„Kertészet/Tünethatározó/Dió” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
53. sor: 53. sor:
|}</center><br />
|}</center><br />
<br />
<br />
== Gombabetegségek ==


'''Gnomóniás betegség'''
::'''Kórokozó:''' (Gnomonia leptostyla)
::'''Tünetek:''' a dió legjelentősebb betegsége. A leveleken kivilágosodó közepű, barna foltok alakulnak ki. A dió zöld burkát is megtámadja, itt sötét foltok jönnek létre. A dióbél nem károsodik. A hajtásokon is bemélyedő, sötét foltok jelennek meg. Korai lomb- és gyümölcshullást idéz elő, különösen a nyár második felében.
'''Terjedés:''' lehullott, beteg levelek

'''Vörösszemölcsös ágszáradás és ágelhalás'''
::'''Kórokozó:''' (Nectria cinnabarina)
::'''Tünetek:''' legyengült fákon fordulhat elő. A fás részeken apró, vöröses kinövések (sztrómák) keletkeznek. Az ágak gyors elhalását okozza.
'''Terjedés:''' fertőzött részekről, levágott fertőzött részekről is terjed. Kezeletlen sebeken keresztül fertőz.


<center>
<center>
147. sor: 137. sor:
|
|
|}</center><br />
|}</center><br />



== Kártevők ==
== Kártevők ==

A lap 2020. november 10., 06:04-kori változata

A lap mérete: 12536 bájt

Kertészet

Dió

Tünethatározó Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek Pythium nemzetség A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők




Dió kártevői



A Dió jellemző betegségei
Megnevezés Tudományos neve Megjegyzés
Dió papírhéjúsága Oka a rossz termékenyülés Nem fertőző betegség
Dióbél aszalódása Oka a tartós vízhiány Nem fertőző betegség
Dió gyűrűsfoltossága (cherry leaf roll nepovirus) (CLRV) Vírusos betegség
Dió xantomonászos betegsége (Xanthomonas arboricola pv.juglandis) Baktériumos betegség
Dió gnomóniás betegsége (Gnomonia leptostyla) Gombás betegség
Dió mikrosztrómás levélfoltossága (Microstroma juglandis) Gombás betegség
Dió vörösszemölcsös ágszáradás (Nectria cinnabarina) Baktériumos betegség
Kertészet/Tünethatározó/ ()
Kertészet/Tünethatározó/ ()



Nyugati dióburok-fúrólégy
Az Dió Kártevői
Megnevezés Tudományos neve Megjegyzés
Dió nemezes gubacsatka (Aceria erineus) 3-4 nemzedék/év
Dió szemölcsös gubacsatka (Aceria tristriatus)
Almamoly (Cydia pomonella) 2 nemzedék
Közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni)
Dió teknős pajzstetű (Eulecanium ciliatum)
Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus)
Eperfa pajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona) Zöld részeken is károsít
Tarka dió levéltetű (Panaphis juglandis) édes ürülékükön megtelepedő korompenész
Sárga dió levéltetű (Chromaphis juglandicola) édes ürülékükön megtelepedő korompenész
Dió levélatka (Phyllocoptes unguiculatus) szárazabb években károsít
Piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) 5-6 nemzedék / év
Nagy farontó lepke (Cossus cossus) erdőkből telepedhet be
Kis farontó lepke (Zeuzera pyrina) fiatal fákat károsít
Sodrómolyok (Pandemis, Recurvaria) fajok 2 nemzedék/év
Araszolók (Operoptera brumata, Erannis spp.) 1 nemzedék/év
Cserebogarak (Melolonthidae) A lárva károsít
Kertészet/Tünethatározó/Dió/ ()
Kertészet/Tünethatározó/Dió/ ()

Kártevők

(Rhagoletis completa, Syn: )
Más neve(i): Nyugati dióburok-fúrólégy, dióburok fúrólégy, dió burokfúrólégy

A nyugati dióburok-fúrólégy, vagy a rovarok osztályának kétszárnyúak rendjébe és a fúrólégyfélék családba tartozó karantén károsító. Világszerte a dió termesztését, annak növényvédelmét alapjaiban meghatározó kártevő.

