„Gomba/Nem ehető gombák/Cinóbertapló” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „__NOTOC__ Kategória:Nem ehető gombák {{gomba főcím}} [[Fájl:|thumb|200px|right|{{SUBPAGENAME}}]] <br /> {{cím2|{{SUBPAGENAME}} }} {{latin||-}} {{népies|-}}…”
 
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor: 6. sor:
<br />
<br />
{{cím2|{{SUBPAGENAME}} }}
{{cím2|{{SUBPAGENAME}} }}
{{latin||-}}
{{latin|Pycnoporus cinnabarinus|-}}
{{népies|-}}
{{népies|-}}
<br />
<br />
14. sor: 14. sor:
:
:
<br />
<br />
'''Termőtest'''
: 3-10x2-6 cm átmérőjű, egyéves termőtestek félkör- vagy legyező alakúak, idővel világosabbá válnak, felső oldalukat finom, selymes szőrök fedik, vékony éles peremük majdnem sima. Mindenhol cinóbervörös színéről könnyen azonosítható faj.


'''Termőréteg''': 4-6 cm vastag, likacsos, 2-3 likacs/mm.

'''Hús''': szárazon parázs.

'''Előfordulás'''
: napfényes tisztásokon és erdőszéleken heverő ágakon, törzseken jelenik meg. Az erdő zártabb részeit elkerüli. Kifejezetten napfénykedvelő tapló, amely a lehullott fát azonnal megtámadja, de csak a fehér korhasztás középső vagy végső állapotában hoz termőtestet.

: Gyakran találjuk együtt a lepketaplóval és a borostás egyrétűtaplóval. Elsősorban a bükkfát korhasztja, ritkábban a kőrist vagy a nyírfát.
: Fenyőfán még nem találtuk, bár Nyugat-Európából erre is van adat. Az utóbbi évtizedekben egyre ritkább, a légszennyeződésre nagyon érzékeny, de feltűnő színe miatt is erősen veszélyeztetett.
: Trópusi rokonai a dél-amerikai és dél-ázsiai népek oly nagy becsben tartják, hogy fizetőeszközként használják. Egy- vagy ritkán kétéves termőtestét mi se bántsuk, hagyjuk ott az erdő díszeként. Friss termőtestei nyár végén jelennek meg, néhol átélik a telet és a következő évben is növekednek.
<br />
<br />
== Hasonló fajok ==
== Hasonló fajok ==
33. sor: 45. sor:
{{Forrás|Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve|Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék}}
{{Forrás|Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve|Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék}}
{{forrás|[http://www.terra.hu/gomba/index.html TERRA Alapítvány] |}}
{{forrás|[http://www.terra.hu/gomba/index.html TERRA Alapítvány] |}}
{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}
{{commonskat|Pycnoporus cinnabarinus|{{SUBPAGENAME}}}}

A lap 2021. február 6., 04:02-kori változata


Gombák

Cinóbertapló

[[Fájl:|thumb|200px|right|Cinóbertapló]]


Cinóbertapló
(Pycnoporus cinnabarinus, Syn: -)
Más neve(i): -


Étkezési érték: Ez a gomba nem ehető!


Termőtest

3-10x2-6 cm átmérőjű, egyéves termőtestek félkör- vagy legyező alakúak, idővel világosabbá válnak, felső oldalukat finom, selymes szőrök fedik, vékony éles peremük majdnem sima. Mindenhol cinóbervörös színéről könnyen azonosítható faj.

Termőréteg: 4-6 cm vastag, likacsos, 2-3 likacs/mm.

Hús: szárazon parázs.

Előfordulás

napfényes tisztásokon és erdőszéleken heverő ágakon, törzseken jelenik meg. Az erdő zártabb részeit elkerüli. Kifejezetten napfénykedvelő tapló, amely a lehullott fát azonnal megtámadja, de csak a fehér korhasztás középső vagy végső állapotában hoz termőtestet.
Gyakran találjuk együtt a lepketaplóval és a borostás egyrétűtaplóval. Elsősorban a bükkfát korhasztja, ritkábban a kőrist vagy a nyírfát.
Fenyőfán még nem találtuk, bár Nyugat-Európából erre is van adat. Az utóbbi évtizedekben egyre ritkább, a légszennyeződésre nagyon érzékeny, de feltűnő színe miatt is erősen veszélyeztetett.
Trópusi rokonai a dél-amerikai és dél-ázsiai népek oly nagy becsben tartják, hogy fizetőeszközként használják. Egy- vagy ritkán kétéves termőtestét mi se bántsuk, hagyjuk ott az erdő díszeként. Friss termőtestei nyár végén jelennek meg, néhol átélik a telet és a következő évben is növekednek.


Hasonló fajok

-



Lásd még


Forrás: Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve

Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék

Forrás: TERRA Alapítvány

A Wikimédia Commons tartalmaz Cinóbertapló témájú médiaállományokat.