Szakácskönyv/Mit-mihez/V/Vérehulló fecskefű

Recept mérete: 4447 bájt

Szakácskönyv

Vérehulló fecskefű

Vérehulló fecskefű Vérehulló fecskefű Vérehulló fecskefű virága Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus, Syn: (Syn: {{{2}}}, ) Más neve(i): aranyfű, arannyal versengőfű, burján, cinadó, cinadónia,, cinadóniafű, cinadónia-gódirc, gerentfű, gódavére, gódirc, kecsketej, kutyatej, mennyei ajándék, méreggyőzőfű, minden zárt feltörőfű, nagy fecskefű, nagyobbik fecskefű, rántófű, sárga kutyatej, tejes burján, vasfű, vérehulló fecske, vérhullatófű, vérhullatófű, vérelfolyófű, vérehullófű, vérejárófű, veresellőfű, vereslőfű, vérrel harmatozó, vérrel harmatozófű, versellőfű. Erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, szemetes törmelékes helyeken, kertekben, lakások körül előforduló közönséges gyom, de egyben gyógynövény is. Jellemző rá, hogy bárhol megsértve narancssárga színű tejnedvet ereszt. Hatóanyagai A chelerythrin (sárga-vörös színű szívméreg) 0,03%, chelidonin, amelyek egyesek szerint a morfiumhoz hasonló hatású, mások szerint inkább a papaverin hatásának felel meg. Friss tejnedvében 25% gyanta van. Protopin, almasav, citromsav stb. is található benne. Nedvességtartalma 12%, hamu 10%, homok 1,2%, vizes kivonata 25%. A chelerythrin sósavas sóját a gyógyászat fájdalomcsillapítónak, gyomor-, epe- és vesebántalmak esetén használja. A főzetét máj- és epebántalmak, májduzzanat, epekő esetén sikerrel használják, fájdalomcsillapító hatása is ismeretes. Gyógyhatása A növény sárga színű tejnedvét használták a népi orvoslásban: külsőleg szemölcs és tyúkszem eltüntetésére, belsőleg máj- és epehólyag-betegségek gyógyításakor. Manapság belsőleg történő felhasználása csak orvosi előírásra történhet a mérgezési veszély miatt. :Külsőleg történő felhasználása szemölcsirtásra azonban alkalmazható: a frissen szedett növény tejnedve kizárólag a szemölcsre csepegtethető legfeljebb napi 2-3 alkalommal, az egészséges bőrfelületet azonban a maró tejnedv irritálhatja. A gyógyszeripar által felhasznált drog egyrészt a növény virágos szárából – az alsó, vastagabb szárrész nélkül – (Chelidonii herba), másrészt a gyöktörzséből és gyökeréből (Chelidonii rhizoma et radix) származik. Mindkét drog több alkaloidát (pl. kelidonin, szanguinarin, keleritrin), gyantát, kevés illóolajat, C-vitamint, nikotinsavat stb. tartalmaz, azonban ezek az anyagok a gyökérből és gyöktörzsből származó drogban nagyobb koncentrációban fordulnak elő. A kelidonin fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású. Általában úgy tekintik, mint amely számos betegségre jó hatással van, mindamellett gyakran használt különféle oldatokban, különösen szemölcsökre. A fecskefűnek baktériumölő hatása van. Külsőleg a bőr kóros elváltozásai (ekcéma, szemölcs, tyúkszem) kezelhetők vele, amit a tejnedvben található kelidonin és fehérjebontó enzimek egymást erősítő hatása okoz. Gyógyszermennyiségben csak orvossal történt megbeszélés után alkalmazható. Ellenjavallat: Nem megfelelő, vagy orvosi rendelvény nélküli használatkor a növény bármely része okozhat mérgezést, leginkább a tejnedve. A növény bármely részének belsőleg való felhasználása fokozottabb óvatosságot igényel, mint külsőleg való felhasználása. Külső használatkor mérgezési tünet lehet az, hogy a bőrön hólyagok és daganatok képződnek. A belső használat mérgezési tünetei rosszullét, szédülés, kábultság, gyomorégés, gyomorfájás, hányás, véres hasmenés, nagy mennyiségű vizelet ürítése, keringési zavarok, szélsőséges esetben a szervezet kollapszusa és halál is bekövetkezhet. A növény drogjának belső használata légzésbénulást is okozhat mérgezési tünetként. Terhesség alatt fogyasztani szigorúan tilos, gyermekektől távol tartandó.