„Heraldikai lexikon/Orosz Ernő” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
9. sor: | 9. sor: | ||
fiuk.<ref>XV-41 Dr. Orosz Ernő személyi dossziéja. Dr. Nemes Lajos, a Heves Megyei Levéltár igazgatójának közlése alapján Szegedi László részére, 2009. V. 6. Az eredeti közlésben szereplő április 1-i dátumot az anyakönyv alapján április 27-re javítottam. (Sz. L.)</ref> Az ő fia volt Dr. Orosz Ernő is, akinek a fia 1940. december 19-én, négy naposan sárgaságban halt meg Gyöngyösön. Valamikor 1911 után Gyöngyös város szolgálatába került és városi tanácsnok, valamint polgármester-helyettes lett. 1926-ban Gyöngyös városa IV-404/a/220 10951/1926 szám alatt határozatot hozott, mely szerint szolgálati idejébe a nyugdíj számításához az előző állami és vármegyei szolgálatot is beszámítják.<ref>Dr. Nemes Lajos közlése alapján</ref> |
fiuk.<ref>XV-41 Dr. Orosz Ernő személyi dossziéja. Dr. Nemes Lajos, a Heves Megyei Levéltár igazgatójának közlése alapján Szegedi László részére, 2009. V. 6. Az eredeti közlésben szereplő április 1-i dátumot az anyakönyv alapján április 27-re javítottam. (Sz. L.)</ref> Az ő fia volt Dr. Orosz Ernő is, akinek a fia 1940. december 19-én, négy naposan sárgaságban halt meg Gyöngyösön. Valamikor 1911 után Gyöngyös város szolgálatába került és városi tanácsnok, valamint polgármester-helyettes lett. 1926-ban Gyöngyös városa IV-404/a/220 10951/1926 szám alatt határozatot hozott, mely szerint szolgálati idejébe a nyugdíj számításához az előző állami és vármegyei szolgálatot is beszámítják.<ref>Dr. Nemes Lajos közlése alapján</ref> |
||
== |
==Munkássága== |
||
Főműve a Heves és volt Külső-Szolnok vármegye nemes családjairól írt monográfia.<ref>Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.</ref> 273 lapon mintegy 1500 családot tárgyal. Műve bevezetőjében meghatározta genealógiai és heraldikai szemléletmódját. A címerleírások tömörítésével példát mutatott egy modern, szerkezeti alapokon álló címerleírási rendszer létrehozása felé is. Erről a következőket mondja: |
|||
„A czímerek leirásában is kerültem minden szószaporítást, fölösleges körülirást. Igy nem |
|||
tartottam szükségesnek külön megemliteni: ha a pajzs egyenesen álló; ha a czímeralak |
|||
heraldikai értelemben jobbra fordult és természetes szinében (oroszlán, griff = arany, |
|||
egyszarvú = ezüst, galamb = fehér, holló, sas = fekete stb.) vagy sablonos helyzetében |
|||
ábrázoltatik; ha a sisak rostélya nyilt. |
|||
Sorrend szerint először a pajzs szinét, a benne levő alakot, azután a sisakdiszt, végre a |
|||
sisaktakarókat (foszlányokat) irom le és pedig előbb a jobboldali, azután a baloldali |
|||
két szint. |
|||
A czímereket azonban rendszerint csak az esetben ismertetem, ha azok királyi, fejedelmi |
|||
adományozásból vagy felsőbb hatóság igazolta jogszerző gyakorlatból kétségtelenül |
|||
megállapíthatók. Egyébként a czímerleirást mellőzöm egyrészt azért, mert nincs |
|||
jogomban a család czímerét akár festményekből, akár pecsétekből meghatározni, |
|||
másrészt pedig azért, mert tapasztaltam, hogy azok felette megbízhatatlanok.”<ref>Uo. 3.</ref> |
|||
A fenti sorokból egy rendkívül modern (1906-ban leírt) heraldikai szemlélet bontakozik ki. (A tömör, „szószaporítás” nélküli címerleírásra való törekvés [a magyar címerleírások gyakori hiányosságának és szakszerűtlenségének kiküszöbölése]; a pajzs és a címeralak helyzetének mellőzése; a címerábrák „sablonos” [megszokott heraldikai] helyzetének elhagyása a címerleírásban, pontos sorrend lefektetése a címerelemek leírásánál: a pajzs színe – a benne elhelyezkedő címeralak – sisakdísz – sisaktakaró; ez a leírási rendszer pontosan megegyezik a címer megszerkesztésének menetével, módjával.) Mind olyan elvek tehát ezek, melyek egy szerkezeti (empirikus) alapokon nyugvó címerszemlélet elengedhetetlen kellékei. |
