„Növények/H/Hajlékony-fenyő” változatai közötti eltérés

Az északi flórabirodalom (Holarktisz) pacifikus–észak-amerikai flóraterületén honos; a fehértörzsű fenyő (amerikai cirbolya, Pinus albicaulis) mellett ez a Sziklás-hegységben legészakabbra jutó selyemfenyőféle: Kanadában Brit Columbia és Alberta államokig hatol.

Összefüggő elterjedési területe nyugat felé a Sziklás-hegység fő vonulatán át a Sierra Nevadáig, dél felé Észak-Arizona és Új-Mexikó északi hegyvidékeiig található. Colorado államban 3810 m-ig kapaszkodik fel. Elszigetelt állományát közel 4000 m magasan az észak-mexikói Cerro Pontosín is megtalálták.

Magyarországon gyűjteményes kertekben találkozhatunk vele.

A havasok cirbolyáira emlékeztet, de valójában a kínai dió-selyemfenyő (Pinus armandii) távoli rokona. Magános edénynyalábú (haploxylon) faj.

10–26 m magasra nő. Gyakran többtörzsű, koronája szabálytalan alakú. Az idősebb fák kérge durván pikkelyes, szürke. Hajtásai simák, illetve szőrösek. Ötösével növő, 2,5–10 cm hosszú, szürkészöld tűi rugalmasan merevek.

7–22 cm-es tobozai csukottan kúposak, nyitottan hengeres-oválisak, vastag pikkelypajzsuk gyakran felhajlik. Magva rendesen szárnyatlan.

Délen honos változatának hosszabb a tűje és nagyobb a toboza.

A szárazságot jól tűri, Magyarországon teljesen télálló.