödnek; fonákjuk világoszöld.

Felálló, sokszor pirosan futtatott aranysárga virágai 6–8 cm hosszú bugaszerű fürtvirágzatot alkotnak. Mint más borbolyaféléknél is előfordul, porzói ingerelhetők, rovar érintésére a bibe felé csapódva a virágport a „látogatóra” kenik. Gömbölyded bogyótermése éréskor kékesfehér színű, 2-5 fényes, barnásvörös magja van. A bogyók leve bíborvörös.

A közönséges mahónia népszerű növény bármilyen árnyékos vagy erdei közegben. Számos nemesített változata ismert. Feltűnő örökzöld leveleit, kora-tavaszi, gyakran más cserjéknél korábban megjelenő élénksárga virágait kedvelik a kertészek. Ellenáll a nyári szárazságnak, elviseli a gyenge talajt, és nem halmoz fel lehulló avart. Bogyói vonzzák a madarakat.

Kedvelt kerti bokor, ezek mutatós örökzöld leveleik, ősszel, télen és kora tavasszal látható sárga virágaik és kék-fekete bogyóik miatt népszerűek.

Felhasználása

Az apró, lilásfekete bogyók magja nagy, ízük savanykás. A Csendes-óceán észak-amerikai partvidékének őslakosai a „salal” (ejtsd: szalál, Gaultheria shallon, fajdbogyó) termésével és más, édesebb bogyókkal keverve hagyományos étrendjük részeként fogyasztják.

Manapság időnként gyümölcszselét készítenek belőlük, ami dúsítható fajdbogyókkal is. A mahóniabogyó leve erjeszthető, bor készíthető belőle, de a folyamat sok hozzáadott cukrot igényel. A bogyók nyersen is fogyaszthatók, amint megcsípte őket az első fagy.

A vastagabb hajtások és gyökerek belső kérgéből sárga festék nyerhető, a bogyóból pedig lilás. A levelei magyalra emlékeztetnek, nem hervadnak, ezért jól használhatók a virágkötészetben.

Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Közönséges mahónia

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges mahónia témájú médiaállományokat.

@@ 23. sor: / 23. sor: @@
 :A közönséges mahónia népszerű növény bármilyen árnyékos vagy erdei közegben. Számos nemesített változata ismert. Feltűnő örökzöld leveleit, kora-tavaszi, gyakran más cserjéknél korábban megjelenő élénksárga virágait kedvelik a kertészek. Ellenáll a nyári szárazságnak, elviseli a gyenge talajt, és nem halmoz fel lehulló avart. Bogyói vonzzák a madarakat.
+:Kedvelt kerti bokor, ezek mutatós örökzöld leveleik, ősszel, télen és kora tavasszal látható sárga virágaik és kék-fekete bogyóik miatt népszerűek.
 '''Felhasználása'''