„Címerhatározó/Besenyő címer” változatai közötti eltérés
a {{nemkereskedelmi}} ki, lásd Társalgó AWB |
|||
3. sor: | 3. sor: | ||
---- |
---- |
||
==ezdegei Besenyő== |
==ezdegei Besenyő== |
||
[[Fájl:Ezdegei Bessenyő Pál, szlavóniai bán pecsétje 1402.png|bélyegkép|Ezdegei Bessenyő Pál, szlavóniai bán pecsétje, 1404]] |
|||
[[Fájl:Ezdegei Bessenyő Pál, szlavóniai bán pecsétje, 1404.png|bélyegkép|Ezdegei Bessenyő Pál, szlavóniai bán pecsétje, 1404]] |
|||
[[Fájl:Ezdegei Bessenyő Pál, szlavóniai bán pecsétje 1424.png|bélyegkép|Ezdegei Bessenyő Pál, szlavóniai bán pecsétje, 1424]] |
|||
[[Fájl:Ezdegei Bessenyő Pál címere, 1409-1435.png|bélyegkép|Bessenyő címer a tornai kehelyről (1409-1435)]] |
|||
[[Fájl:Ezdegei Bessenyő Pál, szlavóniai bán pecsétje, 1402.png]] |
|||
A Tornay-család kihaltával kerül Tornavármegyébe. (L. a Berencsi családot.) Besenyő Imrével, ki Torna várát s az uradalmat impetrálja; családja kihal s része a Berencsiek birtokába megy át.[http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0001/56.html] |
A {{Ch|Tornay címer|Tornay}}-család kihaltával kerül Tornavármegyébe. (L. a Berencsi családot.) Besenyő Imrével, ki Torna várát s az uradalmat impetrálja; családja kihal s része a Berencsiek birtokába megy át.[http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0001/56.html] |
||
+++++ |
|||
A bán fia, Ezdegei Bessenyő Miklós, 1435-ben meghalt. Apja csak egy-két évvel élte |
|||
túl. Halálának időpontja talán 1436? Halálukkal a család ezen ága kihalt. A tornai birtok – amint azt az előbb írtuk – előbb a királyra, majd huzavonák után ismét a korábbi társtulajdonosra Berencsi Bessenyő Istvánra szállt, aki ekkor már {{Ch|Tornay címer|Tornay}} István! |
|||
... |
|||
Korábban utaltunk rá, hogy az Ezdegei Bessenyő család a szomszédos bánya- és kohóterületekkel kapcsolatban állt. |
|||
... |
|||
Jó harminc esztendővel Ezdegei Bessenyő Pál bán halála után a család - ”Tornay” |
|||
Bessenyő István féle ága – tovább viaskodik a valamikori birtokok részeiért. |
|||
... |
|||
A család ezen ága tehát meglehetősen és egyértelműen gazdag volt. A kiterjedt birtokok, |
|||
az oklevelekben leírt események, perek, mind ezt bizonyítják. Ezdegei Bessenyő Pál a |
|||
korának egyik gazdag főura, országos címek, hivatalok birtokosa, a Sárkány rend lovagja, bárója, volt bán, amely címet élete végéig felemlegetik. Zsigmond királyhoz a bán haláláig hű maradt. Mindezek azt jelentették számára, hogy a király még azokban az esetekben is pártolta, amikor nagyon súlyos és bizonyítottan vétkes dolgokat követett el. Zsigmond mindössze egy évvel élte túl a bánt. Valószínűsíthető azonban, hogy az Ezdegei Bessenyő vagyon nagy része a királyra „háramlott” vissza, a család „magva szakadása” okán. |
|||
... |
|||
1331. „A fehérvári káptalan előtt Bessenyő Miklós királyi ügyész, Borjád birtokot, harmincz márkáért, Kéri Lőrincz fiaitól és Péli Bekétől kiváltja. |
|||
1334-ben a kajdacsi nemes besenyők nemzetségéből származó, Bessenyő Bertalan pap |
|||
tűnik fel a forrásokban. |
|||
... |
|||
1347-ből való utalás szerint „az összes besenyők" ispánja a Liptó megyében élő Zsadányi Besenyő János fia: Gergely, a besenyők főbírája (1346-52) |
|||
Ugyanez évben a király a fejér megyei ősi birtokairól elszármazott Zsadányi Bessenyő Gergelyt, az összes besenyők ispánját és rokonait kivette az ország, de különösen Liptó vármegye rendes bíráinak joghatása alól. |
|||
... |
|||
1350-ben Zsadányi Bessenyő János Nagy Lajos király al-lovászmestere volt, s mint |
|||