Az USA és Mexikó területéről származik, a 80'-as évek elején jelent meg először Európában, Svájcban. Előfordulása Szlovénia (1997), Észak-Olaszország (1998), Németország (1993), Horvátország (2003), Franciaország (2007) és Ausztria (2009) területéről igazolt. Első magyarországi példányai 2011-ben kerültek elő. Európa éghajlati adottságai és tápnövényének széles körű előfordulása elősegíti a gyors terjedését és felszaporodását.
Nyüvei a dió zöld burkában rágnak. Korai fertőzések esetén csökkenthetik a dió méretét, illetve a dióbél ráncosodását is kiválthatják. A dió korai hullását idézheti elő. Még kisebb fertőzési értékek mellett is jelentősen rontja a héjas dió minőségi mutatóit.

Védekezés

házi kertben próbálkozhatunk az agrotechnikai védekezéssel, aminek lényege, hogy megakadályozzuk a lárvák talajba kerülését. Ez megoldható fólia takarással, valamint a lehullott zöld burokban lévő terméskezdemények és burokmaradványok összegyűjtésével, majd megsemmisítésével, ami praktikusan az elégetésüket jelenti.
A javasolt készítmények: deltametrin, (Decis, é.v.i. 7 nap), zeta-cipermetrin, (Karate Zeon 5 CS, é.v.i. 3 nap.), tiakloprid (Calypso 480 SC, é.v.i. 14 nap), acetamiprid (Mospilan 20 SG, é.v.i. 14 nap).
A készítmények alkalmazása ugyan jelentősen gyérítheti az egyedszámot, de a rajzás egyenetlensége miatt nem biztosít teljes védelmet. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a diófák mérete miatt speciális permetezőgép beszerzése szükséges.


Dió nemezes gubacsatka

(Aceria erineus, Syn: )
Más neve(i): -)
Tünetek: idősebb, legyengült, illetve fiatal fákon lehet jelentős. A színe kidudorodik, a fonák oldalán a levélen nemezes foltok keletkeznek. Erősebb fertőzés esetén levélhullást okozhat.

Fejlődés: évente 3-4 nemzedéke fejlődik ki.

Dió szemölcsös gubacsatka

(Aceria tristriatus, Syn: )
Más neve(i): -)
Tünetek: a diólevélen sűrűn, barnás rücskök fejlődnek, melyek 1-2 mm-esek. A károsított levelek leszáradnak. A gyümölcsön is megjelenik a kár, de itt a kinövések zöldek maradnak

Fejlődés: egy évben 5-6 nemzedéke is lehet.

Almamoly

(Cydia pomonella, Syn: )
Más neve(i): -)
Tünetek: a molylárvák berágnak a zöld dióba, a magkezdeménnyel táplálkoznak, ürülékszemcsékkel és rágcsálékkal töltik a diót. A károsított dió lehullhat.

Fejlődés: 2 nemzedéke van, a diót a 2. nemzedék károsítja (július-augusztus), mert akkor már a dióbél megszilárdult.

Pajzstetvek

Közönséges teknős pajzstetű

Kórokozó: (Parthenolecanium corni)

Dió teknős pajzstetű

Kórokozó: (Eulecanium ciliatum)

Kaliforniai pajzstetű

Kórokozó: (Quadraspidiotus perniciosus)

Eperfa pajzstetű

Kórokozó: (Pseudaulacaspis pentagona)
Tünetek: erős fertőzés esetén a fák növekedése gátolt. Szívogatásukkal csúcsszáradást, sőt teljes kipusztulást okozhatnak, főleg fiatal fákon. Egyes fajták nemcsak a fás-, de a zöld részeken is károsítanak.

A teknős pajzstetveknek jellegzetes, ovális, domború pajzsáról ismerhető fel. Zöld részeken is károsít. Az eperfa pajzstetű kókuszdaraszerű bevonatot alkot a fás és zöld részeken egyaránt. Terjedés: szaporítóanyag, fertőzött ágakról a szárnyas alakok további növényeket is megfertőznek.

Egyéb kártevők

Levéltetvek

Tarka dió levéltetű

Kórokozó: (Panaphis juglandis)
Tünetek: a levelek főere mentén szívogat. A párás, meleg éveket szereti. Csak a diófán károsít. Édes ürüléke, a mézharmat a hangyák kedvelt tápláléka.

Sárga dió levéltetű

Kórokozó: (Chromaphis juglandicola)
Tünetek: egész életét a diófán tölti. Meleg, párás időben szaporodhat fel. A levél fonákán él, hangyák nem látogatják.

Mindkét diólevéltetű-fajnak járulékos kára a jelentősebb, az édes ürülékükön megtelepedő korompenész miatt.

