Heraldikai lexikon/Oroszlán

Álló és ágaskodó oroszlánok

Oroszlánok testrészei

Névváltozatok:

oroszlány (Horvát István Tud. Gyűjt. 1833/12. 80.[2], Pór Antal Turul 1893/4. 180.[3]), oroszlány, oroszlán, oroszlán fő (mind: Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, II. 1843. 21.[4]), arszlán (Podhradczky 1856/3. 110.)

Obit eum pellis leonis: Oroſzlán bö́r vagyon rajta (Pápai/Bod 420.), rugio: oroſzlán módra ordítok (uo. 541.), scymnus: oroſzlán kölyök (uo. 554.), leonis ſpolium: oroſzlán bö́r (uo. 578.)

Rövidítések:

http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/1936

Az oroszlán több értelemben is Krisztus jelkép. A Physiologus című bestiárium szerint 3 olyan tulajdonsága van, ami miatt őt jelképezi: 1. farkával eltünteti a lábnyomait (megtestesülés); 2. nyitott szemmel alszik (a halott Krisztus: teste meghalt, istensége nem); 3. az anyaoroszlán élettelenül hozza világra kölykeit, de harmadnapon az apaállat lehelete életre kelti azokat (Krisztus feltámadása). (A fiait életre keltő oroszlán motívuma jelenik meg az alvó oroszlán képében egyes hazai főúri sírköveken is, az elhunyt lába alatt ábrázolva, annak erényeire utalva.)

Bárczay 126-133.

Ábrázoltatott azonban az oroszlán ugráshoz készülve, menve és szembefordított fejjel is. Ugráshoz készülve és menve, ha az alapjául szolgáló paizsmező széles volt s benne az ágaskodó oroszlán, két oldalt nagy felületet hagyott volna födetlenül, mint a Chák nemzetségbeli Demeter mester XIII-ik századbeli pecsétén (341. ábra), s ha valamely keskeny mesteralakra volt rátéve, mint Imre és II. András királyaink pecsétén (111. és 86. ábrák). Vagy ha a vágott paizsmező egyik részében ágaskodva nem fért volna el, mint a Vitéz János 1453. évi pecsétén. (342. ábra.) Szembefordított fejjel, ha nem valóságos paizs mezejére, hanem olyan tárgyra volt festve, a mely helyéről el nem mozdítható, mint falfelületre, ablakra stb. Wasserburg 127város tanácsháza egyik XIV. századbeli ablakfestésén a város czímerképének – az oroszlánnak feje, a szemlélő felé van fordítva, (343. ábra)

128

Az oroszlán alakja, stilizálásának módja sokszor változott. A XII. és XIII. században czölöp mentén áll, dereka olykor behajlott. Testrészei közül a feje áll legfelül, s bal hátsó talpa legalul, a bal első láb vízszintesen van kinyújtva, a jobb első láb és a nyak tengelyei 45°-nyi szög alatt érintkeznek. A hátsó jobb láb tengelye párhuzamos a jobb első láb tengelyével, tehát a két hátsó láb közötti szöglet tompa. Csak a sörénye bolyhos, a test többi részin a bunda sima. Farka, a test tengelyével párhuzamos helyzetű, közepén és végén bolyhos. Szája csukott vagy legfeljebb kissé nyitott, de nyelve nem látszik. Ilyen oroszlán van a Csák nemzetségbeli Péter nádor 1278. évi pecsétjén. (344. ábra).

A XIV. század első felétől kezdve az oroszlán alakja és helyzete olyan, mint az előbb leírté, csakhogy nyelve ki van öltve, s ha e czímerkép nem veres, kék vagy fekete, akkor bundája bolyhos, vékonya karcsúbb, melle domborultabb az előbbeniénél és jobb hátsó lába a bal elsővel párhuzamos helyzetű. Ilyen helyzetű, és alakú a rajnai Pfalz czímerének oroszlánja is (346. ábra).gy ábrázolták a czímeres oroszlánt még a XV. században is gyakran. Eberhard zágrábi püspök 1402. évi (347. ábra) és Lukács boszniai püspök 1492. évi pecséte (348. ábra) ily helyzetű és alakú oroszlánt mutat.