ilyen részt vett a nápolyi hadjáratban. A beneventói harcban nagyon kitűnt. Egymaga három német zsoldost vágott le, noha a harmadik őt fején súlyosan megsebesítette. |
|||
1352-ből való a hír: Nagy Lajos király megszünteti a besenyő ispánságot. A besenyők |
|||
utolsó ispánja (főbírája) Zsadányi Bessenyő János fia: Gergely (Zsadányi Bessenyő Gergely). A fejér megyei nemes besenyőket felveszi az országos nemesek sorába. |
|||
1353. november 26-án Zsadányi Bessenyő János, egy Zólyom vármegyei vadászaton, |
|||
megmenti a király életét, leteríti és megöli a királyt már földre teperő és a lábán megsebesítő medvét. Élt még 1383-ban is. Ekkor Veszprém vármegyei főispán volt. Őt küldötte Mária királyné kormánybiztosként a dalmát városokba, hogy azokat megnyugtassa és hűségben megtartsa. |
|||
... |
|||
A tornai kehely és Ezdegei Bessenyő Pál |
|||
A kelyhet 1815-ben buzini gróf Keglevich János, a tornai uradalom akkori birtokosa |
|||
ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak és az első katalógus szerint „emberemlékezetet megelőző idő óta Torna városának parókiáján" őrizték. |
|||
... |
|||
A kehely készíttetője egyébként az ötvöstárgyon található címer alapján Özdögei Besenyő Pál horvát-szlavón bán volt, aki hivatalát a 15. század elején viselte. A |
|||
kehely a Hazai Tudósítások-beli írás megjelenése után néhány évvel, 1815-ben buzini gróf Keglevich Jánosnak, a templom kegyurának ajándékaként a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került. |
|||
A tornai kehely egy különleges ötvösmunka, amely 1409-35 között készülhetett Budán, |
|||
Ezdegei Besenyő Pál megbízásából. A kehely is igazán arisztokratához méltó kivitelezésű. |
|||
A kelyhen látható a különböző védőszentek mellett a Cillei Borbál királynőnek tulajdonított képmás is, amely Luxemburgi Zsigmond második feleségének, kevés korabeli ábrázolásainak egyike. |
|||
... |
|||
A kehely hatkaréjos talpa mezőinek egyikét Szent Borbála fél alakja alatt kerek |
|||
talpú, álló címerpajzs tölti ki, sötét, zománcozott háttér előtt szembenéző, hosszú hajú, koronás fiatal nő mellképével. A múzeumnak 1815-ben adományozott kehely 1825-ben megjelent ismertetésekor a címerábra „királynékirálylány” ábrázolásában Zsigmond király második feleségének, Ciliéi Borbálának alakját vélték felismerni |
|||
— kapcsolatot próbálva ezzel teremteni a címer és a fölötte ábrázolt, védőszentnek gondolt, Borbála között. A nőalakot jó száz évvel később Varjú Elemér a Forgách család címereként határozta meg. Erre alapot a család, hasonló, hármas halomból kinövő, szembenéző, koronás női mellképet ábrázoló címerpajzsa adhatott, amely például Forgách Gergelynek Ioannes Fiorentinus szignatúrájú, 1515-ös évszámú, egykor Felsőelefánton (Horné Lefantovce) őrzött sírkövén látható. A vélekedést Kolba Judit cáfolta meg azzal, hogy a Forgáchok ezt a címerváltozatot csak a 16. század elejétől használták, 15. századi címerük ettől eltért. Kolba végül nem vetette el „a pajzs alakú mező" Borbála királynéra utaló voltának feltevését, és megbízónak a királyt, esetleg a királynét tartotta. |
|||
A megoldás kulcsát maga az 1987-es, Zsigmond-kiállítás szolgáltatta. A diplomatikai |
|||
részen, az Albert osztrák herceg és az országnagyok által 1424. május 25-én kiadott oklevél (Országos Levéltár, Dl. 39.284) pecséteinek kiállított másolatai között volt ugyanis egy, amely a kehely címerével egyezőt mutatott, ez pedig Özdögei Besenyő Pál volt szlavón bán gyűrűspecséte volt! |
|||
A bizonyítást tehát Dr Lővei Pál végezte el egyértelműen. A címer tehát Ezdegei |
|||
Bessenyő Pálé! |
|||
... |
|||
Ezdegei Bessenyő Pál címere és pecsétei |
