„Növények/C/Csikorgófű” változatai közötti eltérés
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
Mocsárréteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken fordul elő, fehér vagy piros virágú évelő. |
Mocsárréteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken fordul elő, fehér vagy piros virágú évelő. |
||
A csikorka 8—30 cm magas, tőkéje terjedő, ágas; szára fölálló, rendszerint ágatlan, felső részében négy élű. Levelei lándzsásak, nyeletlenek, fűrészesek, esetleg ép élűek (főleg az alsók). Virágai a levelek hónaljában vannak, a párta csöve élénksárga, hátsó oldalán barnás karimája, fehér vagy vörös-lila. |
|||
{{Gyógyhatása|Szívserkentő, epe-, has- és vizelethajtó, forrázatát vese-, hólyag-, reumás és ízületi bántalmak ellen használták valamikor, '''ma már inkább csak az állatgyógyászatban alkalmazzák.'''}} |
|||
E kettős érzelmet valószínűleg a feltalálási helyek és a gyógyhatás közti kontraszt okozta. A középkori értelmezés szerint a csikorgófű a rossz szellem, a rontás, a kárhozat jelképe, valószínűleg mert termőhelyét a gonosz szellemek lakóhelyének tartották. Az istenkegyelme, kegyelemfű elnevezés mögött pedig a kitapasztalt [[gyógyhatás]] lehet. |
|||
{{Ellenjav|Erősen mérgező hatású is lehet, ezért házi szerként, teakészítésre nem alkalmas. Használata kizárólag orvosi rendelvényre, és az orvos felügyelete mellett javasolt, a homeopátiás gyógyszeripar ma is alkalmazza.}} |
|||
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/C/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]|[[Növények/Növények gyógyhatása/C/Csikorgófű|Növények gyógyhatása]]|| | }} |
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/C/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]|[[Növények/Növények gyógyhatása/C/Csikorgófű|Növények gyógyhatása]]|| | }} |
||
A lap jelenlegi, 2019. február 9., 07:55-kori változata
[[Kategória:]]
A Gyógynövényekről - Ábécé szerinti tartalomjegyzék
|
- (Gratiola officinalis, Syn: )
- Más neve(i): csikorka, kegyelemfű, istenharagja, istenkegyelme
A csikorgófű, az útifűfélék családjába tartozó Gratiola nemzetség egyetlen hazai képviselője. A népnyelven ma is ismerik a kegyelemfű, istenharagja, istenkegyelme neveken, amelyeket a középkori latin nevekre lehet visszavezetni: gratia Dei (istenkegyelme), herba angelica (angyalfű), herba bona (jó fű), herba diabolica (ördögi fű).
Mocsárréteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken fordul elő, fehér vagy piros virágú évelő.
A csikorka 8—30 cm magas, tőkéje terjedő, ágas; szára fölálló, rendszerint ágatlan, felső részében négy élű. Levelei lándzsásak, nyeletlenek, fűrészesek, esetleg ép élűek (főleg az alsók). Virágai a levelek hónaljában vannak, a párta csöve élénksárga, hátsó oldalán barnás karimája, fehér vagy vörös-lila.
Lásd még: Csikorgófű Növények gyógyhatása
- Magyar Wikipédia: Csikorgófű