|||
Műve összeállítása során elkészítette a vármegyei levéltárban található pecsétlenyomatok jegyzékét és betűsoros mutatóját. A függelékben közölte az 1754-55-ös nemesi összeírást és a vármegyei tisztviselők névsorát, amivel a későbbi archontológiai kutatásoknak is nagy szolgálatot tett. Családtörténeti vizsgálatainak egyik hozadéka volt a vármegyékhez megküldött helytartótanácsi körlevelek feldolgozása, amelyekben az armálisok fellehetőségének helyét tudatták a vármegyékkel. Az általa elkészített betűsoros jegyzék mintegy 500 eredeti címeres levél holléte felől ad tájékoztatást. Eredményeit a Turulban közölte.<ref>Orosz Ernő: Jegyzék némely közlevéltárakban elhelyezett czimeres nemeslevelekről. Turul (25.) 1907/4. 200-205.</ref> A Borovszky Samu által szerkesztett helytörténeti könyvsorozat számára ő írta meg Heves vármegye 1815 utáni történetét, valamint a vármegye nemesi családjairól szóló fejezetet.<><ref>Heves vármegye története. A honfoglalástól 1815-ig írta Nagy Béni dr., 1815-től Orosz Ernő; Heves vármegye családai. Irta Orosz Ernő. Bevezető részszel ellátta ifj. Reiszig Ede dr. In: Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Bp. é. n. [1910.] 592-644. és 645-681.</ref> |
|||
==Jegyzetek== |
|||
<references/> |
<references/> |
||
A lap 2019. február 8., 13:14-kori változata
Orosz Ernő (1869. febr.-ápr. - Gyöngyös, 1949. február 1) levéltáros, genealógiai író. Heves vármegye levéltárnoka, alispáni előadó. 1896. július 30-án állt Heves vármegye szolgálatába. A Heves megyei nemesi családok genealógiájával foglalkozott. A megyei levéltárban elkészítette az 1848 előtti közgyűlési anyag leltárát, a nemeslevelek jegyzékét, a megyei tisztviselők névsorát, a térképek, céhlevelek, végrendeletek lajstromait. Törekedett a magyar címerleírási eljárás megújítására és egységesítésére is.
Életéről keveset tudunk. A hevesi alispán 1898. január 27-én IV-404/a/45 428/1898 szám alatt hatósági bizonyítványt adott ki számára acélból, hogy pályázhasson az országos levéltár üres állására. Felesége Szilaveczky Ilona volt. 1909. április 27-én Egerben született Ernő fiuk.[1] Az ő fia volt Dr. Orosz Ernő is, akinek a fia 1940. december 19-én, négy naposan sárgaságban halt meg Gyöngyösön. Valamikor 1911 után Gyöngyös város szolgálatába került és városi tanácsnok, valamint polgármester-helyettes lett. 1926-ban Gyöngyös városa IV-404/a/220 10951/1926 szám alatt határozatot hozott, mely szerint szolgálati idejébe a nyugdíj számításához az előző állami és vármegyei szolgálatot is beszámítják.[2]
Munkássága
Főműve a Heves és volt Külső-Szolnok vármegye nemes családjairól írt monográfia.[3] 273 lapon mintegy 1500 családot tárgyal. Műve bevezetőjében meghatározta genealógiai és heraldikai szemléletmódját. A címerleírások tömörítésével példát mutatott egy modern, szerkezeti alapokon álló címerleírási rendszer létrehozása felé is. Erről a következőket mondja:
„A czímerek leirásában is kerültem minden szószaporítást, fölösleges körülirást. Igy nem tartottam szükségesnek külön megemliteni: ha a pajzs egyenesen álló; ha a czímeralak heraldikai értelemben jobbra fordult és természetes szinében (oroszlán, griff = arany, egyszarvú = ezüst, galamb = fehér, holló, sas = fekete stb.) vagy sablonos helyzetében ábrázoltatik; ha a sisak rostélya nyilt.