|||
Az előző fejezet okleveleinek ismertetésekor már néhány pecsét képét is megadtuk. A |
|||
tornai kehely kapcsán aztán egyértelmű lett, hogy a címer is megkerült! |
|||
A címer egy ugyancsak általa használt, korábbi változatán, egy 1402-es lenyomatból ismert pecséten a koronás női mellkép bal haránt helyzetben található. |
|||
Az 1404. január 4-i oklevélen Ezdegei Pál dalmát – horvát - szlavón bán pecséte is szerepel. Zöld színű viasz, hozzávetőleg 18 mm átmérőjű, gyűrűs függőpecsét. |
|||
Ábrája: címerpajzs, benne: koronás mellalak. Felirata: S PAULI BISSENI. |
|||
... |
|||
A tornai kelyhen látható címer, kerek talpú, álló címerpajzsban, sötét, zománcozott háttér előtt szembenéző, hosszú hajú, koronás fiatal nő mellképe. A korona jellegzetes háromágú. A fej két oldalán három – három hajfonat. A címer királynője a pajzsban normál, álló helyzetben van ábrázolva. |
|||
A legkorábbi pecsét az 1402-es évjáratú. Itt a pajzsban az alak bal haránt dől. A pecsét viszont a címerpajzsban levő nőalakra szimmetrikus, azaz e szerint a címerpajzs dől jobbra. A pecsét kerek szegélyén felirat nincs. A belső gyűrű a címerpajzsot veszi körül. A második gyűrű a pecsét külső pereme. A köztük levő részen felirat nincs, csak két oldalt, stilizált növényi szár (virág) helyezkedik el, az alakkal párhuzamosan, az üres helyet sugárirányú rovátkolás díszíti. |
|||
Az 1404-es pecsét már ettől annyiban tér el, hogy a pecsétet osztó gyűrűk közötti mezőben, körív mentén a felirat: |
|||
S PAULI BISSENI |
|||
Az 1420. július 2-i pecséten – bár erősen töredékes – a mellalak még dőlt. Az 1420. |
|||
októberin viszont már – bár ez is csak egy maradék részlet – talán a mellalak dőlése megszűnt. |
|||
Az 1424-es pecsét viszont már egyértelmű, a királynői mellalak a pajzsban nem dől. |
|||
Ez a pecsét is az előzőekhez hasonló méretű és kialakítású. A körgyűrű mezőben a felirat: |
|||
PAULUS BISSENUS DE EZDEGE |
|||
Összességében a címerben elhelyezett királynői koronás mellalak és a különféle korokból származó pecsétek ugyanezen alakjai igen jó egyezést mutatnak. A pecséteken látható koronás királynői mellalak is azt bizonyítja, hogy az ugyanilyen ábrázolású tornai kelyhen levő címer Ezdegei Bessenyő Pálé. |
|||
[http://mek.oszk.hu/13400/13487/13487.pdf 252-289] |
|||
*Irodalom: |
*Irodalom: |
||
Rónaföldi Zoltán: Múltba nézek… Adalékok Bánréve történetéhez. Ezdegei Bessenyő Pál bán. h. n. 2014. 283. [http://mek.oszk.hu/13400/13487/13487.pdf] |
|||
A család címerének ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel. |
A család címerének ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel. |
||
13. sor: | 126. sor: | ||
---- |
---- |
||
==Besenyő== |
==Besenyő== |
||
A lap jelenlegi, 2018. szeptember 15., 17:57-kori változata
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Besenyő családok címerével foglalkozik.
ezdegei Besenyő[szerkesztés]
A Tornay-család kihaltával kerül Tornavármegyébe. (L. a Berencsi családot.) Besenyő Imrével, ki Torna várát s az uradalmat impetrálja; családja kihal s része a Berencsiek birtokába megy át.[1]
+++++
A bán fia, Ezdegei Bessenyő Miklós, 1435-ben meghalt. Apja csak egy-két évvel élte túl. Halálának időpontja talán 1436? Halálukkal a család ezen ága kihalt. A tornai birtok – amint azt az előbb írtuk – előbb a királyra, majd huzavonák után ismét a korábbi társtulajdonosra Berencsi Bessenyő Istvánra szállt, aki ekkor már Tornay István!
...
Korábban utaltunk rá, hogy az Ezdegei Bessenyő család a szomszédos bánya- és kohóterületekkel kapcsolatban állt.
...