Dió levélatka

Kórokozó: (Phyllocoptes unguiculatus)
Tünetek: szárazabb években károsít. A levélen szívogat, a levél megbarnul, ólomfényű lesz, a megtámadott levél lehull. Nyár végére az egész lombozat elbarnulhat, korai lombhullás következhet be.

Piros gyümölcsfa takácsatka

Kórokozó: (Panonychus ulmi)
Tünetek: szívogatják a leveleket, melyek hamarabb elöregednek, kanalasodnak. Láthatók rajtuk az elszórtan elhelyezkedő szívásnyomok. Erős felszaporodásuk hatására a levelek lehullhatnak, így közvetve csökkenthetik a termésmennyiséget.

Fejlődés: 5-6 nemzedék / év.

Farontó lepkék

Nagy farontó lepke

Kórokozó: (Cossus cossus)
Tünetek: a dióra erdőkből telepedhet be. Az alacsony ágakon, törzsön a kikelő lárva rögtön berágja magát a fába. Faanyaggal táplálkozik, a rágcsálékot kitolja az üregen. A lárva 2-3 évig fejlődik a fában, és fúr.

Kis farontó lepke

Kórokozó: (Zeuzera pyrina)
Tünetek: a fában fúr, a vékonyabb ágakban, vesszőkben. A bemeneti nyílás a vessző alsó részén van, körülötte sötétbarna rágcsálék és nedvszivárgás található. A vékonyabb vessző levelei száradni kezdenek. A vessző letörik. Jellemzően a fiatal fák károsítója.

Sodrómolyok

Kórokozó: (Pandemis, Recurvaria fajok)
Tünetek: a hernyók megrágják a virágokat, leveleket, főleg a gyümölcsökön okoz kárt: szövedékkel egymáshoz erősített levelek alatt hámozgatják a gyümölcsöt, vagy rágnak bele.

Fejlődés: 2 nemzedék / év.


Araszolók

Kórokozó: (Operoptera brumata, Erannis spp.)
Tünetek: az araszolóhernyó lyukat rág, átfúrja a duzzadt, kipattanó rügyeket, virágokat és fiatal, éretlen gyümölcsöket. Lombosodás után laza hálót szőnek a levelek köré. Szabálytalanul megrágott, átlyukasztott leveleket hagynak maguk után.

Fejlődés: 1 nemzedék / év, a lepkék októberben rajzanak.

Talajlakó kártevők

Májusi cserebogár, Erdei cserebogár, Kalló cserebogár

Kórokozó: (Melolonthidae)
Tünetek: a fiatal ültetvényeket veszélyezteti. A bogarak lárvája (pajor) a gyökereken táplálkozik. Fiatal növény esetén ez gátolja a fejlődést, növekedést. Az öntözött területeket kedvelik. A sorközök füvesítése vonzza őket. Erdők, gyomos, műveletlen területek közelsége fokozza a kártételt.




Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége


  • Szirmai J.: Kajszi vírusbetegsége. In Magyar Bor és Gyümölcs. 1948. 7–8. o.  
  • Husz B. – Klement Z.: A csonthéjas gyümölcsök vírusos mozaik betegsége. In Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve. 1950. 83–94. o.  
  • Szirmai J.: Kajszi vírus a faiskolában. In Kert és Szőlő. 1950. 10. o.  
  • Szirmai J.: Almafa-mozaik és cseresznye vírus előfordulása a gyümölcsfákon és a faiskolai csemetéken. In Agrártudomány. 1951. 458–460. o.  
  • Richter G. – Szatala Ö. – Nagy B. – Milinkó I.: Növényvédelmi Zárszolgálati Kézikönyv. Budapest: Mezőgazdasági. 1952.  
  • Szirmai J.: Vírusbetegségek térhódítása a fás növények körében. In MTA Agrártudomány. 1955. 121–123. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfák vírusbetegségei elleni védekezés lehetőségei. In Mezőgazdasági Világirodalom. 1960. 85–96. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfa vírusbetegségek hazai terjedése. In Kertészet és Szőlészet. 1960.  
  • V. Németh Mária: A gyümölcsfák vírusbetegségei. Budapest: Mezőgazdasági. 1961.  
  • Dobray Ené – Eperjesi I. – Galambosi B. – Seléndy Sz. – Timon B. – Tóthné R.E. – Válas Gyné – Zatykó L. – Zatykóné D.E. – Zolai J.: Házikerti kézikönyv. [Budapest]: Mezőgazdasági. 1985. ISBN 963-231-656-8  
  • Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. ISBN 963-232-264-9  
A Wikimédia Commons tartalmaz Dió témájú médiaállományokat.