Sorrend szerint először a pajzs szinét, a benne levő alakot, azután a sisakdiszt, végre a sisaktakarókat (foszlányokat) irom le és pedig előbb a jobboldali, azután a baloldali két szint.
A czímereket azonban rendszerint csak az esetben ismertetem, ha azok királyi, fejedelmi adományozásból vagy felsőbb hatóság igazolta jogszerző gyakorlatból kétségtelenül megállapíthatók. Egyébként a czímerleirást mellőzöm egyrészt azért, mert nincs jogomban a család czímerét akár festményekből, akár pecsétekből meghatározni, másrészt pedig azért, mert tapasztaltam, hogy azok felette megbízhatatlanok.”[4]
A fenti sorokból egy rendkívül modern (1906-ban leírt) heraldikai szemlélet bontakozik ki. (A tömör, „szószaporítás” nélküli címerleírásra való törekvés [a magyar címerleírások gyakori hiányosságának és szakszerűtlenségének kiküszöbölése]; a pajzs és a címeralak helyzetének mellőzése; a címerábrák „sablonos” [megszokott heraldikai] helyzetének elhagyása a címerleírásban, pontos sorrend lefektetése a címerelemek leírásánál: a pajzs színe – a benne elhelyezkedő címeralak – sisakdísz – sisaktakaró; ez a leírási rendszer pontosan megegyezik a címer megszerkesztésének menetével, módjával.) Mind olyan elvek tehát ezek, melyek egy szerkezeti (empirikus) alapokon nyugvó címerszemlélet elengedhetetlen kellékei.
Műve összeállítása során elkészítette a vármegyei levéltárban található pecsétlenyomatok jegyzékét és betűsoros mutatóját. A függelékben közölte az 1754-55-ös nemesi összeírást és a vármegyei tisztviselők névsorát, amivel a későbbi archontológiai kutatásoknak is nagy szolgálatot tett. Családtörténeti vizsgálatainak egyik hozadéka volt a vármegyékhez megküldött helytartótanácsi körlevelek feldolgozása, amelyekben az armálisok fellehetőségének helyét tudatták a vármegyékkel. Az általa elkészített betűsoros jegyzék mintegy 500 eredeti címeres levél holléte felől ad tájékoztatást. Eredményeit a Turulban közölte.[5] A Borovszky Samu által szerkesztett helytörténeti könyvsorozat számára ő írta meg Heves vármegye 1815 utáni történetét, valamint a vármegye nemesi családjairól szóló fejezetet.<>[6]
Jegyzetek
- ↑ XV-41 Dr. Orosz Ernő személyi dossziéja. Dr. Nemes Lajos, a Heves Megyei Levéltár igazgatójának közlése alapján Szegedi László részére, 2009. V. 6. Az eredeti közlésben szereplő április 1-i dátumot az anyakönyv alapján április 27-re javítottam. (Sz. L.)
- ↑ Dr. Nemes Lajos közlése alapján
- ↑ Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.
- ↑ Uo. 3.
- ↑ Orosz Ernő: Jegyzék némely közlevéltárakban elhelyezett czimeres nemeslevelekről. Turul (25.) 1907/4. 200-205.
- ↑ Heves vármegye története. A honfoglalástól 1815-ig írta Nagy Béni dr., 1815-től Orosz Ernő; Heves vármegye családai. Irta Orosz Ernő. Bevezető részszel ellátta ifj. Reiszig Ede dr. In: Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Bp. é. n. [1910.] 592-644. és 645-681.
Művei
Heves vármegye nemes családai. 1900 In: Borovszky [1]
Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906 [2] [3]
HEVES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. A honfoglalástól 1815-ig írta Nagy Béni dr., 1815-től Orosz Ernő. In: Borovszky, Heves vármegye. Bp. é. n. [1910.] 592-644.[4]
HEVES VÁRMEGYE CSALÁDAI. Irta Orosz Ernő. Bevezető részszel ellátta ifj. Reiszig Ede dr. Bp. é. n. [1910.] 645-681.[5]
Orosz Ernő: Jegyzék némely közlevéltárakban elhelyezett czimeres nemeslevelekről. Turul, 25. évf. 1907/4. 200-205.
Külső hivatkozások
magyarországi polgári anyakönyvek, 1801-1980