Jó harminc esztendővel Ezdegei Bessenyő Pál bán halála után a család - ”Tornay” Bessenyő István féle ága – tovább viaskodik a valamikori birtokok részeiért.
...
A család ezen ága tehát meglehetősen és egyértelműen gazdag volt. A kiterjedt birtokok, az oklevelekben leírt események, perek, mind ezt bizonyítják. Ezdegei Bessenyő Pál a korának egyik gazdag főura, országos címek, hivatalok birtokosa, a Sárkány rend lovagja, bárója, volt bán, amely címet élete végéig felemlegetik. Zsigmond királyhoz a bán haláláig hű maradt. Mindezek azt jelentették számára, hogy a király még azokban az esetekben is pártolta, amikor nagyon súlyos és bizonyítottan vétkes dolgokat követett el. Zsigmond mindössze egy évvel élte túl a bánt. Valószínűsíthető azonban, hogy az Ezdegei Bessenyő vagyon nagy része a királyra „háramlott” vissza, a család „magva szakadása” okán.
...
1331. „A fehérvári káptalan előtt Bessenyő Miklós királyi ügyész, Borjád birtokot, harmincz márkáért, Kéri Lőrincz fiaitól és Péli Bekétől kiváltja.
1334-ben a kajdacsi nemes besenyők nemzetségéből származó, Bessenyő Bertalan pap tűnik fel a forrásokban.
...
1347-ből való utalás szerint „az összes besenyők" ispánja a Liptó megyében élő Zsadányi Besenyő János fia: Gergely, a besenyők főbírája (1346-52)
Ugyanez évben a király a fejér megyei ősi birtokairól elszármazott Zsadányi Bessenyő Gergelyt, az összes besenyők ispánját és rokonait kivette az ország, de különösen Liptó vármegye rendes bíráinak joghatása alól.
...
1350-ben Zsadányi Bessenyő János Nagy Lajos király al-lovászmestere volt, s mint ilyen részt vett a nápolyi hadjáratban. A beneventói harcban nagyon kitűnt. Egymaga három német zsoldost vágott le, noha a harmadik őt fején súlyosan megsebesítette.
1352-ből való a hír: Nagy Lajos király megszünteti a besenyő ispánságot. A besenyők utolsó ispánja (főbírája) Zsadányi Bessenyő János fia: Gergely (Zsadányi Bessenyő Gergely). A fejér megyei nemes besenyőket felveszi az országos nemesek sorába.
1353. november 26-án Zsadányi Bessenyő János, egy Zólyom vármegyei vadászaton, megmenti a király életét, leteríti és megöli a királyt már földre teperő és a lábán megsebesítő medvét. Élt még 1383-ban is. Ekkor Veszprém vármegyei főispán volt. Őt küldötte Mária királyné kormánybiztosként a dalmát városokba, hogy azokat megnyugtassa és hűségben megtartsa.
...
A tornai kehely és Ezdegei Bessenyő Pál
A kelyhet 1815-ben buzini gróf Keglevich János, a tornai uradalom akkori birtokosa ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak és az első katalógus szerint „emberemlékezetet megelőző idő óta Torna városának parókiáján" őrizték.
...
A kehely készíttetője egyébként az ötvöstárgyon található címer alapján Özdögei Besenyő Pál horvát-szlavón bán volt, aki hivatalát a 15. század elején viselte. A kehely a Hazai Tudósítások-beli írás megjelenése után néhány évvel, 1815-ben buzini gróf Keglevich Jánosnak, a templom kegyurának ajándékaként a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került.
A tornai kehely egy különleges ötvösmunka, amely 1409-35 között készülhetett Budán, Ezdegei Besenyő Pál megbízásából. A kehely is igazán arisztokratához méltó kivitelezésű.
A kelyhen látható a különböző védőszentek mellett a Cillei Borbál királynőnek tulajdonított képmás is, amely Luxemburgi Zsigmond második feleségének, kevés korabeli ábrázolásainak egyike.
...