a XV. század végén szokásos stilizálás mintájának, mert ekkor már, többnyire, a következő leírásból felismerhető stilizálás divatozott. Az oroszlán testének tengelye nem állott czölöp mentén, hanem harántpólya mentén s a jobb első láb helyzete magasabb volt, mint a fejé. A mellékelt 349. ábra egy ilyen helyzetű, már naturalistikusan ábrázolt oroszlánt mutat, azon eltéréssel, hogy a jobb lába nem nyúlik a feje fölé. A XVI. században kezdték – nálunk itt-ott előbb is – az oroszlánt naturalistikusan ábrázolni. Az oroszlán farkának göndör fürtökkel való diszítését olykor úgy formálták, hogy kettős farknak látszott. Ez a legtöbb kétfarkú oroszlán keletkezésének a titka. Vannak azonban olyan oroszlánok is, a melyeknek kétségtelenül szándékosan rajzoltak két farkat. Ilyen a cseh oroszlán. Az ágaskodó oroszlán három fő typusának rajzolásához Mayer a következő skelettek alapul vételét ajánlja: 133Az 1. skeleten 351. ábra AB a test tengelye, A a fej, B a bal hátsó láb talpa, CD a jobb-, ED a bal első láb, FG a jobb hátsó láb. A 2. skeleten 352. ábra AB a test tengelye, CD a jobb-, ED a bal első-, FG a jobb hátsó láb. B pedig a bal hátsó láb talpa. A 3. skeleten 353. ábra AB a test tengelye, D-nél van a fej, A-nál a jobb-, C-nél a bal első, E-nél a jobb hátsó, B-nél a bal hátsó láb vége, F pedig a fark iránya.

A preheraldikus korszakhoz tartoznak az esztergomi Várkápolna szentélyének oroszlánjai. Az 1934-35. évi feltárásánál került elő - a korábbi, 1172 körüli egyszínű festésréteg felett - a szentély lábazatánál in situ, egy 96 cm átmérőjű, bíborvörös korongba foglalt diadalmas oroszlánábrázolás. A freskóképet a kutatók többségen III. Béla korához kapcsoltja és keletkezését 1185-1186 közé teszi.

A korongot a két, gyöngysort utánzó, fehér pontokkal díszes körív között, fehér háttér előtt, fekete körvonallal kiemelt, bíborvörös palmettalevél-sor keretezi. A freskót a 2000-2006 közötti korszerű tisztítás megszabadította az 1934-től az 1960-as évekig történt beavatkozásoktól. Így egy kivételesen magas művészi tehetséggel és technikai tudással megjelenített festmény áll előttünk. Az okkersárga életfa előtt méltóságteljesen jobbfelé haladó, zöldes színű oroszlán alakját a jeles művész vörös alapra venyige-feketével és arra okkersárgával festette fel. Az oroszlán színe tehát eredetileg aranysárga volt. Alakja betölti, uralja a korong teljes felületét. Testét dekoratív fehér vonaldíszítés ékesíti. A gerincen enyhén ívelő szalagban fehér pontsor fut végig. A jobb hátsó láb forgóját nyolcszirmú rozetta jelzi. A bordákat négy, függőlegesen félbevágott palmettalevél érzékelteti. A lábszárakat fordított cseppforma díszíti. A hátat és a fejet a sörény előtt további fehér pöttyök élénkítik, amelyek a fej magasságáig ívesen felkunkorodó, pamacsos végű farokban is folytatódnak.

A bizánci és a romanika művészetében kedvelt ábrázolási téma az uralkodói hatalmat reprezentáló oroszlánábrázolás az életfa előtt, a végtelenségre utaló kör keretben. Az esztergomi ábrázolás az ismert kortárs, 12. századi képzőművészeti ábrázolásoknál - így a leginkább rokon chartres-i székesegyház altemplomának egykorú freskóképénél is - magasabb művészi színvonalon jelenik meg.

Az esztergomi Várhegy tengelyében álló székesegyház nyugati díszkapuján, a Porta Speciosán állott vörös márványból faragott méltóságteljes kapuoroszlánok magas színvonalú művészi alkotásai is rokonok a kortárs oroszlánfreskóval, megjelenítésben és színvonalban egyaránt.

A 2000-től folyó falfestészeti kutatás új eredménye a feltárt in situ freskótöredékek alapján, hogy legalább két sorban futottak körbe a szentély falán a korongos keretbe foglalt oroszlánábrázolások. S előtűntek a kápolna menza oltárának első oldalán és a diadalívet tartó oszlopok lábazatán is, valamint a palota több részén a bíborvörös korongok festett keretei, illetve szénnel előrajzolt formái.

Tengeri oroszlán (Seelöwe) oroszlánfejű hal. nagyon ritka. Bár. 154.

• 
  Kéttestű oroszlán Zólyomból
• 
  Az esztergomi Várkápolna szentélyének oroszlánja 1185-1186
• 
  Az esztergomi Várkápolna szentélyének rekonstruált oroszlánja

Szimbolikája

Az ordító oroszlán a Physiologus szerint a feltámadás, leölt oroszlán a lelkierő jelképe.