A kehely hatkaréjos talpa mezőinek egyikét Szent Borbála fél alakja alatt kerek talpú, álló címerpajzs tölti ki, sötét, zománcozott háttér előtt szembenéző, hosszú hajú, koronás fiatal nő mellképével. A múzeumnak 1815-ben adományozott kehely 1825-ben megjelent ismertetésekor a címerábra „királynékirálylány” ábrázolásában Zsigmond király második feleségének, Ciliéi Borbálának alakját vélték felismerni — kapcsolatot próbálva ezzel teremteni a címer és a fölötte ábrázolt, védőszentnek gondolt, Borbála között. A nőalakot jó száz évvel később Varjú Elemér a Forgách család címereként határozta meg. Erre alapot a család, hasonló, hármas halomból kinövő, szembenéző, koronás női mellképet ábrázoló címerpajzsa adhatott, amely például Forgách Gergelynek Ioannes Fiorentinus szignatúrájú, 1515-ös évszámú, egykor Felsőelefánton (Horné Lefantovce) őrzött sírkövén látható. A vélekedést Kolba Judit cáfolta meg azzal, hogy a Forgáchok ezt a címerváltozatot csak a 16. század elejétől használták, 15. századi címerük ettől eltért. Kolba végül nem vetette el „a pajzs alakú mező" Borbála királynéra utaló voltának feltevését, és megbízónak a királyt, esetleg a királynét tartotta.
A megoldás kulcsát maga az 1987-es, Zsigmond-kiállítás szolgáltatta. A diplomatikai részen, az Albert osztrák herceg és az országnagyok által 1424. május 25-én kiadott oklevél (Országos Levéltár, Dl. 39.284) pecséteinek kiállított másolatai között volt ugyanis egy, amely a kehely címerével egyezőt mutatott, ez pedig Özdögei Besenyő Pál volt szlavón bán gyűrűspecséte volt!
A bizonyítást tehát Dr Lővei Pál végezte el egyértelműen. A címer tehát Ezdegei Bessenyő Pálé!
...
Ezdegei Bessenyő Pál címere és pecsétei
Az előző fejezet okleveleinek ismertetésekor már néhány pecsét képét is megadtuk. A tornai kehely kapcsán aztán egyértelmű lett, hogy a címer is megkerült!
A címer egy ugyancsak általa használt, korábbi változatán, egy 1402-es lenyomatból ismert pecséten a koronás női mellkép bal haránt helyzetben található.
Az 1404. január 4-i oklevélen Ezdegei Pál dalmát – horvát - szlavón bán pecséte is szerepel. Zöld színű viasz, hozzávetőleg 18 mm átmérőjű, gyűrűs függőpecsét. Ábrája: címerpajzs, benne: koronás mellalak. Felirata: S PAULI BISSENI.
...
A tornai kelyhen látható címer, kerek talpú, álló címerpajzsban, sötét, zománcozott háttér előtt szembenéző, hosszú hajú, koronás fiatal nő mellképe. A korona jellegzetes háromágú. A fej két oldalán három – három hajfonat. A címer királynője a pajzsban normál, álló helyzetben van ábrázolva.
A legkorábbi pecsét az 1402-es évjáratú. Itt a pajzsban az alak bal haránt dől. A pecsét viszont a címerpajzsban levő nőalakra szimmetrikus, azaz e szerint a címerpajzs dől jobbra. A pecsét kerek szegélyén felirat nincs. A belső gyűrű a címerpajzsot veszi körül. A második gyűrű a pecsét külső pereme. A köztük levő részen felirat nincs, csak két oldalt, stilizált növényi szár (virág) helyezkedik el, az alakkal párhuzamosan, az üres helyet sugárirányú rovátkolás díszíti.
Az 1404-es pecsét már ettől annyiban tér el, hogy a pecsétet osztó gyűrűk közötti mezőben, körív mentén a felirat:
S PAULI BISSENI
Az 1420. július 2-i pecséten – bár erősen töredékes – a mellalak még dőlt. Az 1420. októberin viszont már – bár ez is csak egy maradék részlet – talán a mellalak dőlése megszűnt.
Az 1424-es pecsét viszont már egyértelmű, a királynői mellalak a pajzsban nem dől. Ez a pecsét is az előzőekhez hasonló méretű és kialakítású. A körgyűrű mezőben a felirat:
PAULUS BISSENUS DE EZDEGE
Összességében a címerben elhelyezett királynői koronás mellalak és a különféle korokból származó pecsétek ugyanezen alakjai igen jó egyezést mutatnak. A pecséteken látható koronás királynői mellalak is azt bizonyítja, hogy az ugyanilyen ábrázolású tornai kelyhen levő címer Ezdegei Bessenyő Pálé. 252-289
- Irodalom:
Rónaföldi Zoltán: Múltba nézek… Adalékok Bánréve történetéhez. Ezdegei Bessenyő Pál bán. h. n. 2014. 283. [2]
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Besenyő[szerkesztés]
Besenyő. 1427-1430-ban birtokos Szt. Andráson, Himben, Devecserben. Kihalt.[3]
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: